|
2020-07-17 04:39:24, péntek
|
| |
| |
Egy új lap első évfolyamának tizenharmadik számában ilyeneket olvasok:
1.Riasztó a mai jobboldali kultúrában a szakmai megmérettetés nélkül felkapaszkodott, a minőségelvet teljesen figyelmen kívül hagyó véleményvezérek jelenléte. Táplálja a káros hiedelmet, hogy nemzet és kultúra nem összeegyeztethető.
2.A vészkorszakkal, az érte viselt nemzeti felelősséggel való szembenézés részletesebb és árnyaltabb holokauszt- és posztholokauszt -ábrázolást igényel, különösen azoktól az íróktól, akik az igazság elkötelezettjeiként az elhallgatott múlt feltárására vállalkoznak.
3.Itthon a filmet nagyon jól fogadták, rendkívül sok pozitív visszajelzést kaptunk, a televízióban nyolcvanhatezres nézettséget produkált. Tehát ahhoz képest, hogy annyira komoly marketingje nem volt, mint mondjuk egy mozifilmnek, nagy az érdeklődés a film iránt. Sajnos itthon moziforgalmazásba nem kerülhet, viszont külföldi filmfesztiválokra folyamatosan nevezzük.
4.(Hogy érdemes vizsgálni egy történész tevékenységét?) Ha megértetni, elgondolkodtatni, mérlegelésre késztetni, érveket felsorakoztatni, alternatívákat kínálni akar, akkor tudományos céljai vannak. Ha egy történeti tárgyú könyv leleplezni, megdöbbenteni vagy ítélkezni akar, kényelmes hiteket és vágyakat kíván kiszolgálni, akkor szándékai szerint nem a tudományt műveli.
És ki tehet erről, hogy ez van? Felkapaszkodott véleményvezérek, homályban hagyott holokauszt ábrázolás, itthon nem forgalmazható magyar film, tudománytalan történeti megjelenések, stb ...?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
