|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2020-08-29 17:37:22, szombat
|
| |
| |
Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat...
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen,
Elkomolyodik a világ, -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínütlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt, szegény,
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Óh, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókrahajló lomb közűl lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél,
Az ördögszekér megáll az uton,
És feljajdúl a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-29 11:44:04, szombat
|
| |
| |
Amikor megszületett, azt ígérted, boldoggá teszed. Minden áron, bármi áron, de boldog lesz a gyermeked. Emlékszel? Tökéletes baba volt, pedig semmit nem tudott, de élt, egészségesen. Most megnőtt és bizonyítványt kap, tele ostoba jegyekkel. Jegyet kap és fél. Fél, mert azt akarja majd, büszke légy rá, szeresd őt, ezért küzdött, ezért hajtott. De mi tudjuk, győzni mindig nem lehet. Állj mellette, fogd a kezét és mond el neki, hogy szereted. Kapjon bármit, legyen az a jegy akármilyen görbe vagy egyenes, ő a tiéd, és igenis büszke vagy rá. Büszke, mert él. És mert ennél fontosabb semmi nem lehet. Él és egészséges. És lesz majd tűzoltó, meg vadakat terelő juhász, kit érdekel, ha közben élhet, boldogan. Mert ezt ígérted. Emlékszel? Hogy boldoggá teszed minden áron, bármi áron. Hogy akkor is tökéletes lesz, ha elbukik, ha kudarc éri, majd ott állsz és felsegíted. Mert őt kaptad. A szertelent, aki néha hanyag, aki játszik, mert gyerek, és aki igenis kötelességét teljesíti. Igen. Mert gyerek, mert boldog, minden áron, bármi áron.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-29 11:34:43, szombat
|
| |
| |
Idegen vagyok. Igaz már tudod, hogy két cukorral iszom a kávét és hogy reggelente nem fésülködöm. Tudom, hogy tudod: jó a
világ és rossz. Hogy néha úgy megyek, hogy állok.
Idegen vagyok.
Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok, ha elbukni látszom.
Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek, de igazából már én sem figyelek magamra.
Idegen vagyok.
A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből idegen mosolyokat
szemelgetek, mint egy folyton éhes madár.
Mint egy folyton éhes idegen madár.
Vajon meddig tart az idegenség sivatagja, vajon meddig tart e
tikkasztó vándorlás?
Mikor mondod, hogy isten hozott?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-29 08:51:51, szombat
|
| |
| |
Johann
Wolfgang Goethe: Eszembe jutsz...
Ha hullámok hátán nap fénye csillan,
Eszembe jutsz;
Ha forrásvizén a Hold képe villan,
Eszembe jutsz.
De téged látlak, ha hordja utakon
A port a szél;
Ha éjjel vándor át a szűk pallókon
Remegve kél.
De téged hallak én a bősz viharban
Ha hullám zúg;
Ha csendes ligetben megyek magamban,
A hangod súg.
Te távol élsz, de én szivembe zárlak;
Legyél enyém!
Leszáll az éj, a csillagfényben várlak,
Siess elém!
(Szalki Bernáth Attila fordítása)
Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. - Weimar, 1832. március 22.) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-29 08:46:39, szombat
|
| |
| |
Már nem az vagyok, aki voltam.
Nem vagyok hajlandó mindent megtenni olyanokért, akik semmit nem tennének meg értem, mert tudom mennyit érek. Lehet kevés, lehet nem a legtöbb, de érek. Megtanultam, hogy nem leszek B terv, sem opció. Egyetlen leszek. Mert az vagyok. Egyetlen. Ha kell csak magamnak, de opció sosem. Megtanultam, hogy ugyanazt adjam, amit kapok, ha ez kevés, ha rossz, ne feledd, tükröd vagyok. Egyetlen és színtelen, de játszani nem fogok. Nem fogok a szemedbe nevetni, ha ordítani vágyok, és kimondom amit gondolok. Tetszik vagy sem, ez lettem. És nem érdekel mit gondolsz majd rólam, mert a Te gondolatod nem én vagyok. Belőled árad és feléd halad, a tiéd és nem én kapom. Nehezen kapsz bizalmat és ha eljátszod, többé nincs ajtó felém. Nincs ingyen ölelés és ha kell, a búcsú sem lesz lassú, légy bárki és nekem bárkim. Esélyed egy van. És nem, nem fogom magam ostorozni a döntéseim miatt, mert mindig van választás. Számomra is. Többé nem magyarázkodom, csak megyek és teszem, amiben hiszek, enyém a döntés és enyém a felelősség. Nem az leszek, akinek látni akarsz, mert számomra fontosabb, akivé lettem. Nem tökéletes? Pont nem érdekel. Lettem, szeretem és vállalom.
(Todorovits Rea) 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
378 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1700
- e Hét: 18448
- e Hónap: 37421
- e Év: 266358
|
|
|
Offline
