2020-06-13 19:35:04, szombat
|
|
|
Nézel hajló tölgyfa - ágat ,
gyomokat , miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész ,
széles paddal vár a kert - rész
sűrűje , hogy tűnj el , vessz el
jobbkezedben Sokratesszel .
Délután enyhe , szőke
fény esik a háztetőkre
a szürkepettyes , gyöngyszín , halvány
galamb búg az eresz alján .
Alkonyatra sásos zúgnak
mélyén futó vizek zúgnak ,
csupa sötét , furcsa , hült nesz ,
bús suhogás , mi körülvesz .
Ebben a nagy félig csendben
asszonyszemek cseppje cseppen ,
csak a lélek füle hallja :
nyirkos lesz a lombok alja .
Sok imbolygó , halk kisérted
lábbujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra ,
gondolsz régi balladákra .
Nappal - éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét ,
lassan tompa , fullatag , nagy
csöndbe merülsz , hallgatag vagy ,
nem akar a könny fakadni ,
sem a szó könnyen szakadni ,
mind nagyobb a néma sejtés ,
mindig több a mélyre - rejtés ,
minden nappal , amit élsz ,
több , amiről nem beszélsz .
***** Bédné Marika : 2020 . 06 . 13 . 19 : 35 *****
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|