|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2020-10-17 22:40:21, szombat
|
| |
| |
Engedelmesség a mindennapokban
,,Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata... Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak.... Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat... Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek." (Ef 5,17.22.25; 6,1)
Minden keresztyénnek keresnie kell az életére vonatkozó akaratát az Úrnak. Tanításunk és tanácsunk soha nem állhat oda Isten és bárki lelkiismerete közé, akit Isten megszólított. Nagyon is meglehet, hogy Isten valami szokatlan tettet, vagy rendkívüli áldozatot kér tőlünk. Ha ez megtörténik, engedelmeskedjünk vidáman. Nem veszíthetünk, ha Jézusnak szolgálunk. Nem tévedhetünk el, ha a mi mennyei Atyánk akaratának engedelmeskedünk.
Jóllehet ,,teljesen nyitottnak" kell lennünk, mert Isten rendkívüli dolgokat kérhet tőlünk, mégis mindenekelőtt a mindennapi dolgokban engedelmeskedjünk Istennek.
Isten mindnyájunktól nagyon megszokott és mindennapi engedelmességet követel. A házasok szeressék egymást Isten akarata szerint. A gyermekek engedelmeskedjenek szüleiknek, mert Isten így akarja. Az alkalmazottaknak úgy kell végezniük munkájukat, mintha Istennek végeznék azt. A munkaadóknak az ő mennyei gazdájuk akaratát kell cselekedni.
Ebéd után egy fiú bement a hálószobába, hogy Isten előtt tusakodjék imádságban. Azt akarta megtudni, hogy vajon jelentkezzen-e külmissziói szolgálatra, vagy se. S akkor anyja hívta mosogatni. Ő azonban képtelen volt felismerni, hogy anyjának szava Isten szava volt.
Krisztus nem akarja, hogy mi őt és az ő akaratát bármiben is olyanná redukáljuk, ami szokványos és ,,könnyen kezelhető". A mi Urunk azonban mégsem emel ki minket a mindennapi életből. Megtanít bennünket, hogy hogyan éljük ezt az életet. Isten akaratának kell meglennie a nappali szobában és a konyhában, a gyerekszobában és a hálószobában, az osztályteremben és a hivatalban, munka közben és ebédszünetben. A mindennapokban tanúsított engedelmesség nélkül nem állunk készen a rendkívüli feladatokra, ha azokat tőlünk Isten kérné. Sok keresztyén lett már alkalmatlan a nagyobb szolgálatra, mert nem engedelmeskedett Isten akaratának a házassága dolgában.
Fiatal korodban tanulj meg először is akkor engedelmeskedni Isten szavának, amikor azt mondja neked, hogy csináld meg a házi feladatodat. Ellenkező esetben meg sem fogod hallani őt, amikor megmondja neked, hogy mit csinálj az emberi szenvedéssel.
Napi gondolat
Hogy tanultad meg Istentől, hogy iránta való engedelmességben éld mindennapi életedet?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-17 22:09:22, szombat
|
| |
| |
,,Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által számomra megfeszíttetett a világ, és én is a világ számára" Gal 6,14).
Ezek olyan emberek voltak, akik felett reményeik, ígéreteik és álmaik uralkodtak, de az Úr kezdte beteljesíteni imádságaikat. Megtérő szívet kértek, és alárendelték magukat készségesen annak, hogy megfizetnek bármi árat ezért, és Ő elküldte nekik a szomorúságot. Kérték a lelkiismeret tisztaságát, és Ő elküldte nekik a hirtelen gyötrődést. Kérték a szelídséget és Ő összetörte a szíveiket. Kérték azt, hogy meghaljanak a világnak, és Ő megölte minden élő reményüket. Kérték, hogy olyanok lehessenek, mint Ő, és behelyezte őket a tűzbe, amint ,,az ötvös megtisztítsa ezüstjét" (Mal 3,3), amíg tükrözni nem tudták az Ő képét. Kérték a segítséget a kereszthordozáshoz, de amikor odatartotta nekik, az megsebezte a kezüket.
Nem értették teljesen azt, amit kértek, de szavukon fogta őket, és megadta nekik minden kérésüket. Bizonytalanok voltak abban, hogy vajon kövessék-e Őt ilyen nagy távolságból, vagy hogy közel menjenek-e hozzá. Ámulat és félelem fogta el őket, mint Jákóbot Bételnél, amikor azt álmodta, hogy ,,egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte" (1Móz 28,12), vagy Elifázt ,,éjjeli látomásokon való töprengések között" (Jób 4,13), vagy a tanítványokat, mikor ,,megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak" (Luk 24,37), nem gondolva arra, hogy Jézus áll előttük. A tanítványok annyira tele voltak ámulattal, hogy szinte kérték tőle, hogy vagy távozzék közülük, vagy rejtse el dicsőségét.
Könnyebbnek találták, hogy engedelmeskednek, mint szenvednek; hogy munkálkodnak, mint feladják; és hordozzák a keresztet inkább, mint hogy rákerüljenek. Most azonban nem tudtak visszafordulni, mert túl közel kerültek a lelki élet láthatatlan keresztjéhez, és annak értékei mélyen beléjük hatoltak. Az Úr az Ő nekik adott ígéretét teljesítette be: ,,Én pedig, ha fölemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12,32).
Most megérkezett végre az ő lehetőségük. Korábban csak misztériumról hallottak, de most már átérezték azt. Szeretettel teljes szemét rájuk függesztette, amint tette Máriával és Péterrel, hogy csak az Ő követését választhassák. Fokról fokra, időről időre, gyors felvillanásokkal az Ő keresztjének fénye rájuk ragyogott. Meglátták Őt, amint ,,felemeltetett a földről", és bámultak arra a dicsőségre, ami sugárzott az Ő szent szenvedésének sebeiből. Amint rátekintettek, odamentek közelében, és átváltoztak az Ő hasonlatosságára. Neve ragyogott át rajtuk, mert Ő élt bennük. Életük attól a pillanattól fogva, a vele való kibeszélhetetlen közösséggel volt azonos. Készek voltak nincstelenül élni, hogy különbözzenek másoktól, és inkább Őhozzá hasonlítsanak.
Ez a leírása mindazoknak, akik a korszakokon át ,,követik a Bárányt, ahova megy" (Jel 14,4). Ha önző módon választottak volna maguknak utat, vagy ha barátaik választottak volna nekik, akkor más választásokat tettek volna. Életük jobban ragyogott volna itt a Földön, de kevésbé dicsőségesen az Ő királyságában. Örökségük hasonló lett volna Lót és Ábrahám örökségéhez. És ha megálltak volna az úton, vagy ha Isten eltávolította volna kezét róluk, megengedve, hogy eltévedjenek, mit veszítettek volna!? Mit játszottak volna el az ő feltámadásakor?
Mégis Isten megerősítette és védelmezte őket még önmaguktól is. Az Ő kegyelméből megtartotta őket, mert maguktól elcsúsztak és elestek volna. Még ebben az életben is tudták, hogy amit Ő cselekedett az mind helyes volt. Tudták, jó volt szenvedni ebben az életben, hogy uralkodjanak az eljövendőben; keresztet viselni idelent, hogy koronát hordjanak odafent; és kérni azt hogy ne az ő akaratuk, hanem Isten akarata legyen meg bennük és általuk. (Anonymus)
L. B. Cowman
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
114 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 992
- e Hét: 7238
- e Hónap: 36550
- e Év: 224352
|
|
|
Offline
