|
2020-09-01 20:30:18, kedd
|
| |
| |
GOETHE: IDÉZETEK 
Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. - Weimar, 1832. március 22.) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus.
Goethe a német kultúra egyik legkiemelkedőbb alakja. Az irodalom szinte valamennyi műfajában jelentős művet hagyott hátra. Színházat hozott létre, folyóiratot szerkesztett, érdekelte a régészet, a képzőművészet, sőt még a weimari herceg, titkos tanácsosa is volt.
A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta.
Ami szívből jön, csak arra
dobbannak meg más szívek.
Goethe: Faust 2. rész, 3. felvonás
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta a tied.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem.
Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad,
akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.
Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá!
A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.
Goethe: Andrew Matthews - Élj vidáman!
,,Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer
visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa. Más égitesteken ez a
dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret.
Ha az megvan, a többi magától is megvalósul."
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
/Citátum: A magyar weben az idézet Johann Wolfgang von Goethe nevével híresült
el, a bölcsesség eredeti német vagy angol nyelvű verzióját azonban nem sikerült
felkutatnunk. A fentiek alapján úgy gondoljuk, a mára közismertté vált gondolat
írója egy ismeretlen magyar szerző./
A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik.
Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.
Az emberélet nagyszerűt igér:
mily szép a nappal, és mily nagy az éj!
S mi, bár becéznek édeni hatalmak,
alig örvendünk a királyi napnak:
zavaros harcba sodródik az ember
most magával, aztán a környezettel:
senkinek sem juthat igazi társ,
komor kívül a belső ragyogás,
ragyogó arc alól a bú kiüt,
az üdv előttünk - s nem látjuk, hogy üdv.
Goethe: A szenvedély trilógiája
Az embernevelőnek nem az a kötelessége, hogy tévedésektől megóvja, hanem
hogy vezesse a tévelygőt, sőt engedje teli serleggel szürcsölni tévedését: ez a
tanító bölcsessége. Aki csak kóstolgatja tévedését, soká beéri vele, úgy örvend
neki, mint valami szerencsének; de aki egészen kimeríti, annak meg kell ismernie,
hacsak nem őrült.
Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei
Az élet egy angolkeringő,
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
hogy kivel táncolod végig.
/Az idézetet a Citátum törölte, mert valószínűleg nem hozható összefüggésbe
Goethével, legalábbis az angol és német nyelvű oldalak szerint./
Élet koronája, nyugtot nem ismerő
boldogság vagy te, szerelem.
"Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj.
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy."
/Az idézet Johann Wolfgang von Goethe neve alatt szerepelt nálunk az oldalon,
az versrészlet stílusa és nyelvezete miatt azonban kétségeink támadtak azzal
kapcsolatban, hogy valóban ő lenne a szerzője. Mivel idegen nyelvű oldalak sem
támasztják alá, hogy ő írta volna, és magyarul sem találtuk meg a pontos forrást,
az idézetet a Citátum törölte az oldalról./
Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem,
többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.
Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz.
De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.
Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük.
De ha olyannak vesszük, mint amilyennek lennie kellene, akkor azzá tesszük őt,
amivé lehetne.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Goethe: Életszabály
"Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak."
/Az idézet Goethe neve alatt szerepelt a Citátum oldalán, a versrészlet stílusa és
nyelvezete miatt azonban kétségeik támadtak azzal kapcsolatban, hogy valóban ő
lenne a szerzője. Mivel idegen nyelvű oldalak sem támasztják alá, hogy ő írta volna,
és magyarul sem találtuk meg a pontos forrást, az idézetet törölték az oldalról./
Hol dal zeng, telepedj meg!
Rossz emberek nem énekelnek!
Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...
Goethe: Vándor éji dala
Keresd az életben mindig a szépet!
Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!
S ha cudar is sokszor az élet,
Mindig találni benne
kedveset, szépet!
A legnagyobb vágyam tudod, mi?
Tulajdon árnyam átugorni.
Goethe: Vágyam c.
A lélek, ami szépséget lát,
lehet, hogy néha egyedül sétál.
Melyik a legjobb kormány?
Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.
Mindaddig, míg nem vagy tudatában a halál és ujjászületés folytonosságának,
nem vagy több, mint egy bizonytalan vendég a Föld sötétjében.
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
,,Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!"
Goethe Májusi dal
Naponta nő és tágul a világ;
tegyétek tökéletesebbé tehát.
Mert ha jobb és tökéletesebb lett,
benne mindenki otthont lelhet.
Goethe: Faust
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Ne sírj, az igaz könny ritka, mosolyogva szenvedni ez az élet titka.
Nem az az igaz szenvedés, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az,
amit eltűrsz mosolyogva, csendesen!
Nem tudsz te a világ kedvére tenni:
bár jó vagy, és erényed is ezernyi,
azt várja, hogy kezes légy, senki-semmi!
Goethe: SEHOGYSEM
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng; 
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Óh, jössz-e már?!
Goethe: A kedves közelléte /Szabó Lőrinc fordítása/
Videó
Link
Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.
Wilhelm Busch (költő): Frühlingslied c. vers
/Az idézet magyar nyelven tévesen Goethe neve alatt terjedt el./
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi
boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb - a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.
Goethe: TE AZÉRT SZÜLETTÉL
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban
A természet az egyetlen könyv,
amely minden lapján nagy tartalmat nyújt nekünk.
A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú,
mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
Goethe: Életszabály
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.
Tökéletesség az ég mértéke;
tökéletességre törni: az emberé.
. . . . . . . . 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe |
|
|
|
|
|
Offline
