|
2020-09-09 12:03:11, szerda
|
| |
| |
Minek is tagadnám , hogy néha
kibillent lelki egyensúlyomból a
nyugtalan Világ . Mintha sötét
barlangban élnék , úgy érint a
szívemet , lelkemet érintő némaság .
Napjaim gyorsan múlnak , a makacs
öregség megálljt parancsol , hogy
van egy sorrend , honnan már nem
léphetek tovább : a sarkamban ott
ténfereg a lassú , hátráltató elmúlás .
Célok nélkül nem tudtam élni soha ,
ha keserű íze volt is az életemnek ,
a remény , a hit , volt életem útmutatója .
Számtalanszor korholtam magam ,
- ugyan te kis bolond , miért kongatod
idő előtt a vészharangodat ? ! -
Türelmet parancsoltak az évek , a ma ,
a holnap , a jövő , hogy élhessek
fájó törések nélkül , mi által meglelhetem
a lelki békémet , s nyugalmamat .
Keservek tarka halmazán , Megváltom
áldását adta családomra , s rám .
A holnapok elébe bátran nézve ,
merészen , ám mindenkor alázattal
nem érezve , hogy néha valami fáj .
Nyugodtan , s bölcsen várom további
sorsomat , minden nap nyújt egy éltető ,
kitartásra biztató erőt nyújtó vigaszt !
**********
 Bédné Marika : 2020 . 09 . 09 . 12 : 02 . - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2020 . 09 . 09 . 22 : 22 . 
