|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:59:44, hétfő
|
| |
| |
Aranyosi Ervin - Üzen az Ősz
Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.
Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.
Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!
Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.
Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját",
s átmászni minden gond-hegyen.
Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.
Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.
Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.
Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.
Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.
Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:56:40, hétfő
|
| |
| |
Juhász Gyula - Szeptember aranya
Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.
Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.
Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:30:55, hétfő
|
| |
| |
Bátai Tibor - Nem szűnik a varázs
nem múlnak az álmok, szelíd
határsértők, szememből szemedre
áthajolnak napvilágnál inni
csillagok fényét, tüzet gyújtani
pázsitodon, majd kioltva meg-
rabolni rejtekeidet, nem fogyó
rejtelmeidet — körülölelnek
mindennapjaim: titkos ékszered
szorításuk, tűz-ujjuk nyoma, és
már nem szűnik a varázs soha,
szerelmem ébreszt, s bocsát rád álmot.
Itt áll előttem
éltető fénybe öltözötten, és
sugarát szelíden rámveti: íme
választott napom, holdam és minden
csillagom, partról a vágyott, álmodott
tenger, és “föld!" kiáltás az árboc-
kosárból, élet, mely puszta létével
hevít a szenvedélyig, és kitartanom
segít, élni én beléköltözöm —
magára gyújtott, és végigégem.
Már sosem fogunk
tudni nem tudni egymásról, már csak itt
a közelemben, ha legtávolabb
távol, ing alatt lángként rejtelek,
hevével bőröm perzseled, járjak
bár bárhol, fölékesítve napjaim
a megújuló vágytól, s mint kit varázs
ütött a rácsodálkozástól, úgy hasít
belém (hogy bátran legyek bátor): mi
már sosem fogunk se asztaltól, se ágytól.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:23:15, hétfő
|
| |
| |
Asperján György - Rómeó és Júlia
Elárvul elárul a szerelem,
ha újra s újra kielégül,
nem tud a szíven,a nehéz szeren
ismételni s kialszik végül.
Kifakítják a szép hétköznapok
dúltan egymás képébe vágott
rongy lesz. Hatálya ,ha szűkre szabott
viseli akként a világot.
Gyorsan lobogni: fogyjon a hiány,
Előle bele menekülni,
Teljesítve kábán, bármit kíván,
hévvel égni, égetve hűlni.
Látszólag nincsen ára semminek,
közben azért készül a számla.
A végösszeg nem számít elvinek:
menni, küldeni a halálba.
Míg láng ,nincs célja, magának beteg
s tetszetős, ahogy mániákus,
későn veszi észre a meglepett
talán nem is volt a hiátus.
Aki túléli, csak csodálkozik,
hogy önként s ingyen belepusztult.
Feltámadva már mássá változik
s lesz végtelen öröme unt múlt.
Kit nem ér el, vesztes, s akit igen,
megnyerve lesz majd vele vesztes,
Ez szerepel a lét terveiben,
így jutunk hozzá a kereszthez.
Rómeó s Júlia szép tévedés,
kik élünk, mind erre születtünk.
Nincs aratás, csak könnyelmű vetés.
e gyarló fényért kell szeretnünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-28 10:19:28, hétfő
|
| |
| |
Illyés Gyula: Szerelem...
Féltve ölellek át, alvó meleg jövő -
Gyerekkoromban így vettem ingem alá
rablott madár-fiat s szaladtam boldogan
célnélkül véle hogy kis karmával s puha
szárnyaival lágyan kaparta bőrömet...
Így, így szorítom én szívemre most tüzes
kis arcodat! s puha hajad' és boldogan
futnék ahogy lehunyt pillád csiklandozó
rebbengetéseit érzem, - ó álmodó
hallgasd ki e zajos bomlott menetelést,
hegyeken s völgyeken özönlő víg sereg
föl-fölcsapó dalát, - mit én se érthetek!
Alszol mosolyogva karom között s pihegsz,
pihegsz és tartlak én s mellemből még ezer
bizsergő mozdulat szállna ölelni mint
lappangó izgatott bekerítő-sereg -
Zászlóktól ég alant egy város s ünnepel!
Mosolyogj meleg világ, kicsiny völgy, szép utam
s otthoni ünnepem! - ládd, itt vagyok s szemem
nevet és félszegen tekint szét mint aki
nem érti: mért e nagy öröm körötte, bár
örvend ő maga is hő könnyei mögött...
Álmodj karom között pihegő kis titok,
pihegj karom közé bujt titkos győzelem -
s győzelmem végtelen, be sose járható
tája, hajnalidőn selymesen csillogó...
Nyugat 1929. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
171 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 6854
- e Hónap: 16440
- e Év: 85360
|
|
|
Offline
