Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
Álmomban láttalak
  2020-10-31 22:48:28, szombat
 
  Álmomban láttalak

Álmomban láttalak ma téged:
sötét hajad, mint szép keret
ölelte át csillogva képed,
szemedből az ég nevetett.

Álmomban láttalak ma téged,
s a szívem röppenő madár,
szárnyas öröm, zengő dicséret.
Nem tud uralkodni magán,

nem tudja rejteni a fészek,
nem tudja titkolni a csend,
mondhatatlan örömtől részeg
dala a fák közül kicseng,

s belecsendül a nagyvilágba,
míg megtelik minden vele...
Így zeng belőlem, csöpp leányka,
szívem ujjongó éneke.

Eljövendő kislányunkról 1956. december 11-én...
Megszületett 1957. március 30-án (Judit)

ÉN DÚDOLOK, hogy el ne tévedj,
és intek is, hogy erre, erre!
ISTEN hozott! Ez itt a véges,
de átvezet a végtelenbe.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az első mozdulatra
  2020-10-31 22:40:07, szombat
 
  Az első mozdulatra

Szelíd öröm szívemben... reszket...
- tó tükörén a holdas este.
Kicsim, ma úgy mozdult a tested,
mint szél szárnyán a levelecske.

Nem ismer itt még senki ember,
úgy élsz ma még, mint egy mesében,
áldott Anyád méhébe rejt el,
fúvó széltől is óvva, védve.

A mozdulat jöttöd jelezve
mégis ezer árnyat idéz fel,
hisz annyi szív mozdul ma este
utoljára - fegyver tüzében.

Az első és utolsó mozgás
találkozik ebben a versben.
Amíg egyik örül, zokog más,
ez élni, az meghalni serken.

Én nem tudom, téged mi vár itt?
Fény? Háború? - Gyűlnek a sírok.
Tízegynehány év kell odáig,
hogy ezt megértsd, amit leírok,

de meghagyom s hiszem, megérted,
ha majd a fény lelked betölti,
hogy drága kincs mindegyik élet,
s élni jöttünk ide, nem ölni!

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Valaki jön
  2020-10-31 22:35:33, szombat
 
  Valaki jön

Honnan jön, és vajon milyen lesz?
A szeme kék, a haja ében?
Csak azt tudjuk, hogy a mienk lesz.
Ott szunnyad még az anyaméhben.

Kip-kop... a sok parányi lépés
fülünkbe cseng halk éjszakákon.
Titkok útján siet felénk, és
közelebb hozza minden álom.

Melengető, áldó ígéret,
nem érdemelt, kedves ajándék.
Repes felé bennünk a lélek,
s felhőzi sok sejtelmes árnyék.

Föl-fölmerül bennünk a kétség:
titkok útján hozzánk elér-e?
De újuló, boldog reménység
oszlatja el, siet elébe.

Mert jó az Úr: szerelme éltet,
kegyelme véd, áldása ránk hull.
Valaki jön... vár rá a fészek,
s szívünk elé szépen kitárul.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Feleségem
  2020-10-31 22:28:24, szombat
 
  Feleségem

Bölcsője egyszerű volt és fehér.
Egy kis tanyán ringatta fürge nóta.
Huszonhárom év telt azóta.
Gyermekkoráról nincs mit mondani,
hallottam itt-ott egy-két mendemondát,
sokszor megverték, sokszor megcsókolták.

Aztán a szíve egyszer fájni kezdett.
Valami módon meglátta magát,
átküszködött pár csendes éjszakát,
míg megértette, hogy TE vagy a kezdet.

URAM, a többit már Te tartod számon,
hisz lábaidnál talált pihenést,
TE adtál neki otthont, nevelést.
Az iskoláid énekelve járta,
és kincseidből lett a hozománya.

URAM, Te látod:
nem kértem Tőled ennyi gazdagságot.
Ily kincseidről tudtam is, nem is,
beértem volna kevesebbel is.
De látom már, hogy Nálad más a mérték,
a láthatónál sokkal több az érték.

Ó, gazdag ISTEN! Mennyi még a titkod?
Csodálva, félve fürkészem Neved,
míg hálás szívvel köszönöm Neked
Feleségemet.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Páromnak
  2020-10-31 22:19:48, szombat
 
  Páromnak

A mandragórák rég nem illatoznak,
de ó gyümölcsöm és pár új akad még.
Vedd szívesen hát! Én még többet adnék,
de ennyi van csak. Vedd s feledd
- a rosszat!

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tetovált kéz
  2020-10-31 22:16:34, szombat
 
  Tetovált kéz

Nem vonzanak a tetovált kezek,
sőt! Mégis ezt itt megszorítanám.
Egy szó csupán a kézfejen, meleg:
Anyám.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Anyám
  2020-10-31 22:13:52, szombat
 
  Anyám

Lelke, mint az ellebenő szél,
testének porból szárnya rég,
emléke tűnt téli verőfény,
szavai olvadt hópihék.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Imádkozás
  2020-10-31 22:05:54, szombat
 
  ,,Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért" (Róm 8,26-27).

Ez egy mély titka az imádkozásnak. Ez egy finom, isteni eszköz, amit szavakkal nem lehet kifejezni, és senki sem képes megmagyarázni, de az alázatos hívő ismeri akkor is, ha nem érti.
Ó, ezek terhek, amiket szeretettel hordozunk, de nem tudunk megérteni! Ó, ezek szívünk kifejezhetetlen vágyakozásai, amiket nem tudunk felfogni! Mégis tudjuk, hogy ezek visszhangok Isten trónjától, és suttogás az Ő szívéből. Ezek gyakran sóhajtozások inkább, mint énekek, és terhek inkább, mint szálldogáló toll. Ám ezek áldott terhek. Olyan sóhajt váltanak ki, amelynek alaphangja dicséret és kibeszélhetetlen öröm. Ezek ,,kimondhatatlan fohászkodások". Nem tudjuk mindig kifejezni magunkat, és gyakran csak azt értjük, hogy Isten imádkozik bennünk valamiért, amit csak Ő ért, és ehhez szükséges az Ő érintése.
Tehát pusztán ki tudjuk önteni szívünk teljességéből a mi lelkünk terhét és a szomorúságot, ami úgy tűnik, összetör bennünket. Tudhatjuk, hogy Ő hall, szeret, megért, elfogad, és elkülönít imádságunktól mindent, ami tévedés, tökéletlenség vagy hiba. Aztán pedig odaviszi a megmaradó részt a nagy Főpap tömjénjével együtt az Ő magasztos trónja elé. Bizonyosak lehetünk abban, hogy imádságunk meghallgatást, elfogadást és választ talál az Ő nevében. (A. B. Simpson)
Nem szükséges állandóan beszélgetnünk Istennel, vagy mindig hallani Isten szavát annak érdekében, hogy közösségünk vagy kapcsolatunk legyen vele, mert van egy kibeszélhetetlen közösség, ami édesebb a szavaknál. Egy kisgyermek egész nap ott tud ülni édesanyja mellett, teljesen elmerülve játékában, miközben édesanyja elmerül a munkában, és bár mindketten nagyon el vannak foglalva, és keveset beszélnek egymással, mégis tökéletes a közösségük. A gyermek tudja, hogy ott van édesanyja, és az anya tudja, hogy gyermeke rendben van.
Hasonló módon, a hívő és Megváltója folytatni tudja sok órán át a szeretet csendes közösségét. És jóllehet, a hívő nagyon elfoglalt az élet mindennapi dolgaival, tudatában lehet annak, hogy életének minden részlete érintkezik Isten jelenlétének bizonyságával, és tudatában lehet az Ő jóváhagyásának és áldásának.
Aztán amikor a terhekkel és a bonyolult nehézségekkel - amelyeket szavakkal nem lehet elmondani és nagyon nehéz kifejezni vagy teljesen megérteni - az Ő áldott karjainak ölelésébe esünk, és egyszerűen kizokogjuk a szomorúságot, amit nem tudunk elmondani!

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Kitartással
  2020-10-31 21:40:26, szombat
 
  ,,Kitartással fussuk meg a küzdőteret!" (Zsid 12,1)

,,Kitartással" futni nagyon nehéz. A ,,futás" szó önmagában érzékeltetheti a türelem távollétét, vagy a törekvést a cél elérésére. Mégis gyakran összekapcsoljuk a türelmet a lefekvéssel vagy a csendben maradással. Úgy gondolunk rá, mint angyalra, aki őrzi a munkaképtelen ember ágyát. Mégsem hiszem, hogy a munkaképtelen ember türelmét a legnehezebb elérni.
Van egy másfajta türelem, amit nehezebb megszerezni - a futásra kész atléta türelmét. Lepihenni a gyász idején, vagy nyugalomban lenni egy anyagi összeomlás után, ez bizonyára nagy erőt kíván, de ennél is nagyobb erőt sejtet a munka folytatásához szükséges erő egy visszaesés után; és a napi feladatok elvégzéséhez szükséges erő, mély bánattal a lelkedben. Ez Krisztuséhoz hasonló erény!
Közülünk sokan könnyezés nélkül tudnánk elviselni a gyászt, ha megengednék, hogy ezt magányban tegyük. Mégis a legnehezebb, hogy legtöbbünknek türelmet kell gyakorolnunk, de nem az ágyban, hanem a nyílt utcán, mindenki láttára. Elvárják tőlünk, hogy eltemessük szomorúságainkat, de nem a nyugtató tevékenységben, hanem az aktív szolgálatban - munkahelyünkön, bevásárlás közben és társadalmi események idején -, hozzájárulva más emberek öröméhez. A szomorúság eltemetésének semmilyen más módja nem ennyire nehéz, mert ez valóban azt jelenti, hogy ,,futni kitartással".
Drága Emberfia, ez volt az Általad gyakorolt türelem. Tudtál várakozni és futni ugyanabban az időben - várni a végső célra, miközben végezted napi munkádat. Látlak Téged a galileai Kánában, amint a vizet borrá változtatod, hogy a menyegzői lakoma ne valljon kudarcot. Látlak Téged a pusztában, táplálni a sokaságot kenyérrel, egyszerűen kielégítve egy időleges szükségletet. Mégis minden esetben hatalmas szomorúságot hordoztál, amiről nem beszéltél. Mások talán kérik ,,ívedet a felhőkben" (1Móz 9,13), de én még ennél is többet szeretnék tőled kérni. Tégy engem felhőmben szivárvánnyá, hogy mások örömére végezzem a szolgálatot! Türelmem csak akkor lesz tökéletes, amikor az a Te szőlőskertedben munkálkodik. (George Matheson)

Ha elvész a remény,
Akkor jön meg a fény,
Ha másokért élünk;
Erő csak akkor tűnik fel bennünk,
Ha társunknak örömet szereztünk;
Küzdelmünkben ez csodás eredmény.

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Ötvös
  2020-10-31 19:59:26, szombat
 
  ,,Leül, mint az ötvös, hogy megtisztítsa ezüstjét" (Mal 3,3).

Mennyei Atyánk, aki igyekszik tökéletessé tenni szentjeit a szentségben, ismeri az ötvös tüzének értékét. Azok a legdrágább anyagok, amelyekkel a kohász a legjobban törődik. Erős tűznek teszi ki a fémet, hogy új és tökéletes alakot öltsön a formában.
Egy tehetséges ötvös sohasem hagyja ott az olvasztótégelyt, hanem ahogy a fönti igevers jelzi, ,,leül" mellette, nehogy a tűz akár csak egy fokkal is nagyobb legyen, és ártson a fémnek. És mihelyt lefejti az utolsó salakdarabot is a felszínről, majd meglátja arcát tükröződni a tiszta fémben, kioltja a tüzet. (Arthur Tappan Pierson)

Ott ült a hétszeres hevű tűznél,
És nézte a drága ércet,
Majd közelhajolt kutató szemmel,
A hőt emelve mind följebb.
Tudta, hogy az érc állja a tesztet,
S a színaranyat kereste,
Hogy koronát készítsen belőle,
És azt a király viselje.
Betette aranyunkat a tűzbe,
Bár késleltetésre kértük,
Figyelt a salakra éles szemmel,
Míg az szemétbe nem került.
Az arany meg még jobban ragyogott,
S egy drága arcot tükrözött,
Aki a tűz fölé hajolt némán,
És verejtéket gyöngyözött.
Úgy véljük tán, hogy szerető szíve
Okozza a nagy fájdalmat?
Ó, nem! A mai keresztben látja
A holnapi nagy diadalt.
Ezért várt tovább figyelő szemmel,
Szeretettel és erősen,
S aranyát nem hevítette tovább,
Ha már megtisztult egészen.

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 114 db bejegyzés
e év: 3633 db bejegyzés
Összes: 30348 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 141
  • e Hét: 141
  • e Hónap: 11328
  • e Év: 249804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.