|
2020-08-16 05:32:15, vasárnap
|
| |
| |
Simon Zsuzsanna
Töredékek a mosonmagyaróvári 1956-os emlékhelyek történetéből (1989-2019)
Készült a 30 éve szabadon Emlékév alkalmából
Mosonmagyaróvár,2019
Bevezetés
1956-tal kapcsolatosan a szabad emlékezés Mosonmagyaróváron igazából 1986-ban kezdődött, amikor is Ladányi-Lunczer István mosoni lakos, ötvenhatos menekült Amerikából itthoni családi segítséggel a mosoni temetőben elsőként állított emlékhelyet, szimbolikus síremléket a mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz hősi halottainak. Utána évekig Németh Miklós címfestő mester remekművével, az arany keretes táblára felírt mosoni ötvenhatos hősök nevei mellett tartották a megemlékezéseket. Évközben a keretes írás a mosoni temető kápolnájába volt kihelyezve. Aztán a kápolna újjá, nagyobbá alakítása után a mosoni plébános nem helyezte oda vissza. 2016-ban a Hansági Múzeum, már, mint a gyűjteményében lévő műtárgyat - kérésemre- az általam rendezett kiállítótérbe elővette, melyet méltó helyre, nemzeti koszorút alája helyezve állítottam ki. Az időszaki kiállítás végén az állandó ötvenhatos terem visszarendezése után a képet ott hagyták, s ma is látható. Köszönet ezért az alkotásért a Mesternek, aki díjazás nélkül készítette el anno.
A mosoni emlékhely falára egyébként 2008-ban került márványtábla a mosoni hősök neveivel. Állíttatta a Mosoni Polgári Kör és a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület. A mosoni megemlékezések során még egy érdekességet jegyzek le. 2010-ben a temetői megemlékezés előtt valaki a kezembe nyomott egy négyrét hajtott papírt. Nem szólt semmit, ment tovább. A papíron Ladányi - Lunczer István verse volt régi írógéppel gépelve. Ma sem tudom ki lehetett a kézbesítő, de még 2010-ben is úgy érezte, hogy titokban kell megtennie. Köszönet és hála érte neki!
Ladányi-Lunczer István
Istvánnapi emlékek
Egy magyar szabadságharcos naplójából
Karácsony másnapján indulok az útnak.
Az égen foszforos fényrakéták futnak,
s mutatják az utat, hogy merre nem menjek.
Megállok fáradtan, hogy egyet pihenjek.
Előttem egy csoport menekülő magyar,
mindent elveszített, menekülni akar.
Géppuska tűz! Később morc, idegen hangok,
orvul, lesből lőttek rájuk a bitangok.
Ki a földön maradt, talán az a boldog.
Jó magyar véreim, a többiek foglyok.
Délnyugatnak veszem a szerencse útját,
útmutatóul a Gönczöl szekér rúdját.
S a csillagok útján, amerre most járok,
már nincsenek aknák, sem drótakadályok.
Csak az őrtornyok, mint üres olajkutak,
némán, elhagyottan, tarkítják az utat.
Motorzúgás! Levetem magam a földre,
két teherkocsi jön, menekülttel tömve.
Sakkban tartják őket, a rút géppisztolyok,
Jó magyar véreim, mindannyian foglyok.
A motorzaj elhal, messze a két árnyék,
síri a csend, mintha temetőben járnék.
Ázott cipőm hallat halk cuppogó hangot,
lágyan simogatva a jó magyar hantot.
Végtelen óráknak tűnnek most a percek.
Jobbról is, balról is zászlót pillantok meg.
Országhatár! Andau! Szívem nagyot dobban,
szabad földön vagyok, leborulok nyomban,
s remegő ajakkal, hosszan fohászt mondok,
Otthon a véreim, a magyarok foglyok.
Boldogasszony, Anyánk! Esedezve kérem,
ne szűnj segíteni, a rab magyar népen.
Űzd ki a pokolnak istentelen hadát
és tedd szabaddá a drága magyar hazát,
hogy újra magyar szüret legyen Tokajba
s a kunsági búzát a magyar arassa.
Feltámadás! Ebben hisz és bízik népünk.
Uramisten, Tőled segítséget kérünk,
hisz itt, a bőségben, egyikünk se boldog,
Amíg a véreink odahaza foglyok.
Sajnálom, hogy a vers nem jutott el hozzám előbb, mert akkor bele tudtuk volna tenni a mosoni áldozatokról írott kiadványunkba. Később az ötvenhatos online
kiadvány sorozatom Mosonról szóló hetedik részében már meg tudtam jeleníteni.
1989. június 16. Magyaróvári temető
A 30 éve szabadon Emlékévhez ténylegesen illeszkedő első ötvenhatos emlékhely Mosonmagyaróváron egy, a magyaróvári temetőben 1989. június 16-án avatott kopjafa, melyet Németh Alajos és Horváth Gábor faragott. Az alkotást a temető végébe, a tömegsír közelébe, egy sortűz áldozat sírjának tövébe állították. Egy ideig ez lett a megemlékezés helyszíne. Évekkel később a kopjafát majd előre hozzák a temető bejárata közelébe, ahol a Hősök Kápolnája falára ötvenhatos névsorokat tartalmazó emléktáblákat helyeznek.
1989. október 26. Mezőgazdasági Akadémia
Intézményileg a városban elsőként a Mezőgazdasági Akadémia állított emléktáblát az 1956. október 26-án hat hősi halált halt hallgatójának. Az állítás kezdeményezője és szervezője Kuroli Géza dékán volt, aki maga is nagyon súlyosan megsérült a sortűz során. Személyes hangú levelet írt minden '56-os évfolyamú volt hallgatótársának, tanárának. Sokan eljöttek, de akik nem, azok válaszlevelet írtak neki, emlékezve a hősökre. Táblaavató beszédet Tenk Antal docens mondott. A megemlékezés után Dékán Úr több köszönő levelet is kapott, méltatva emlékállító tevékenységét s azt, hogy 1956 után a három évfolyam 1989. október 26-án találkozhatott újra először. 1989-hez tartozik még az is, hogy Kuroli Géza december 6-án újabb levéllel kereste meg az ötvenhatos évfolyamba járókat azzal a közös elhatározással, hogy állítsanak egy emlékművet is hősi halottaik tiszteletére.
1990. október 26. Hunyadi Iskola
Az 1956-os ipari iskola utódja a mosonmagyaróvári szakmunkásképző intézet a hat, sortűzben elhunyt hősi halott tanulójának emlékére 1990. október 26-ára állított emléktáblát az iskola falára. Onnantól kezdve minden évben méltó megemlékezéseket szerveznek. Az eseményre mindig meghívják az elhunytak hozzátartozóit is, akik ilyenkor találkozhatnak egymással, beszélgethetnek a többi meghívottal. Mindannyian az iskola vendégei. A megemlékezések az iskola udvarán zajlanak. 2012-ben az iskola bővítése folytán a főbejárat áthelyeződött, ezért az emléktáblát is odahelyezték át.
1990. október 26. Akadémia
A Mezőgazdasági Akadémia az 1989-es emléktáblája avatása után közadakozásból egy emlékmű állítását határozta el az 1956. október 26-ai sortűz következtében hősi halált halt hat hallgatója emlékére. Dr. Kuroli Géza dékán elnökletével létrejött '56-os Emlékmű Bizottság vállalta a felkért művész Pauer Gyula emlékművének elkészítéséhez szükséges anyagiak előteremtését, a létesítéssel kapcsolatos feladatok elvégzését. A bizottság levelet küldött az évfolyamoknak, kérve az adományküldést egy meghatározott folyószámlára. Pauer Gyula: Halott nő c. alkotását 1990. október 26-án avatták fel. Avatóbeszédet Dr. Szőke Károly FM államtitkár-helyettes mondott volna. A faxon elküldött beszédét Dr. Iváncsics János olvasta fel. Az Akadémia az 1989-es és az 1990-es emlékhelyén is szokott koszorúzni.
1991. október 26. '56-os emlékpark-Gyásztér
A mosonmagyaróvári '56-os emlékpark - Gyásztér - az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emlékét őrző emlékhely az Ipartelepen, a sortüzet lövető és lövő ÁVH-s határőrlaktanyával szemben, a sortűz helyszínén található.
Hivatalos története 1989. augusztus 4-én helyi pártok és egyesületek ötvenhatos emlékmű állítására vonatkozó kötelezettségvállalásával kezdődött, melynek teljesítésére kuratóriumot hoztak létre, ami két évig szervezte, intézte, koordinálta az emlékművel kapcsolatos valamennyi ügyet, feladatot, adománygyűjtést.
A későbbi, monumentális, háromalakos Golgota emlékmű Rieger Tibor szobrászművész önzetlen, áldozatos munkája jóvoltából készült el. Az egyéb szükséges anyagiakat közadakozásból teremtették elő, amihez több és többféle rendezvényt, de még sporteseményt is szerveztek.
Az emlékmű elkészülte (1991) előtt a téren kihelyezésre került egy harangláb és sor került az emlékmű alapkő letételére, egyben az első gyalogos felvonulást és megemlékezést is megtartották a sortűz helyszínén október 26-án (1989) egy évvel később pedig elkészült az ötvennégy, névre faragott kopjafa (1990) Horváth Gábor és Németh Alajos felajánlásából.
Érdekesség, hogy 1990-ben a taxis blokád miatt egy meghívott se jött le Mosonmagyaróvárra október 26-án. Egyedül Orbán Viktor a FIDESZ frakcióvezetője repült helikopterrel a városba, ahol a Polgármesteri Hivatal erkélyéről mondott beszédet. Holott az Ő neve a meghívóra utólag lett rábélyegezve.
Az így elkészült emlékhelyen a Jézus levétele a keresztről (Golgota) alkotás avatására 1991. október 26-án, 1990 óta hivatalosan is elnevezve, a Városi Gyásznapon került sor.
Azóta a sortűz napján minden évben a legmagasabb közjogi méltóságok és közéleti személyiségek (is) fejet hajtanak az áldozatok emléke előtt.
1992-ben a város képviselőtestülete által hozott határozat (117/1992 (IX.7.) Ktsz.) alapján ,,az Ipartelepen az 5091/1. hrsz-ú közterületet '56-os emlékparknak" nevezték el. A város lakossága azonban Gyásztérnek mondja ezt a véráztatta teret.
1998-ban az emlékmű alkotója Rieger Tibor szobrászművész a város legnagyobb elismerésében, a Pro Urbe Mosonmagyaróvár Díjban részesül.
2001-ben a térre a Magyar Igazság és Élet Pártja helyi szervezete ültetett fákat és helyezett ki egy kis emléktáblát. ( Néhány évvel később, mind a fák, mind a tábla eltűnt az '56-os emlékparkból.)
2002-ben Böröndi Lajos a művelődési ház igazgatója felelős kiadóként képeslapot adott ki a Golgotáról. A fotót Balassa Tamás készítette.
2006-ban a Virágos Magyarország környezetszépítő versenyen Mosonmagyaróvár ,,Arany diplomát" és tárgyjutalmat kapott az '56-os emlékhely méltó kialakításáért.
2011-ben a 303/2011. ( XII.23.) Korm. rendelet Mosonmagyaróvár, a határőrlaktanya előtti tér" ( Határőr u.10. előtti tér) helyszínt Történelmi emlékhellyé nyilvánította.
2012-ben az Európai örökség Győr-Moson-Sopron megyében c. könyvben megjelent Simon Zsuzsanna fotója is a Gyásztérről.
2014-ben a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület állított kopjafát az 1957-es győri koncepciós per során kivégzett mártírok emlékére. Ettől kezdve leginkább itt emlékeznek június 16-án az 1956-os Mártírok Emléknapjára.
Szintén ebben az évben még a Nemzeti Örökség Intézete is kihelyezte emlékoszlopát, a terület, mint történelmi emlékhely megjelölésére.
2016-ban az önkormányzat pályázati pénzből letérköveztette a Golgotához vezető gyalogos utakat és szikladarabokkal töltötte fel és szórta körbe a Golgotát.
2019. május 11-én a Nemzeti Örökség Intézetének országos Emlékhelye Napja c. programjához elkötelezett emlékmegőrzők szerveztek a térre előadásokat, visszaemlékezéseket, versfelolvasásokat, könyvbemutatókat.
1992. október 26. Városháza
Mosonmagyaróvár város Önkormányzatának Képviselőtestülete 1992-ben két ötvenhatos vonatkozású határozatot hozott. Az egyikben hozzájárult, hogy az 1991-ben alakult, de bíróságilag 1992. március 30-án bejegyzett Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület elhelyezhesse első emléktábláját, méghozzá a Polgármesteri Hivatal Fő utcai bejárata első oszlopának nyugati oldalára, 55x44 cm-es nagyságban. A másik határozat pedig arról szólt, hogy a Képviselőtestület az Ipartelepen az 5091/1 hrsz. közterületet ( a sortűz helyszíne) 56-os emlékparknak nevezi el. ( Ennek megjelenítése se akkor, se azóta nem történt meg.)
A városháza egyik oszlopára szerelt tábla felirata: Ebben az épületben alakult meg 1956. október 26-án a magyar nemzeti tanács helyi szervezete.
Avatása 1992. október 26-án volt. Avató beszédet Ebinger Endre '56-ban óvári gimnáziumi tanár, az ötvenhatos nemzeti tanács, az 5-ös bizottság tagja, a forradalom leverése utáni megtorlások elszenvedője mondott.
Szavai így hangoztak: ,,A forradalom elfojtása után mindenki tudta, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom volt, de senki sem beszélhetett róla valóságnak megfelelően szíve szerint, emlékét leplezni kellett, nevét sem lehetett kiejteni. Mi Mosonmagyaróváriak mindig emlékeztünk. Ki-ki a maga módján, szűk családi körben, barátok között, templomokban, temetőkben, börtönökben. Ez a lappangó emlékezés adta az erőt és bátorságot ennek a városnak, hogy három évtized eltelte után az országban szinte elsőként nyíltan és hangosan megszólalt.
Azóta e napon évről-évre emlékezünk alapkőletétellel, kopjafák állításával, emlékműavatással. Most is az 56-os emlékparkhoz indulunk.
Előtte azonban itt a városháza bejáratánál méltó és maradandó táblát avatunk annak a testületnek emlékére, amely a forradalom alatt a város vezető testülete volt. Megemlékezünk arról a Nemzeti Tanácsról, amely a forradalom viharában jött létre, a fegyverek, a gyász, az indulatok viharában.
A régi, rendíthetetlennek hitt hatalom összeomlására forradalmi erő még nem jött létre, az indulatok elszabadultak, a város összeroppant. Ezekben a sorsdöntő órákban az emberek városszerte az eseményeket tárgyalták és küldötteket választottak.
Akkor én gimnáziumi tanár voltam itt. 24 éves. A város pedagógusai - egy viharos gyűlés után - azzal a megbízással küldtek a városháza épületébe, hogy a pedagógusok érdekei mellett a mosonmagyaróvári ifjúságot is képviseljen.
Ebben az épületben alakult meg a Nemzeti Tanács, mely magára vállalta a város ideiglenes irányítását. Ezt a város polgáraival falragaszon tudatta, melyben a Nemzeti Tanács a forradalmat a magyar nép győzelmének nevezte, hitet tett a rend és nyugalom helyreállítására.
Említést érdemel, hogy később, a megtorlás idején pár soros falragasz nyomdai engedélyezése is bűncselekménynek számított és ezért hurcolták meg a városház akkori igazgatási osztályvezetőjét Pál Sándort is.
A Nemzeti Tanács megalakulása után osztozott a város gyászában, fájdalmában, halottait eltemette és előre tekintett. A város sebesültjeinek vér, Budapestnek segítség kellett. A mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács tartotta kezében az ország egyik ütőerét, Hegyeshalmot. Hegyeshalom hirtelen kiemelkedő szerepet kapott. Óriásira nőtt a személy és áruforgalom, Az üzemi Munkástanácsoknak döntő szerepük volt a segélyszállítmányok továbbításában. Megalakult a Nemzetőrség. A határ őrzését a Katonai Tanács vette át Ambrus őrnagy vezetésével. A felesketett gazdászhallgatók járőröztek, vigyáztak a rendre. A Nemzeti Tanács a kórház orvosainak segítségével a rendkívüli nehéz körülmények ellenére is biztosítani tudta a város sebesültjeinek ellátását.
Később, a Nemzeti Tanács ez irányú tevékenységéről nyilatkozva Dr. Vida Ferenc - a hírhedt vérbíró - a Legfelsőbb Bíróságon ezt azért minősítette bűncselekménynek, mert a vér és gyógyszer az ellenforradalmárok számára érkezett. E kijelentés nemcsak a mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács, hanem az egész emberiség arculcsapása volt.
A forradalom győzött. Benne részt venni csodálatos és megrendítő volt. A Nemzeti Tanács az üzemi Munkástanácsokkal egyetértve november 5-ére meghirdette a város egész területére a munka elkezdését.
November 2-án azonban már vészjósló jelek mutatkoztak. Abda, Öttevény sorra jelezte telefonon a rajtuk áthaladó szovjet páncélosok számát. A túlerő félelmetes volt. A határt a szovjet páncélosok hermetikusan lezárták.
A történelem fintora, hogy míg az ország ezekben a napokban az Amerikai Egyesült Államoktól várt hathatós segítséget, addig a város Nemzeti Tanácsának egyik utolsó tevékenysége éppen segítségnyújtás volt a vesztegzár miatt itt rekedt és a szovjetek őrizetébe került nyugati és amerikai diplomata-családtagok kimentésére és elszállásolására.
November 4-én hajnalban a szovjetek lefegyverezték az épületben tartózkodó kis létszámú nemzetőrséget és a városházát elfoglalták. PA szovjet páncélosok körülvették az Akadémia várépületét. A reggeli órákban a helyzet kritikussá vált. Lugosi Géza, a Nemzeti Tanács elnökének kérésére a gazdászhallgatók fájó szívvel, könnyes szemekkel letették a fegyvert. Elkerültük a további vérontást.
November 5-én Szuvorov alezredes erőszakkal átvette a hatalmat. A Nemzeti Tanács megszűnt.
Tagjai nem voltak hősök, csupán a városért, a forradalom teljes győzelméért tenni akaró polgárok.
Az 56-os forradalom befejezetlen maradt. 1989-ben újra elkezdtük. Folytatása, a forradalom teljes győzelmének kivívása a mai fiatal generáció kötelessége. Legyen ehhez példakép a Nemzeti Tanács tenni akarása, adjon nekik erőt és segítse őket 56 szelleme."
1995. Kisalföldi Erdőgazdaság
Az 1956. október 26-ai sortűzben két erdészeti dolgozó is hősi halált halt. Az ő emlékükre a Kisalföldi Erdőgazdaság 1995-ben mosonmagyaróvári zárt telephelyük területén, ami a Wittmann Antal parkban volt, kopjafát és szimbolikus sírkövet állított. 2016-ban a telephelyet eladták, de az emlékhelyet nem hagyták elveszni, hanem új, méltó helyszínt kerestek neki.
A várost Máriakálnok felé elhagyva, közvetlen megtalálható volt lőtér közelében alakították ki az erdőgazdasági dolgozók emlékhelyét. A sírkő táblát és a kopjafát is felújították, majd egy magasabb talapzatra állították. A környezetet rendbe tették és 2016. október 25-én ünnepélyes keretek között újra avatták. Megemlékező beszédet a Kisalföldi Erdőgazdaság igazgatója mondott.
A cég dolgozói azóta is minden évben leróják kegyeletüket a hősök emléke előtt. Sajnos a Városi Gyásznap helyszínei közé eddig azonban mégsem került be az erdőgazdaság '56-os emlékhelye és megemlékezése.
1996. október 23. Bolyai Iskola
A mosonmagyaróvári Bolyai Iskola (Szent István király út 6.) elődjében volt általános iskolai tanuló Magyar Katalin (1940-1956). A képzőművész tehetséggel megáldott lány Budapesten tanult tovább, az un. kisképzőben. 1956. november 7-én önkéntes ápolónőként egy sebesült gyermek szállítása közben hősi halált halt. Emlékét 1996-ig ebben a városban, ebben az iskolában nem ápolták, nem őrizték. Csete Lajos volt mosoni tanár kezdeményezésére az önkormányzat, az iskola és az 56-os egyesület állított és avatott 1996. október 23-án emléktáblát az iskola belső udvarán. Azóta az intézmény minden évben megemlékezést tart Magyar Katalin emléktáblájánál.
1999. október 26. Magyaróvári temető
1999-ben a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület a Hősök Kápolnájának a magyaróvári temető felőli falára a sortűz áldozatainak és a kivégzett mártíroknak a neveit tartalmazó márványtáblákat helyezett ki. Ekkor hozták ide a még '89-es kopjafát is a temető végéből. Az anyagiak nagy részét Tánczos Lóránd önzetlen felajánlása biztosította. Érdekesség, hogy a Gyásztéren 54 névre faragott kopjafa található, az óvári temető emlékhelyén viszont már csak 50 nevet írtak fel. Az emlékhelyen olvashatók még a mártírok nevei is, köztük egy olyané, akit ugyan a Földes-perben ítéltek el, de nem halálra, azonban tragikus végű sorsa miatt mártírrá vált. Erről az emlékhelyről indul minden év október 26-án a gyalogos menet a Gyásztérre. Az önkormányzat mindig biztosít egy buszt is, ami a menetet követi a térig.
2006. október 26. Karolina Kórház
Az '56-os egyesület Dr. Székelyhidi László kezdeményezésére 2006-ban állított emléktáblát a Karolina Kórház területén belül annak az épületnek a falára, mely 1956-ban fogadta és ellátta a sortűz sebesültjeit. Az akkori kórházi dolgozók emberfeletti munkájáról több visszaemlékezés, riport is készült. A kórház 2006 óta a Gyásznapi megemlékezések egyik helyszíne.
2006. november 4. Városháza
Rosamarie Szalay németországi képzőművész a városnak adományozott 1956-os domborművét a Városháza bejáratánál helyezték el és avatták fel 2006. november 4-én. 2015-ben onnan az épület azon oszlopára szerelték át, ahol az 1992-es városi nemzeti tanács emlékére állított tábla van.
2008. január 11. Gulyás Lajos utca
2008. január 11-én a város és a református egyház emléktáblát avatott Gulyás Lajos (1918-1957) református lelkész, '56-os mártír emlékére, az előző évben róla elnevezett utcában. Az emlékhely a Gyásznapi megemlékezések sorába is bekerült, ahol mindig egyházi személy mond beszédet.
2016. október 28. Magyaróvári temető
Az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak október 28-ai temetése napjára időzítve, 2016. október 28-án avatták a magyaróvári temetőben található tömegsírban nyugvó halottak emlékére Lebó Ferenc szobrászművész obeliszkjét, melyet az Angliában élő Magyar Árpád '56-os menekült és családja
állíttatott saját költségén. A korabeli fotók és filmfelvételek alapján beazonosítható tömegsírba temetések közelébe elhelyezett emlékműnél azóta minden év október 28-án tartanak koszorúzást és ez a helyszín bekerült a városi megemlékezések sorába.
Magyar Árpád már korábban is szeretett volna konkrét elképzelésű és megtervezett forradalmi emléket állítani a városban, de az érdekében és nevében eljáró helyi képviselőjének minden próbálkozása eredménytelen maradt. Simon Zsuzsanna a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület titkára javasolta a tömegsírban nyugvók emlékére emlékhely kialakítását. Az állító a javaslatot elfogadta s a hatvanadik évfordulóra el is készült a méltó emlékmű ezzel a felirattal: Az 1956-os gyilkos sortűz tömegsírban nyugvó áldozatainak emlékére. Ennek ellenére a városi plakátokon, meghívókon a tömegsírt továbbra is feltételezettként írják.
Befejezés
Az 1957-es győri koncepciós per során halálraítélt és kivégzett óvári mártírok földi maradványait sopronkőhidai exhumálásuk után végső nyughelyükre 1991. március 23-án helyezték a magyaróvári temetőben. Azon részt vett és beszédet mondott Antall József miniszterelnök is. A temetőben három mártír nyugszik. Egyikük családi sírhelyen. Ketten a város által adományozott sírban. 1993-ban Rieger Tibor szobrászművész által tervezett különleges síremlékek készültek emlékükre. Alkalmanként ezeken a helyeken is tartanak megemlékezéseket. A sírokat a családok és időnként a helyi ötvenhatos egyesület tartja rendben. Mindkét sír a Nemzeti Sírkert része. 1998-ban a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete emléktáblát állított annak a háznak a falára ( Fő u.23.), ahol Antall József találkozott a szervezőkkel 1991. március 23-án a mártírok újratemetése alkalmából. Az emléktáblánál a régi párttagok és tisztelők Antall József megemlékezéseket szoktak tartani.
A 2015. május 30-án Dohy János akadémiai igazgatóhelyettes tiszteletére állított táblán nem jelölik professzor úr '56-os múltját, a forradalom leverése utáni megtorlások szenvedéseit, ezért most idemásolom Kuroli Géza volt dékán táblaavató beszédének egy részét:
Oktatói és szakmai pályafutását az 1956 évi októberi forradalom és szabadságharcot követő koncepciós perek derékba törték. A letartóztatások 1957 tavaszán megkezdődtek. Dohy Jánost behívatták a mosonmagyaróvári rendőrségre, ahonnét nem engedték haza. Rá akarták venni a Varga Ernő bűneit
részletező, koholt vádakat is tartalmazó nyilatkozat aláírására. Erre azonban nem volt hajlandó, így két nap után hazaengedték. Varga Ernő büntetőperének tárgyalásán, Győrben tanúként hallgatták ki, ennek következményeként helyben letartóztatták. A tárgyalás során az államügyész először halálbüntetés kiszabását kezdeményezte. Az utolsó szó jogán elmondott megrendítő hatású beszédének is köszönhetően büntetését 10 év szabadságvesztésben határozták meg, amelyből 5 évet (1957. május 28 - 1962. április 3.) letöltött. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
