|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 15:01:48, hétfő
|
| |
| |
Lackfi János - A széthúzás himnusza
Isten, áldd meg a magyart
Belső széthúzással,
Nem kell ágyú, puska, kard,
Végez enmagával.
Összetart, mint folyós pép,
Megtölti a bendőt,
A múlt megvolt, most meg épp
Elbaltáz jövendőt!
Nem nézi, hogy honfitárs,
Hátbadöfi menten,
Ellenségnek, nem vitás,
Van hely a cementben.
Három pártot alapít,
Pedig nincs, csak ketten,
Okosban leboltol itt
Bármit, csak hadd menjen.
Egyik szerint áruló,
Ki nem kormánypárti,
Itthon minden ragyogó,
Megnézheti bárki!
Másik szerint gyáva szenny,
Ki nem ellenzéki,
Ez mindig lop, az sosem,
Vesszen, ki nem érti.
Mind, ki emerre szavaz,
Csupa agysebészek,
Aki más jelöltre, az
Félkegyelmű féreg.
Az egyik ezen rugóz:
Fuj, ti mocskos nácik,
A másik bőszen zsidóz,
Élvezi is, látszik.
Egyik szidja Trianont,
Gázkamrát tagadja,
A másik meg nekiront:
Te büdös parasztja!
Itt egy kicsi komcsizás,
Ott kis bőgatyázás,
Ami régi, mind csodás,
Ami régi, csámpás!
Itt: a magyar mind gyökér,
Faluszéli prosztó,
Szerencse, hogy erre él
Néhány fő-észosztó!
Amott: vesszen jövevény,
Csak a magyar éljen,
A tiszta vér szép igény,
Elleszünk majd négyen.
Vár állott, most köpködés,
Marakodás, dúlás,
Pár jelszót bedobnak és
Rajta, kötélhúzás!
Gondolkodni bonyolult
Egynél több nézetből.
Vagy a jövő vagy a múlt!
Vagy euró vagy pengő!
Isten áldd meg a magyart,
Ki-ki túr magának,
Örökké semmi se tart,
Csak a magyar bánat.
A belharc nem hagy alább,
A múltunk már eldőlt,
Ne baltázzuk legalább
El még a jövendőt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lackfi János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 14:11:57, hétfő
|
| |
| |
Duba Gyula - Judózik a szerelmem
A szerelmem olyan szép, hogy Salamon király nyugodtan róla írhatta volna meg az Énekek énekét. Miután azonban a szerelmes király másról írta az említett tirádákat, én próbáltam helyettesíteni őt, Elvirát foszlós ünnepi kalácsnak és gyenge liliomnak nevezvén. Huzamosabb ideig tartott ez az idillikus állapot. Séták, csókok mindaddig , amíg egyszer Elvirám kijelentette:
- Lajos , én judózni fogok!
- S mi légyen az a judo, kincsem, tubicám, gyöngyös kalárisom?
Megmagyarázta, hogy a judó egy japán birkózósport, és újabban nők is gyakorolják Megtanít támadni , sőt védekezni is ugyanezen támadásokkal szemben. Ő, az én Elvirám judózni fog? Megtanul judózni, megtanul támadni és védekezni! Na, szervusz Salamon király, mi lesz ebből?!
Talán két hete judózhatott, mikor egy ízben kint sétáltunk a városszéli erdő alatt.
- Mutatok valamit, Lajosom !
- Mutass, Elvira!
Vajon mit mutat nekem ez a bájos, törékeny liliomszál? Ő pedig hirtelen elkapta a karomat , csavart egyet rajta , és szép lassan kihúzta a helyéből , mint ahogy a mákosrétest nyújtják . Szememből bőven permeteztek a könnyek , és panaszosan sírtam a fájdalomtól .
- Mi volt ez Elvira, drágám ?
- Ez judó-fogás volt, Lajoskám, úgy hívják, hogy curi-comi-gosi. Akkor használjuk, ha késsel támadnak az emberre .
- Elvirám, édes, de hiszen nálam nem volt kés ! Miért kellett ezért kificamítanod a vállamat?
- Hát kificamítottam? Szegénykém, légy férfi, te butus !
Megembereltem hát magam, abbahagytam a sírást, de egész este bánat felhőzte arcomat. Három hétig hordtam gipszben a karomat. Becsületére legyen mondva, az alatt az idő alatt gyengéd volt hozzám, és nem bántott.
Elérkezett az ideje, hogy Elvirával rendezzem a dolgokat. Felvittem őt a lakásomra, és megkérdeztem tőle , hogy lenne-e kedve ott élni. Velem. Boldog , békés családi kettesben. Nefelejcsszemét lesütötte, elpirult a gyönyörű, úgy suttogta, igen, élne !
Ó, egek ! Kitártam két karom, és megindultam feléje rohanva, hogy átöleljem, magamahoz szorítsam, és ezer forró, remegő szerelmes csókot nyomjak bársonyos arcára .
- Milyen klasszikus helyzet! - sikoltott fel erre , és ő is megindult rohanva felém, miközben kinyújtotta kezét, feldobott a hátára , és úgy bevágott a családi ágy alá, hogy csak úgy nyekkentem .
- Nagyszerű. Nagyszerűen sikerült ! Valódi haraigusi volt, a tanárnőnk sem tudná különbül !
Amikor meglátott, nagyon elkedvetlenedett .
- Mi az, már megint sírsz? Micsoda nyámnyila gyerek vagy! Istenem, ilyen puhányhoz kössem én az életemet? Mi lesz veled akkor, ha majd a berri-berri-gosit is megtanulom?
Hát nem, Elvira, mert én szeretlek, és nem hagyon annyiban a dolgot . Én beiratkozom, és megtanulok judózni .
Három hónap alatt megtanultam. No , Elvira, most gyere randevúra! Jött is, és meg akarta mutatni a berri-berri-gosit , amit azóta tanult, mondom, meg akarta mutatni , de én azt mondtam, nem Elvira , most én jövök ... És megszorítottam a nyakát, hogy a szeme kidomborodott , mint az öreg templomok falán látható freskókon, aztán csomót kötöttem a két kezére, majd a két lábára, és beejtettem a sifonér mögé .
- Lajos, te megférfiasodtál! Hős vagy Lajoskám, titán vagy , édesem!
Hüppögve sírt, de amikor kivettem a sifonér mögül, a nyakamba omlott , és csókolt, ahogy nőnek csókolnia kell .
Egyszóval rövidesen megesküdtünk, és a családi életünk csak egy szabályosan végrehajtott meki-maki-gosi fogáshoz hasonlítható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-10 00:49:45, hétfő
|
| |
| |
Turczi István Tandori Dezsőnek - Hétfőellenes vers
Le a hétfővel. Töröltessék.
Felkel mindig, és lehull megint.
Árnyképe annak, amit az az egy,
az eredendő lehetőség önmagába zár.
Koravén eső. Valahol hegedűt nyúznak.
Csönget a postás, talpára levél ragadt.
Déli hírek; az űr tartalommal telik.
Az sincs, hogy elegem van a nincsből.
Mi jöhet még? Akar-e jönni,
vagy épp most fordít hátat?
A legtöbb elvermelt gondolat
szétszórja magát a decemberi szélben.
Mondom, le a hétfővel. Reménytelen.
A keddel így-úgy szolidáris vagyok,
amióta nincsenek gyakorlati célok.
Célok sincsenek, de legalább az.
A fájdalom izzó hangyái a testben.
Az egyéltűek mindennapi keservei.
Élet az, ha csak élünk?!
Befagyott tócsák repedt tükreiből
nem néz vissza senki ránk.
Elütjük az időt. Karambolozgatunk.
Te a nyolcvanat, én a hatvanat.
Összegyűltek páran a két nagy csattanásra.
Tessék? Nem kell, hogy mindenki lássa,
mikor egyszerre fogdos bába és halottkém.
A kezek mozgását azért érzékeled.
A távol nem hallgat senkire,
de a közel sem jól hat ránk.
A legközelebb hozzád te vagy.
A legközelebb hozzám meg én.
Marad a posta, ritkábban a telefon.
Mi múlt el? Csak a múlt.
Utólag minden előzmény, hallom,
a ránk fagyott füstben a szavak
kezdőpontjukra visszahullanak.
Le a hétfővel. Töröltessék.
Felkel mindig, és lehull megint.
Árnyképe annak, ami mozgat,
amit kezdettől hiába mozgatunk.
Akik most vagyunk, jóvátehetetlenül,
majd megszűnünk egy pillanatra,
hogy elsőként a holtakat érje a fény,
és ne kelljen többet, ne kelljen többet
magunkról beszélni. Jöjjön hát a kedd!
Hang és visszhang közt a csend legyen a másnapé.
Ne kelljen semmit, csak feloldódni végül
az önmagánál súlyosabb anyagban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
116 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 138
- e Hét: 6992
- e Hónap: 16578
- e Év: 85498
|
|
|
Offline
