|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2020-09-30 21:23:25, szerda
|
| |
| |
Jó lelkiismeret mellett jobban és édesebben örül az ember a bajok közt is, mint mikor gyönyörökben él, de rossz a lelkiismeret.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-30 20:10:16, szerda
|
| |
| |
Mózes halála
,,Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint." (5Móz 34,5)
Mózes egy olyan bűnt követett el, ami méltatlanná tette őt arra, hogy belépjen az ígéret földjére. A 4 Móz 20,2-13 szakasz elmondja a történetet. Mózes elvesztette a türelmét, és nem követte pontosan az Úr utasításait. Az lett volna a feladata, hogy megmondja a sziklának, adjon vizet. Ehelyett azonban kirohant a nép ellen: ,,Hallgassatok ide, ti lázadók!" Aztán ráütött a sziklára.
A Zsolt 106 a következőképpen emlékszik az esetre: ,,Meribá vizeinél is felháborították (ti. az
izráeliták Istent), Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul
beszélt."
Ha maga a Biblia mentséget talál Mózes számára, akkor jobb, ha mi sem ítélkezünk felette,
indulatos szavai és tettei miatt. Isten mindig súlyosabban számítja be a bűnt, ha olyan valaki követi el, aki közel van hozzá. Ezért nem léphetett be Mózes Kánaánba.
Mint közvetítő, Mózes gyakran elérte, hogy Isten megváltoztassa szándékait. De most minden esedezése hiábavalónak bizonyult : nem léphetett be Kánaánba. ,,Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról." (5Móz 3,26)
Így tanulják meg, hogy Isten igazságos minden útjában, és hogy csak egy tökéletes közbenjáró van Isten és ember között, ti. az ember Krisztus Jézus.
A kimerítő vándorlások véget értek. Izráel tábort ütött a Moáb völgyében. Itt az idős vezér megújította a szövetséget Izráel és annak Istene között (5 Móz 29,31). Megajándékozta őket egy énekkel, és megáldotta egyenként Izráel minden törzsét (5Móz 32,33). Mózes aztán felment a Nebó hegyére, ahonnan Isten megmutatta neki Kánaán földjét, amelyet az Izráeliták most már készek voltak birtokba venni. És Mózes meghalt.
Nincs még egy ember az Ószövetségben, aki nagyobb volt és közelebb volt Istenhez, mint Mózes. És nem került még ember közelebb Jézus Krisztus feladatának a betöltéséhez, mind abban a vonatkozásban, hogy Isten akaratát kijelenti az embereknek, mind pedig abban, hogy közbenjár Istennél az emberek érdekében. Az Ószövetség közbenjárójának az élete tanúsítja, hogy milyen nagyon szükségünk van egy közvetítő emberre. És az ő halála bizonyítja, hogy csak Jézus hajthatja végre ezt a munkát tökéletesen és örök érvénnyel.
Napi gondolat
Mit tanulhatunk az Ószövetség legnagyobb emberének halálából?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-30 07:58:05, szerda
|
| |
| |
,,Gondja volt rá... Amint a fészkén felrebbenő sas fiai fölött lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyát, fölveszi őket, és tollain emeli őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele más isten" (5Móz 32,10-12)
A mi mindenható Istenünk olyan, mint az az anyamadár, amely odavezeti szárnyas fiókáit
a fészek legszélére, és aztán belendíti őket a levegőbe. Azért teszi ezt, hogy megtanulják, hogy már megvan nekik az eddig még nem tapasztalt erejük a repülésre, ami örökre megadja nekik az élvezetet és kényelmet az életükre nézve. Igen, ha próbálkoznak repülni, ki vannak téve bizonyos rendkívüli veszélyeknek. Az anyamadár azonban fel van készülve arra, hogy alájuk bukjon, és ég felé emelje őket hatalmas szárnyain. Amikor Isten bármelyik gyermekét páratlan nehézség állapotába vezeti, mindig számíthatnak Őrá, hogy megszabadítja őket.
Amikor Isten terhet rak rád, akkor odateszi alád a karjait is.
Egyszer volt egy kis növény, amelynek a növekedése elsatnyult, mert egy hatalmas tölgyfa árnyékában élt. A kis növény értékelte az árnyékot, ami betakarta és sokra becsülte a csendes nyugalmat, amit nemes barátja neki adott. Mégis, egy nagyobb áldás készült ennek a kis növénynek.
Egy napon egy favágó lépett be az erdőbe éles fejszéjével, és ledőlt a hatalmas tölgyfa. A kis növény sírni, jajgatni kezdett: ,,Védelmemet elvették. Most minden tomboló szél rám fúj, és minden vihar ki akar engem gyökerestül szaggatni!"
A kis növény őrangyala ezt válaszolta: ,,Nem! Most a nap ragyogni fog és záporok hullnak rád bőségesebben, mint bármikor ezelőtt. Most elsatnyult alakod szeretetreméltóvá növekszik, és virágaid, amelyek soha nem bontakoztak ki a maguk teljességében az árnyék miatt, nevetnek a napfényben. Az emberek pedig csodálkozva mondják: ,,Nézzétek, mennyire megnövekedett ez a növény! Milyen dicsőséges szépséget öltött magára azáltal, hogy eltávolították azt, ami árnyat és élvezetet adott neki!"
Kedves Hívő, érted-e, hogy Isten elveheti kényelmeidet és kiváltságaidat annak érdekében, hogy erősebb keresztyénné tegyen? Látod-e, hogy az Úr miért képezi katonáit azáltal, hogy nem engedi őket kényelmes ágyba feküdni, hanem nehéz menetelésekre és szolgálatra szorítja őket?
Átgázoltatja őket folyókon, fel kell mászniuk hegyekre, és gyalogolniuk kell hosszú ösvényeken a szomorúság súlyos hátizsákját cipelve. Isten tudja, hogy a katonák csak a csatában válnak hősökké és nem a békeidőben. Hogy őket igazi harcosokká formálja, az megköveteli az oktatást, amit a puskapor szaga és a röpködő golyók közt vívott csata hoz létre, meg az, hogy harcolnak a robbanó bombák között.
Tehát, drága Keresztyén, nem utal-e ez a te helyzetedre? Vajon az Úr nem bontakoztatja ki ajándékaidat és nem segíti azok növekedését? Vajon nem fejleszti benned a katona tulajdonságait, azáltal, hogy belevezet a csata tüzébe? Nem kell-e használnod minden ajándékodat és fegyveredet, amit Ő adott arra, hogy győzelmessé légy? (Charles H. Spurgeon)
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4472
- e Hét: 13184
- e Hónap: 25059
- e Év: 212861
|
|
|
Offline
