|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2020-07-02 20:26:29, csütörtök
|
|
|
Ez az igaz história még abban az , időben történt ,
amikor még nem volt sem országút , műút a Balaton
mellett . Ha a viharkirályt valami bántotta , olyan
vihart csinálhatott , hogy a hullámok az erdő szélét
verték . Tihanynál az erdőben egy szép juhászlegény
őrizte a nyájat , tavasztól őszig kinn volt a nyáj a
szabad ég alatt . Az óvári hegy alján volt egy tisztás ,
oda csinált nádkunyhót a juhász , abban szokott
éjszakázni . A nyáj pedig a kunyhó körül pihent .
Ez a juhászlegény nagyon szépen tudott furulyázni ,
olyan nagyon szépen , hogy ha fújta , még a madarak
is elhallgattak az erdőben . Amint egyszer ballagott a
nyáj után , furulyázgatott a parton , hirtelen elkáprázott
a szeme . Káprázatos szép lányt pillantott meg a vízben .
- Jaj de szívem szerint furulyázol , te juhászlegény !
- Ki vagy te tündérszép leány ?
Gyöngykagyló a nevem .
- Gyere ki hozzám a partra ! - kérlelte a legény .
- Nem mehetek - válaszolta a leány . -
Apám a viharkirály , és megparancsolta : csak addig
jöhetünk , ahol még hónaljig felér a víz .
Azon túl már az emberek birodalma van .
Így hát a legény gázolt be a vízbe , szelíden kézen fogta .
- Eljönnél - e velem , lennél - e a mátkám ?
- Lennék mátkád szívesen , azért szöktem ide , de én ennél
tovább nem tudok menni , hacsak ki nem viszel .
Ölébe vette a legény , boldogan vitte a partra .
Nem csoda , hogy Gyöngykagylónak hívták , mert a fején
gyöngy kagylóból volt a koszorú , nyakában gyöngy kagylóból
a lánc . Egyre csak ölelték egymást , aztán a juhászlegény
örömében olyan szépen furulyázott , hogy még a birkák is
táncolni kezdtek . Csakhogy nem sokáig örvendezhettek ,
mert a viharkirály észrevette , hogy elrabolták egyetlen lányát ,
s olyan vihar kerekedett , hogy a hullámok az erdő szélét
csapdosták . A juhászlegény gyorsan felterelte a nyájat a
tisztásra , mátkáját pedig a kunyhóba vezette , selyemfűre
lefektette , subájával betakarta ne fázzon . Azután már nem
törődött a viharkirály haragjával . Pedig azt megfogadta , hogy
mindenkit elveszejt , aki birodalmába bemerészkedik .
Teltek - múltak a napok , boldogan élt a mátkapár .
Egy hétig le sem hajtották a nyájat a víz partjára , a Ciprián -
forrásnál itatták meg őket . Egy hét után a nagy boldogságban
egészen megfeledkeztek a viharkirályról . Fönn a tisztáson
heverésztek , észre sem vették , hogy a nyáj lement a Balatonhoz
inni . Amint ott heverésztek , villámlás , mennydörgés , rázta meg
az erdőt , Ijedten ugrottak fel : merre van a nyáj ? Azt bizony
már egy hullám sodorta egyre beljebb , beljebb .
Kétségbeesett a juhász , mátkája pedig sírni kezdett , hogy az
apja haragja ilyen hamar utolérte őket . Hullott a könnye , mind
gyöngykagylóvá vált . Másnap a juhász így szólt hozzá :
- Itt nem maradhatunk . Itt sose lenne nyugtunk apád haragjától .
- Jól van kedvesem , veled megyek , bárhová is mennél .
De mielőtt elmennék , hadd vegyek búcsút a bölcsőmtől .
Lement a Balatonhoz , annyira sírt , hogy már nagy halom
gyöngykagyló magasodott előtte . Akkor a juhász szelíden
átölelte a vállát , elmentek örökre . Évek múlva egy vén holló
hozott róluk hírt : fönn a Mátrában van egy palota , abban látta
őket . A viharkirály egyedül maradt . Az Óvár alatt pedig , ahol leánya
búcsút vett a Balatontól , azóta is hányja ki a hullám a gyöngykagylót .
***** Forrás : Móra Könyvkiadó - Pintér Pálné - A csodakút tündére *****
***** Mindmáig elvarázsolnak ezek a kedves kis történetek , oly sokszor
olvastam gyermekeimnek esténként *****
***** Bédné Marika : 2020 . 07 . 02 . 20 : 17 . *****
|
|
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-07-02 12:09:49, csütörtök
|
|
|
Bédné Marika : 2020 . 07 . 02 . 12 : 09 .
Emmácskám ajándéka !
|
|
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-07-02 11:24:37, csütörtök
|
|
|
Nem tudom , hogy hová - merre tűntél , még
ennyi elmúlt év után is szív dobogva várok rád ? !
Régi emlék , repít egy - egy tündérvilágba ,
s emészti lelkemet , a múlt velem játékot űz már .
Szeretnék újra tiszta szívvel élni , nem sötét árny
gyanánt , lángoló , örök szerelemmel , csodálni
arcod édes mosolyát : nem lenne többé számomra
a hajnal , szürkés , kietlen , s oly fájóan sivár .
Rád lelni amint a tiszta messzeségből , magával
hoz egy szívszorítóan fájó szerenád , s a természet
ringató pamlagjára dőlve szertefoszlana minden -
ami távol tartott tőlem , s az idő is örökre megáll .
**********
Bédné Marika : 2020 . 07 . 02 . 11 : 23 . - / saját versem /
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2020. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
100 db bejegyzés |
e év: |
983 db bejegyzés |
Összes: |
8514 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 439
- e Hét: 1394
- e Hónap: 7033
- e Év: 44307
|
|
|