2020-08-09 08:49:00, vasárnap
|
|
|
Szabó M. Gita
A kanász bocskora.
Ma, amikor kint voltunk a temetőben mécsest gyújtani,
eszembe jutott a nagyapám.
Nem a sírok idézték fel az emlékét, egészen más.
A hátsó bejáraton mentünk be a temetőbe, ott az utca túloldalán
már lakóházak vannak.
Két kisgyerek játszott az utcán.
Két kis vödör víz állt mellettük, és ültek egy rakásnyi homokon.
Az egyiken talán szandál volt, a másikon cipő.
A színét nem lehetett megállapítani, sáros bocskort idéztek.
Nagyon szerettem gyerek koromban a nagyszüleim kertjében játszani,
főleg a feltöltött krumplik között, mikor nagyapám elindította a szivattyút, ami a patakról hozta a vizet.
Csak úgy egy szál bugyiba, kis trikóba mezítláb tapostam a sarat.
Csupa sár voltam.
Mikor nagyapám meglátott, megkérdezte:
-mi van a lábadon, kanász bocskora?
Azóta, ha sáros lábú gyereket látok, mindég eszembe jut a kisöreg.
Látom ősz haját, nagy bajuszát, és a kacsintós huncut szemét.
De szép idők voltak.
Bevallom, soha életemben nem láttam, hogy milyen bocskora is van a kanásznak.
; |
|
|
0 komment
, kategória: Tigram (Szabó Gita) |
|
|
|