Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
István király képviselte az életet hordozó kereszténységet
  2020-08-17 19:58:38, hétfő
 
  Fogadalmi ünnep Székesfehérváron
...... ......



...... ......


Augusztus 14-én, a Szent István-i országfelajánlás napján idén is megtartották a Székesfehérvári Egyházmegye hagyományos fogadalmi ünnepi szentmiséjét, valamint a megye, a város és az egyházmegye közös megemlékezését a székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen, Szent István király és Imre herceg sírjánál.
A szentmisét Spányi Antal megyéspüspök mutatta be az egyházmegye megjelent papságával a Magyar Szent Család - Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre - ereklyéinek jelenlétében a Szent Imre-templomban. A főpásztor Szent István király szellemi öröksége nyomán a nemzeti összetartozás megerősítésére, a társadalmi felelősségvállalásra hívta fel figyelmet, amelynek értelmében meg kell védenünk múltunk értékeit, keresztény kultúránkat, hagyományainkat, a magyar családokat. ,,Így lehet élő ma is a Szent István-i felajánlás, és így maradhatunk meg az élet útján. Így gazdagíthatjuk Európában is a népek nagy családját ezután is, mint ahogy tesszük azt ezer éve, szinte folyamatosan. Vállaljuk ma is a magyar küldetést, teljesítsük azt, ami a mi dolgunk, hogy méltók legyünk múltunkhoz, méltók legyünk az életre!" - hangsúlyozta a főpásztor.
...... .....


Ünnepel a keresztény világ Nagyboldogasszony vigíliáján, amely a főünnepek sorába tartozik. És ünnepel a magyar egyház, különösen is Székesfehérvár királyi városában, az ország történelmi fővárosában, a Magyar Szent Család városában, ahol 1988 óta megemlékezünk arról, hogy Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot.
,,Nemzeti ünnep" is ez a nap, ha hivatalosan nem is így nevezzük
- fogalmazott a püspök. - A magyar ember lelkében és szívében így érez, mert tudja, mit jelent ez a felajánlás. Így érez a nemzeti összetartozás évében, a békediktátumra való fájdalmas emlékezés centenáriumi évében az, aki tudja, hogy mit jelent nemzetünknek Trianon, és aki felelősséget érez első szent királyunk életműve iránt is.
Spányi Antal emlékeztetett arra, hogy tragikus sorsa volt első királyunknak. Harmincnyolc évet élt királyként, mely során súlyos döntéseket kellett hoznia, nehéz felelősséget vállalt, és számos fájdalmas tragédiát élt meg. ,,Küzdenie kellett, mert világosan értette mi a tét: vagy keresztény lesz e nép vagy elpusztítják; vagy kivívja a maga helyét az európai népek közösségében vagy felmorzsolják a magyart éppen úgy, mint ahogy az más népekkel is történt."
A főpásztor hangsúlyozta, Szent István szerette népét, és felelősséget vállalt érte. Nem volt a hatalom megszállottja, hosszú éveken át küzdött a magyarokért, sokszor a magyarok ellenében is. Szembekerült a múlt hagyományával, képviselve jövőt, az életet hordozó kereszténységet. Hitt abban, hogy amit küldetésként elfogadott, az jó, az szent. ,,Hitt a király az Egyház tanításában, őszinte lélekkel fogadta el a római pápa vezető szerepét.
Tiszta szível akarta teljesíteni a keresztény erkölcs szabályait és az Egyház tanítását. Megértette, hogy mindez az életet és jövőt szolgálja már itt, e földi életben, és szolgálja majd az öröklétben is.
Ebben a hitben nevelte családját, erre a hitre adott példát családjával együtt."
Spányi Antal püspök beszéde végén arra biztatott, hogy Szent Istvántól tanulva éljük hősként az életet, és mindennel, mindenkivel szemben büszkén védjük meg a múltunk értékeit, hagyományainkat és magyarságunkat. ,,Kell, hogy ebben a szellemben neveljük a fiatalságot, hogy megóvjuk őket az értéket vesztő, divatosnak és modernnek tűnő gondolatoktól, amellyel a halál kultúráját építhetik csak... Ezt kell képviselnünk, hogy a száz esztendővel ezelőtt megcsonkított nemzetet lélekben egyesítve éljük meg az összetartozást, a felelősséget a másik magyarért, a keresztény kultúráért, a magyar családokért."
A szentmisét követően az ereklyéket körmenetben vitték a Nemzeti Emlékhelyre, Szent István király és Szent Imre sírjához, ahol közös ünnepséget tartott Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Fejér Megyei Önkormányzat és a székesfehérvári püspökség. Az ünnepi körmenetben részt vettek a Vitézi Rend, a lovagrendek tagjai, a Hagyományőrző Koronaőrök, közéleti vezetők, a helyi katolikus iskolák és egyházközségek képviselői.
Cser-Palkovics András polgármester ünnepi beszéde után Spányi Antal püspök megújította hazánk felajánlását Szűz Máriának, emlékezve Szent István királyra, aki 1038-ban a halála előtti napon Máriának ajánlotta trónörökös nélkül maradt országát. A Szent István-i hagyományhoz hűen Szent Imre sírjánál Magyarok Nagyasszonya pártfogását, közbenjárását kérte a főpásztor az egész magyar népért. ,,Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott. Tekints kegyes szemmel országodra, városunkra: légy szószólónk és közbenjárónk Szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségükből megszabadultak. Ez a remény ad életet most is, ez a bizalom indít, hogy oltalmadban keressünk menedéket mi, a te néped és örökséged.
Az imádság után közös koszorút helyeztek el Szent Imre és Szent István sírjánál Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke; Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere; Tessely Zoltán és Törő Gábor országgyűlési képviselők; valamint Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. A főpásztor elhelyezte az emlékezés gyertyáit is a sírhelyeknél. Az ünnepség végeztével az ereklyéket körmenetben kísérték vissza a Szent Imre-templomba.
Az ünnepséget a járványügyi korlátozó intézkedések és előírások figyelembe vételével tartották meg. A szentmisét a városi televízió élőben közvetítette, így mindenkinek lehetősége volt lélekben bekapcsolódni az imádságba.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható. Link


Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír 2020.08.17

- Nagyboldogasszony ünnepe Székesfehérváron
Szűz Mária mennybevételének ünnepén, szentmisét mutatott Spányi Antal megyéspüspök. Nagyboldogasszony napján a főpásztor megemlékezett arról, hogy Szent István király is megülte a mennybe felvett Szűzanya ünnepét, tisztelete Fehérváron a kezdetektől jelen volt. A szent király 1038-ban ezen az ünnepen hunyt el, de halála előtt rábízta magát és országát a Szűzanya oltalmára.
Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  augusztus 20  
Nagyboldogasszony-búcsú Jászkarajenőn
  2020-08-17 19:41:34, hétfő
 
  A napba öltözött asszony ünnepi szentmise
Marton Zsolt váci megyéspüspök mondta a búcsúi misét a jászkarajenői Nagyboldogasszony-templomban augusztus 16-án, a legnagyobb Mária-ünnep, Mária mennybevétele másnapján. Nagy Imre állandó diakónus, plébániaszervező éppen egy éve lépett itt hivatalba. Gondosságát dicséri, hogy felújíttatta azt az orgonát is, amelyet a misén áldott meg a püspök.
A jászkarajenői templom 68 méter magasba nyúló tornyára a kilencvenes évek elején úgy került fel a kereszt, hogy helikopter érkezett, amelyről aláeresztették, és ipari alpinisták másztak fel a fogadására, erősítették a toronyhoz. Miközben a vendéglátóink ezt mesélik, mi lenyűgözve tekintünk a napfényben vakítóan csillogó keresztre, és szinte látni véljük a jelenetet, amint ,,ég és föld összeér", átéljük a több évtizeddel ezelőtt amitt érzett izgalmat, hogy amit annyira akar az ember, azt vajon az Isten is megáldja-e. Jászkarajenőn töltött napunk során végig ezt a kettősséget érzékeljük: a nagy-nagy igyekezetet, hogy minden az ünnephez méltó legyen, és a hálát, amellyel az áldást fogadják.
Az olvasmány a Jelenések könyvéből mintha kinti képzeteinkre rímelne, hiszen az égen nagy jel tűnik fel benne: egy asszony napba öltözve, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona. A szentlecke az egy ember (Ádám) által osztályrészünkké vált halálról és a szintén ember (és Isten) által hozott feltámadásról szól, az evangélium pedig Mária és Erzsébet találkozásáról. A két asszony megilletődöttsége, Isten általi megérintettsége, áldottságuk élménye hálaimáik szövegében két évezred múltán is elevenen hat.

Bővebben Link
 
 
0 komment , kategória:  Kegyhelyek   
Televíziós és rádiós közvetítés útján követhetjük
  2020-08-17 19:38:47, hétfő
 
  Televíziós és rádiós közvetítés útján követhetjük az idei augusztus 20-i szentmisét a budapesti Szent István-bazilikából.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye rövid videóban tájékoztat a 2020. augusztus 20-i ünnepséggel kapcsolatos legfontosabb információkról. Ebből kiderül, hogy a hatósági előírások miatt az ünnepi liturgián csupán a meghívottak vehetnek részt.
17 órakor szentmisét mutat be, majd a magyar nemzetért tartott könyörgő liturgia után a Szent Jobb ereklyével ad áldást Erdő Péter bíboros.
Szentbeszédet mond Kovács Gergely gyulafehérvári érsek.
A híveket arra buzdítják, hogy televízió- és rádióközvetítésen keresztül kapcsolódjanak be a hazánkért mondott imádságba.


Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
...... ............


Magyar Kurír 2020.08.17
 
 
0 komment , kategória:  augusztus 20  
Pio atya mondásai
  2020-08-17 19:34:05, hétfő
 
  - Pio atya azt mondta minden hívőjének:
'' Menj és üdvözöld Szent Mihályt és tedd magad az ő védelme alá ".

- Krisztusba öltözve, igazságában és igazságosságában, amelyet a hit pajzsa és Isten szavát védi, a lélek mindig legyőzi az ellenséget, bármennyire is erőteljes lehet

- Nem tudom, ki a szegényebb... emberek, akiknek pénz kell, vagy akiknek szeretetre van szükségük..." Pio atya

- Meditálj Isten szaván, és erőd lesz arra, hogy átalakítsd természetes hajlamaidat, hogy tiszta és fenséges gondolatokkal emeld fel a lelkedet." Pio atya

- Francesco Morcaldi, a jobb oldali képen, 1889-ben született San Giovanni Rotondóban. Az első világháborúban letartóztatták. Amikor 1919-ben visszatért, sok mozgást talált Padre Pio alakja körül, akivel azonnal megbecsülést, barátságot és filiális odaadást hozott létre, amely egész életen át tart. 1923-tól 1927-ig, 1954-től 1958-ig és 1962-től 1965-ig San Giovanni Rotondó prefektusaként elhatározta, hogy elkerüli a Padre Pio San Giovanni Rotondóból való áthelyezésének veszélyét. Padre Pio neki írta a levelet, amelyben azt kérdte, hogy halála után csontjait "szedjék össze és az ő otthoni adó föld csendes sarkában temessék". Részt vett a Szenvedés Megkönnyebbülésének Háza megnyitóján és a Fátima Szűz képének megérkezésén.

- Azok, akik nem kívánják és nem érzik, hogy imádkozzanak a szomszédjuk szenvedéséért, véreztetik Jézus szívét ". Pio atya

- Küzd le a büszkeséged, az ingerlékenységed és az irigységed." Pio atya




Forrás: Facebook - Szent Pio atya emlékoldal
 
 
0 komment , kategória:  Pio atya és szent Charber  
II. János Pál pápa életét ...... - Szombathelyen
  2020-08-17 19:26:47, hétfő
 
  A függetlenség szentje-Könyvbemutató Szombathelyen".Dr. Székely János megyés püspök
2020. augusztus 17-én mutatták be Szombathelyen a Székesegyházban a II. János Pál pápa életét bélyegeken-és képeslapokon bemutató kiadványt. A kötet a Szülőföld Kiadó gondozásában jelent meg.
Az ünnepség szónokai méltatták a szent pápa történelem formáló személyiségét, imádságos életét. A személyes visszaemlékezésekben felidézték az 1991-es pápalátogatáshoz fűződő emlékeket, amikor a Szentatyát Szombathelyen is köszönthettük.

...... ............



Nagyobb kép Link
...... ........... ..............



...... ............



...... ........... ..............



- Szombathelyi Televízió élő adásban volt. facebook oldali videó Link

* * *
- Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!
 
 
0 komment , kategória:  Szent II. János Pál pápa  
Vasárnap délben szentmise 08.16
  2020-08-17 19:14:12, hétfő
 
  A szentmisén Szent Rókusra emlékeztek
Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba atya miséi  
Karol Wojtyła művészi világa (4. rész) 08.17
  2020-08-17 12:22:18, hétfő
 
  Születésének centenáriumára készülve újraolvastuk Karol Wojtyła - II. János Pál pápa szépirodalmi műveit. A szentatya művészi világát bemutató sorozatunk nem titkolt célja, hogy kedvet ébresszünk: vegyük kézbe minél többen alkotásait, merüljünk el ebben a nagy metafizikai mélységeket megnyitó, szemlélődő szövegvilágban. Az anya című versciklus a földi élettől búcsúzó Mária állítja elénk.
Az anya keletkezési éve a júliusban bemutatott A ragyogó víz énekével azonos: 1950. A harmincéves Karol Wojtyła ezúttal a Szűzanyára vetette misztikus költőtekintetét. Most egy kapcsolat tanúja akar lenni: anya és fia kapcsolatát szemléli a költő, aki életét a Szent Szűznek ajánlotta, hogy egészen Krisztusé lehessen. Ez a versciklus is ugyanezt a szándékot hordozza: ez a fiatal pap az anya által a Fiúhoz szeretne megérkezni.
Földi életében Jézus számára aligha lehetett mélyebb, szorosabb emberi közelség a köteléknél, mely édesanyjához fűzte. Talán csak Jánossal, a szeretett tanítvánnyal való kapcsolata érhetett a közelébe. Az anya verseinek két szereplője van: Mária és János. Életük, lelkük és gondolataik egyetlen gyújtópontra irányulnak: Krisztusra. A ciklus három részből, s összesen nyolc versből áll. Az első és a harmadik rész darabjaiban Mária beszél, a középsőben János.
...... ..............


A kiindulópont, a kezdő pillanat nem más, mint A megdicsőült test első pillanata. Az első vers címe ez. Mária az elszenderülés pillanatában, ebben a nagyon sűrű, az egész életet hordozó és összegző pillanatban ,,töpreng". Óriási, kitágított pillanat ez: megszólal benne a teljes lét éneke. Ami volt, ami van és ami most kezdődik.

,,Helyem elhomályosul az emlékezetben. De nem tűnik el
a messzi utcák csöndje, a változatlan látóhatár [...]
a lét minden pillanatában
minduntalan kitágul az élet, magába gyűjtve a sosem tapasztalt lényeget."

A második vers, A bennem növekvő Ige a múló földi élet legnagyobb pillanatát énekli meg, mely magában hordozta azt a teljességet, amit egyetlen ember élhetett át itt a földön: amikor magába fogadta és megismerte az Igét. Akit most végre ismét és végleg megtalál.

,,Egyre növekszik ez a pillanat,
és átalakul benne az egész életem -
megtörik a kihúnyó szemben, mint a fehér viaszcseppben.
Ez a pillanat: a teljes élet, minthogy akkor ismertem meg az Igét
[...]
Megint oly teljes ez a pillanat, mint amikor a csúcsáig ért,
mert újra megtaláltalak -
nincs, csak ez a könnycsepp
melyben a friss szellőtől elmosódnak a szemsugarak
de a roppant fáradtság immár megtalálta fényét és egyetlen értelmét"

A harmadik és negyedik vers (Ámulat az Egyszülött előtt; Elmélyült töprengés) az egyszerű élet szép hétköznapjait idézi fel, melyeket mindenestül betöltött a fény. Egy olyan fény, amely sokáig csak az anya számára volt látható; számára is titokzatosan, misztériumként, melyet állandóan szemlélt és forgatott a lelkében. A Redemptoris mater enciklikában olvassuk: ,,Még az is, akinek az istenfiúságot mélyebben kinyilatkoztatták, az ő Anyja is csak a hit által élt szoros kapcsolatban ezzel a misztériummal! Fia oldalán, egyazon fedél alatt »hűségesen megőrizte szoros kapcsolatát Fiával«, és haladt előre »a hit zarándokútján«... (17)

,,Ama fény lassan áthatolt a mindennapi dolgokon,
[...]

Fiam - abban a kisvárosban, ahol mindenki ismerősen köszönt ránk,
te azt mondtad nekem: »Anyám« - és senki sem látott
a hihetetlen dolgok mélységébe, amelyek tova tűntek a napokkal -"

,,Komoly és nagy Fiam, én egyszerű Fiam
[...]
teljesen elmerülök Titkod mélységében."

A második részben a szeretett tanítvány házában vagyunk. Az első versben (János kérése) ,,János, a halász", alázatos tudatában annak, hogy nem pótolhatja a Fiút, az anya tekintetéért és talán emlékeiért rimánkodik. Azért a tekintetért, mely Krisztus arca szemlélésének mestere. ,,Az emberek között senki sem ismeri nála jobban Krisztust és senki sem képes az Ő misztériumának mély megismerésére elvezetni minket úgy, mint az Anya." (Rosarium Virginis Mariae, 14) Ezt óhajtotta János. Azt hiszem, azt súgja a vers, hogy így készült evangéliuma megírására: Mária misztikus iskolájában.

,,János vagyok, a halász. Oly kevés,
amit bennem szeretni tudsz.
Még érzem: a tóparton, apró kavicsok a lábam alatt -
s hirtelen - Ő.

Bennem már nem ismered fel az Ő titkát,
noha gondolataidban ott leszek szelíden, mint a mirtusz.

De Ő akarta, hogy azt mondjam neked: Anyám.
Hagyd hát, hogy így maradjon és a szó ne rejtse el fényességedet.
Valóban nem könnyű feltárni a szavak mélységét,
melyek értelmét Ő kettőnkbe oltotta,
hogy elrejtse bennünk titkát örök szeretetének."

A következő vers címe: A mélység, mely Benned örök. A ciklus csúcspontjához érkeztünk. János elénk állítja a legnagyobb misztériumot: az eucharisztikus Krisztust - és vele az anyát, Máriát, aki ,,eucharisztikus asszony" (vö. Ecclesia de Eucharistia, 53-58)
A fiatal pap gondolata - Mária, az első tabernákulum (aki kilenc hónapig testében hordozta a Fiút) földi életében részesülhetett Fia eucharisztikus lakomájából is - visszatér az idős, beteg pápa utolsó enciklikájában...

,,A Te Fiad, a Te Egyszülötted mélységét
gyakran átélem. Ilyenkor az Ő alakját öltik fel a gondolatok,
bár a szem nem látja Őt -
de ajkam a szavait suttogja, a szavakat
amelyeket akkor mondott, amikor itt akart maradni közöttünk.
[...]

Hajolj meg velem - és fogadd el.
Fiadnak kenyér íze van,
és ezenkívül szavakba nem önthető lényege.

[...]
Benned él ez a mélység, mert Belőled származik.
És soha nem tátong üresen. Olyannyira Benned él,
hogy amikor reszkető ujjal megtörtem már a kenyeret,
hogy Neked, Anyámnak adjam -
egy pillanatig elgondolkodva álltam, mert ennek az igazságnak
a mélységét láttam megcsillanni szemed egy könnycseppjében."

,,El tudjuk-e képzelni, mit érzett Mária, amikor Péter, János, Jakab és a többi apostol szájából hallotta az Utolsó Vacsora szavait: »Ez az én testem, mely értetek adatik« (Lk 22,19)? Az áldozatul adott és a szentségi jelekben megjelenő test ugyanaz, mint amelyet ő fogant a méhében! Az Eucharisztia vétele Mária számára azt jelentette, hogy újra magába fogadja azt a szívet, mely együtt dobogott az övével, és újra átélte, amit a Kereszt alatt tapasztalt." (Ecclesia de Eucharistia, 56)
A versciklus utolsó részében újra Mária beszél. Az első versben (A dal értelme) még ,,lüktet a vér szabályos ritmusa", az anya az emberek között él, ,,megosztva gondjaikat, egyszerű tetteivel, asszonyos gondoskodással". A Fiú már eltávozott, de az anya napjai mégis vele telnek-múlnak; egyre közelebb kerül a misztériumhoz, lelke előtt lassan, csöndesen egészen föltárul a titok.

És napról napra közeledik az a bizonyos ,,új idő", az örökké tartó találkozás pillanata... Az utolsó, a ciklust záró vers címe: Új időkbe merülve.
,,Titkomban elmerülve élek, tekintetednek gazdagsága áthatja lényemet,
mennyire növekszem e látomásban, mennyire eggyé válok itt a csönddel,
minderről nem tudtak sokáig
mert a Te tekintetedről senkinek sem beszéltem.

De jelenléted nem szűnik soha bennem -
feléd tartok, egyetlen torkolat, s oly eggyé válunk egy napon,
mint mozdulatlan, legmélyéig áttetsző folyó -
bár testem megmarad.
Jönnek majd a tanítványaid - érzik, hogy nem dobog a szív.

Életem nem függ többé vérem ritmusától
és fáradt lépteim alól nem szökik el az út.
Körülölel az új idő, mely ott csillog a kihunyó szemekben,
és szívemben él.
És végleg beteljesül minden, s a gondolatokat betölti az öröm."

Ragyogó, gyönyörű Mária-képet kapunk a fiatal Karol Wojtyłától. Költőként is az anya legbensőbb titkait kutatja. És mi is ezt tesszük vele együtt. De közben tekintetünk és szívünk a Fiúra szegeződik, az anya, Mária életének értelmére és középpontjára. Mária nem is akar semmi mást, csak ezt.
Azt, hogy Karol Wojtyła lírája szemlélődő, misztikus fényű líra, Az anya ciklus verscímeiben szereplő fogalmak is bizonyítják: ámulat, elmélyült töprengés, örök mélység, megdicsőülés, új időkbe merülés. Időt kérő, de a rááldozott időért cserébe felmérhetetlen gazdagságot adó költészet ez. Hiszem, hogy képes segíteni az élet és a hit zarándokútján tett lépteinket, melyek egyetlen pillanatra sem szűnnek meg az ,,új idők" felé haladni. A költőn, aki ezeket a verseket írta és kezünkbe adja, egész életében úgy uralkodott a hit, mint tiszta, mély augusztusi éjszakákon a szinte tapintható csönd és béke.

*
Az anya című ciklus A bennem növekvő Ige. Karol Wojtyła válogatott írásai (ford. Balássy László és Balássy Péter, Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990) című kötetben olvasható magyar nyelven.
A centenáriumi évben a májusi születésnaptól egészen az októberi liturgikus emléknapig havonta bemutatunk egyet-egyet II. János Pál pápa szépirodalmi alkotásai közül.
Májusban Az aranyműves boltja című oratorikus műről, júniusban az Istenünk testvére című drámáról, júliusban pedig A ragyogó víz éneke című versciklusról gondolkodtunk.

Képek: ocdn.eu; wga.hu
Borsodi Henrietta/Magyar Kurír 2020.08.17

I. II. III. rész itt olvasható Link
 
 
0 komment , kategória:  Szent II. János Pál pápa  
Szent Rókus 08.16
  2020-08-17 12:17:32, hétfő
 
  Gyógyulásért, egészségért imádkozzunk, Szent Rókus segítségét kérve!
Montpellier, 1345 körül Angera, hunyt el. 1376 körül A halála után hatvan évvel keletkezett életrajza a következőket mondja el: Montpellier nagy és híres város volt Franciaországban. A város ura egy nemes lovag, János, a király rokona volt. Nemes volt származása, de még inkább erényei miatt. Felesége, Libera szintén nemes és szép asszony volt. Imádságaikkal és jó cselekedeteikkel mindketten Isten kedvében jártak, de gyermekük nem született. Ezért fogadalmat tettek, hogy ha Isten gyermekáldásban részesíti őket, gyermeküket Krisztus szolgálatára szentelik. Egy napon, amikor Libera imádságba merülten Krisztust és az ő Boldogságos Anyját erre kérlelte, angyali hangot hallott: ,,Libera, Isten meghallgatta imádságodat, kegyelmet nyersz az Úrtól.''Libera fiút szült, akit a keresztségben Rókusnak neveztek. Mellkasának bal oldalán kereszt látszott, mely már ekkor Krisztus előtt kedvesnek mutatta. A szülők nagyon csodálkoztak a dolgon és áldották érte az Urat, s épp emiatt anyja nem bízta dajkára, ahogy akkoriban szokás volt, hanem ő maga szoptatta és dajkálta. Libera asszony hetenként kétszer böjtölt, ugyanakkor a kis Rókus is tartózkodott a tejtől, s csak egyszer szopott. Feltűnő volt azonban, hogy ezeken a napokon a gyermek elevenebb és vidámabb volt, mint máskor.Rókus öt éves korában már engedelmes és erényes gyermek volt, oldalán a kereszt megmaradt és vele együtt növekedett. Amikor iskolába kezdett járni, kitűnt tudásával; közben böjtölt, imádkozott és jótékonykodott. Amikor 12 éves lett, megkezdte vezeklési gyakorlatait.Ebben az időben atyja halálos beteg lett. Közel érezve a halált, magához hívta a fiát és így beszélt hozzá: ,,Rókus, egyetlen örökösöm, látod, én hamarosan bevégzem életemet. Végrendeletben az örökséggel együtt négy dolgot bízok rád. Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek.''Rókus mindezt készséggel megígérte, s ezután atyjának, Jánosnak, halhatatlan lelke elhagyta a halandó testet. Amikor Rókus tizenöt éves lett, édesanyját is eltemette, és hozzáfogott, hogy atyja végrendeletét maradéktalanul végrehajtsa. A szent helyek mellett fölkereste a szegények házait, s a nyomorultakat, elnyomottakat és betegeket a szükséges javakkal és jó szóval támogatta; az özvegyeket és árvákat vigasztalta, a szegény leányokat férjhez adta. Ily módon szétosztotta a szegények között atyja vagyonát.Ezután elhatározta, hogy elhagyja hazáját és fölkeresi a kereszténység nagy zarándokhelyeit. Zarándokruhát öltött, s bűnbánó lélekkel útra kelt Róma felé. Amikor Piacenzába érkezett, látta, hogy igaz, amit útközben hallott: a városban súlyos járvány aratott. Az egyik kórház gondnokát, Vincét kérlelte, engedje meg, hogy ápolja a betegeket. Az eleinte tiltakozott, mert féltette az egészséges fiatalembert a betegségtől. Végül azonban engedélyt adott.Rókus a betegek között szokása szerint előbb mindent és mindenkit megáldott Jézus Krisztus nevében, és utána látott munkához. Félelem nélkül gondozta a betegeket, akik szentként fogadták, mert tapasztalták, hogy gyógyulást hoz nekik. Amikor a kórházban elvégezte a napi munkáját, megkereste a betegeket a városban is. Megjelölte őket a szent a kereszt jelével, majd megemlékezvén Jézus Krisztus szenvedéséről érintésével meggyógyította őket.Piacenzától búcsút véve Cesenába vitte útja. Itt szintén járvány tombolt, s mint előbb, rövid idő alatt ezt a várost is megszabadította a bajtól. Rómába érve látnia kellett, hogy a járvány elborította az egész várost. Élt abban az időben Rómában egy bíboros, aki szintén megbetegedett. Amikor Rókus a házába lépett, csodálatos vigasztalás és remény költözött a bíboros lelkébe, mert azonnal megérezte, hogy Rókus Isten nagyon kedves embere. Ezért segítségét kérte, s íme, Rókus az ujjával keresztet rajzolt a homlokára. A kereszt látható lett és maradt a bíboros homlokán, és a beteg meggyógyult. Amikor azonban arra kérte Rókust, hogy vegye le homlokáról a kereszt jelét, mert nem akar látványosságul szolgálni, Rókus buzdította, hogy az Úr szenvedésére emlékezve viselje csak teljes tisztelettel a keresztet a homlokán, hiszen az szabadította meg a pestistől.A bíboros elvitte Rókust a pápához, aki Rókus homlokán mennyei fényességet látott ragyogni. Rókus teljes búcsút nyert a pápától. Amikor azonban a bíboros hazája és családja felől érdeklődött, mivel Rókus semmi mulandó dicsőséget nem keresett, eltitkolta származását. A pápa megáldotta, hazatértek és Rókus három évig a bíborosnál lakott. Gondozta a szegényeket és a járványtól sújtottakat.Három év múlva a bíboros, aki már nagyon öreg volt, meghalt. Rókus ekkor elhagyta Rómát és Riminibe ment, majd Novarába, s mindkét várost, mint a korábbiakat, megszabadította a pestistől. Novarából Piacenza felé vette útját, mert hallotta, hogy ott a járvány erősebben dühöng, mint másutt. Mindig arra törekedett ugyanis, hogy Jézus Krisztus nevében és szenvedésének erejéből segítséget nyújtson a járvány ellen. Mindenütt először a szegények házait és kórházait kereste meg, hiszen ott nagyobb szükség volt a segítségre.Amikor már hosszú időt töltött a piacenzai kórházban, s szinte minden beteget meggyógyított, az egyik éjszaka álmában angyali szót hallott: ,,Rókus, Krisztus híve, kelj föl, mert a pestis most benned van, keress gyógyulást!'' Ő azonnal érezte testében a betegség mérgezett nyilát és hálát adott Istennek. Olyan fájdalom fogta el, hogy jajgatására a körülötte alvók mind fölébredtek. Ezért elhagyta a hálótermet és a küszöbön várta a hajnalt. Reggel a polgárok az ajtó előtt találták. Szemrehányást tettek a kórház igazgatójának, aki mentegetőzött, hogy nem ő tette ki Rókust. Amikor azonban a polgárok fölismerték, hogy Rókus beteg, kiűzték a városból, nehogy megkapják tőle a bajt.A pestis okozta fájdalmak ellenére mindent türelemmel viselt és mindenért áldotta Istent. Egy közeli völgy erdejébe húzódott vissza, ahol itt egy kicsi kunyhót csinált magának. Majd megemlékezve Jézus nevéről, így imádkozott: ,,Hálát adok neked, üdvözítő Jézus, hogy most, amikor a betegség kínoz, ezen az elhagyatott helyen kegyelmeddel felüdítesz engem!'' Alig fejezte be imádságát, egy kis felhő szállt le az égből, s a kunyhója mellett a földre ereszkedve forrást fakasztott, mely oltani kezdte Rókus szomját. A forrás mind a mai napig megvan.Volt a közelben egy falu. Ott élt egy Gotthárd nevű istenfélő ember, kinek nagy birtoka és nagy családja volt. Vadászkutyái közül az egyiket különösen kedvelte, s ennek megengedte, hogy az asztalról egyen kenyeret. Amikor Rókus éhezett, ez a kutya vitt neki kenyeret. Egyik nap, amikor különlegesen finom kenyér került az asztalra, s a kutya szokása szerint elindult vele, Gotthárd a kutya után indult és rátalált Rókusra. Amikor látta, hogy a kutya neki adja a kenyeret, szent félelemmel köszöntötte és leült melléje. Rókus azonban figyelmeztette: ,,Barátom, menj el innen, mert betegségem nagyon veszedelmes.''Gotthárd hazatérve így gondolkodott magában: Ez a szegény ember, akit ott hagytam az erdőben, biztosan Isten embere, mert a kutyám, az értelmetlen állat kenyeret vitt neki. Mennyivel inkább kell ugyanezt tennem nekem, aki értelmes ember és keresztény vagyok! Ezen gondolatokkal visszatért hozzá, és azt mondta: ,,Segíteni akarok neked, szent zarándok, s többé nem akarlak magadra hagyni.''Rókus hálát adott Istennek és kezdte Gotthárdot Krisztus törvényére oktatni. Egy ilyen együttlét alkalmával, mivel a kutya már nem hozott kenyeret, Gotthárd kezdett élelemről gondolkodni, s mivel egyre éhesebb lett, segítséget kért a szenttől. Ő az Úr szava szerint (,,Arcod verítékével eszed a kenyeret'') buzdította: térjen vissza a faluba, mondjon le mindenéről, kövesse Jézus Krisztus útját és az Ő nevében kolduljon. Gotthárd azonban -- mert közismert és gazdag ember volt -- azt mondta, hogy ő ezt szégyenli. Később azonban, miután Rókustól sok tanítást hallott, bement Piacenzába, ahol szintén sokan ismerték és koldulni kezdett. Bezörgetett egyik ismerőse ajtaján és alamizsnát kért. Az keményen megszidta, amiért nevetségessé teszi magát azzal, hogy okos és gazdag létére koldul, s haragosan elűzte. Gotthárd másokhoz fordult alamizsnáért, de sokan megtagadták tőle az alamizsnát. Mindezeket még aznap megtámadta a ragályos kór. Amikor visszatért az erdőbe, elbeszélte Rókusnak a történteket, Rókus pedig megmondta, hogy a barátja hamarosan meg fog halni. Így is történt.Jóllehet Rókust még mindig gyötörte a betegség, az erdőben hagyva Gotthárdot a járvány sújtotta városba ment. Jézus nevében megáldotta, megérintette és meggyógyította a betegeket, majd -- még mindig betegen és sántán -- visszatért az erdőbe. Akik hallottak róla, sokan fölkeresték, s Rókus szükségleteik szerint csodákat tett velük.Kis idő múltán Gotthárd bement a városba, s Rókust egyedül hagyta az erdőben. Rókus imádkozni kezdett, hogy Isten szabadítsa meg a betegségtől, s ekkor álomba merült. A visszatérő Gotthárd a kunyhó közelébe érve angyali hangot hallott: ,,Rókus, Isten barátja, az Úr meghallgatta imádságodat, íme, meggyógyultál betegségedből. Az Úr parancsa, hogy indulj haza.'' Gotthárd elámult a hang hallatára, már csak azért is, mert addig nem tudta Rókusnak a nevét.Amikor Rókus gyógyultan ébredt az álomból, elmondta neki, amit hallott. Rókus nagyon megkérte, hogy el ne árulja a nevét, mert nem akar földi dicsőséget. Néhány nap múlva elbúcsúzott Gotthárdtól és társaitól, és zarándokként hazafelé indult. Amikor Lombardiában Angera közelében járt, a vidék urának katonái épp háborúskodtak és elfogták Rókust. Mint kémet vitték uruk elé, az pedig anélkül, hogy kivizsgálta volna a dolgot, börtönbe vetette. Rókus Jézus nevét segítségül híva türelemmel vállalta a börtönt, s éjjel és nappal Istennek ajánlotta magát. A börtön otthona lett, mert vezeklésként és remeteségként fogadta.Így telt el öt év. Akkor -- mivel Isten akarata az volt, hogy a szent férfiú lelke a szentek körébe kerüljön -- az az ember, aki élelmet szokott vinni Rókusnak a börtönbe, látta, hogy a börtönből csodálatos fény sugárzik. Rókus térden állva imádkozott és mindent az Úr kezébe ajánlott. A dolognak híre ment, s a városból sokan a börtönhöz siettek, s mind látták a csodát. Dicsérték Istent és kárhoztatták a börtön urát kegyetlenségéért.Amikor Rókus fölismerte, hogy Isten akaratából be fogja végezni ezt a halandó életet, szólította a börtönőrt és kérte, Isten és a Boldogságos Szűz nevében engedje meg, hogy pap jöjjön és meggyóntassa őt. Miután meggyónt, azt kérte, hogy három napra hagyják magára, hogy igazán fölkészülhessen halálára. Tudta ugyanis, hogy a város polgárai mennyire ki akarják szabadítani a börtönből. A gyóntató ezt elmondta urának, aki gondoskodott három zavartalan napról. A harmadik nap végén az Úr angyala ezzel az üzenettel jött: ,,Rókus, az Úr a lelkedért küldött engem. Mondd meg, mi az utolsó kívánságod?'' Rókus akkor áhítatos imádságban arra kérte a mindenható Istent, hogy azok a keresztények, akik Jézus nevében áhítattal megemlékeznek róla, szabaduljanak meg a járványos betegségtől. Amikor imádságát befejezte, kilehelte lelkét.A harmadik nap elmúltával a város ura elküldte embereit, hogy kiszabadítsa Rókust a börtönből. Ám azok már holtan találták. Az egész börtön csodálatos fényben sugárzott, amiből megérthették, hogy Isten barátja volt az, aki ott meghalt.Rókus fejénél és lábánál egy-egy nagy gyertya égett. A feje alatt egy táblát találtak, melyen arany betűkkel írva állt: Isten meghallgatta, amit a betegek számára kért. Az írásból megtudták Rókus nevét és nemes származását. Amikor a város urának anyja meghallotta a hírt, fölismerte, hogy az unokája volt, s amikor a temetésre előkészítették, a keblén látható keresztről ráismert a rokonság is. Fájdalommal és bűnbánattal telve temették el.Ennyit tudhatunk meg Rókusról életrajza alapján. Tisztelete 1420 körül Montpellier-ben kezdődött, s nagyon hamar egész Észak-Itáliában, főleg Piacenza környékén elterjedt. 1477-től sorra alapították a Szent Rókus társulatokat betegápolásra, főleg járványok idején. A 15. század végétől a tizennégy segítő szent között járványok ellen hívták segítségül. A 16-18. században az egyik leginkább tisztelt szent volt Európában.Magyarországon sok helyen fogadott ünnepként ülték meg napját, mert tapasztalták segítségét. Szent Rókus oltalma alatt áll az 1796-ban épített pesti járványkórház is..
Aki a franciaországi Montpellier-ben született 1345. körül
és a lombardiai Angera-ban halt meg valamikor az 1379. esztendő táján...
A dél-franciaországi Montpellier-ben született, mellén apró, kereszt alakú jellel, amiből anyja különleges sorsot jósolt neki. Húsz éves volt, amikor szülei meghaltak. Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd a pénzt a szegényeknek és a kórházaknak ajándékozta. Elzarándokolt Rómába, és akkor, az aquapendentei kórházban ápolt először pestisbetegeket. Ezután Rómában és Piacenzában is tevékenykedett.
Ez utóbbi helyen maga is megkapta a pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult, visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után, lényegében ismeretlenül halt meg. Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. A XIV-XVI. századi Dél-Franciaországban és Észak-Spanyolországban sok ház homlokzatára kerültek fel a V. S. R. betűk (Vive Saint Roche - Éljen Szent Rókus), hogy oltalmazza az ott lakókat a pestistől.
Szent Rókust általánosan a pestisből gyógyulók védőszentjének tisztelik. Ünnepe augusztus 16-án van...

Fohász Szent Rókus segítségéért:
Istennek dicső szentje és barátja, Szent Rókus! Hozzád fohászkodunk e megpróbáltatásokkal teli időkben: közbenjáró imádságoddal távoztasd el tőlünk a járványos betegséget, és esdd ki nekünk Istennél a gyógyulás és a testi-lelki egészség kegyelmét!
Szent Rókus hitvalló, városunk oltalmazója! Jámbor zarándokként te a pestises betegeket ápoltad, míg magad is megbetegedvén, a gyilkos kór áldozata lettél. Fájdalmas sebeidre és szenvedéseidre kérünk, imádkozz érettünk az Úrhoz, hogy ez a (járványos) betegség szűnjön meg népünk körében! És ép testben ép lélekkel mondhassunk majd hálát a Szentháromság-egy Istennek és Szűz Máriának, a betegek gyógyítójának! Amen

...... ............



Déva vasárnapi szentmise Link
 
 
0 komment , kategória:  Férfi szentek  
Lackfi János: Felnőtté tettél
  2020-08-17 09:53:54, hétfő
 
  Felnőtté tettél. Hiába akartam
gyerek maradni hisztis-taknyosan.
Tebenned jártam, zöldellő szabadban,
te mérted lázam, te nyírtad hajam.

Egyensúlyban billegünk mérleghintán,
ha leszállnék, az űrbe kirepülsz.
Túl vagyunk az érték nélküli mintán
én szavakat, te embereket szülsz.

Véredet iszom, te szívod erőmet.
Bekötözöd butaságom sebét.
Megszültél férfinak, én téged nőnek.
Egymást ettük, ha épp nem volt ebéd.

Benned lebegni merő súlytalanság.
Imám lettem, dadogó, vén arab.
Favázam rád vár, hogy felgyújtogasd hát.
Rakj ki! Puzzle vagyok, ezer darab.

Anyám elhagytam, méhedig felúsztam,
majd jégkockába dermesztett magány,
te életet lehelsz mirelit húsba,
barlangom lettél, odvam és tanyám.

A közönyömet könnyed sava marja,
mindenható ez az oldószered.
Ástál bennem, míg ráleltem magamra,
minden forrásom belőled ered.

Na, ha valami utánozhatatlan... Ezért utánoztam. Mert érdemes. Ímhol az eredeti, feleim:

*
József Attila: Felnőtté tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zúdítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Szép kép - Csíksomlyói templomról
  2020-08-17 09:48:54, hétfő
 
  ...... ........... ......

 
 
0 komment , kategória:  Csiksomlyo szentmisék  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 385 db bejegyzés
e év: 6233 db bejegyzés
Összes: 47466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 147
  • e Hét: 5838
  • e Hónap: 26521
  • e Év: 229434
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.