Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Heltai Jenő: Öregúr
  2020-10-23 12:36:49, péntek
 
 




HELTAI JENŐ: Öregúr


Most, hogy napom nyugatra hajlik,
És életem már alkonyul,
Szeretnék lenni, ha lehetnék,
Nyájas, nyugodt, bölcs öregúr.
Gyapothajú, gyapotszakállú,
Csöndes, lehiggadt Mikulás,
Csak mesemondó drága bácsi,
Jó nagyapó csak, semmi más.
Jó nagyapó, ki ül pipázva,
Ráncos kezében esti lap,
Csontkeretes pápaszemére
Rásüt az áldott pesti nap...
2.
Ez volna szép! Így ülni csöndben,
Így munka nélkül, szabadon,
Szerény nyugdíjra támaszkodva
A ligetben a fapadon.
Így ülni. Nézni. Mit? A semmit.
Messzi plakáton a betűt.
Fűt-fát, virágot, őszi lepkét...
S a múltat látni mindenütt.
Nézni a parkot, a világot,
Egy arra járó régi nőt,
És ráismerni... Szép leány volt
Vagy ötven évvel ezelőtt.


 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Kun Magdolna: El ne feledd soha
  2020-10-23 12:24:43, péntek
 
 




El ne feledd soha


El ne feledd soha, még egy percre sem,
kikhez tartozik az a nagy-nagy türelem,
mellyel felneveltek téged, s megtanítottak,
hogyan is élj úgy, hogy ember maradhass.
El ne feledd soha, még egy percre sem,
mily jó érzés suhant át gyermekszíveden,
mikor még bizton tudtad, megvédelmeznek
mindazok, kik téged nagyon szeretnek.
Egy napon talán te leszel az, ki visszaadhatod
azt a türelmet mely a szívben nyittatott,
hiszen az szükséges ahhoz, hogy bátran viseljed,
ha netán gyermekeid kellőképpen nem értékelnek.

Kun Magdolna







Elcsendesedve


Idővel már elhallgat az ember,
nem nyitja ki száját, nem panaszkodik,
mert belátja, hiába az esdeklő szó,
ha az nem lel megértést mely megkönnyíthetné
azt a fájdalmat mi szívét égeté.

Így hát elcsendesedik, s messze kerüli
azt aki a szeméből könnyeket csalt ki,
mert hiszi, a távolság egyszer beforrja mindazt,
ami gyógyulatlan lelkéből sebként felszakad.

Kun Magdolna




 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Rába György : A tenyészet alkonya
  2020-10-23 12:13:27, péntek
 
 




Rába György : A tenyészet alkonya


A kerti lomb levetkőzik
mutatja valódi arcait
az a sok rücskös varas ág
meztelenül a sokaság
ha eljön az ősz el a tél
pőrén a lét maga beszél
s létet mert öregedő
igazmondásra bírja az idő

 
 
0 komment , kategória:  Versek 3  
Kun Magdolna: Menni kell tovább
  2020-10-23 11:59:48, péntek
 
 




Menni kell tovább


Nem hagytak itt minket, csak előbb elmentek,
azok kikből áradt a jóság és a szeretet,
akik értünk éltek, értünk haltak, értünk éreztek,
szíveikbe belerejtett örök félelmet.
Tudjuk, hogyha időnk lejár mi is elmegyünk,
akárhogy is tiltakozunk, bárhogy könnyezünk,
mert egy napon mindenkinek menni kell tovább,
oda ahol vár minket a halhatatlanság.
Sosem hagytak el minket, csak előbb elmentek,
hogy legyen, aki vár majd minket, ha bevégeztetett,
és legyen, ki ajtót nyit, és tárt karral fogad,
ha egyszer eléri lépteink az égi kapukat.

Kun Magdolna

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Békés, szép ünnepet!
  2020-10-23 11:18:15, péntek
 
 




Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán


Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.


Nincs más teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.


Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!


Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?


Piros s vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?


Kire lövettek összebújva
ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?


...Piros s vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.


Piros s vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.


A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,


s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy a pesti utcán hullt a vér.


Budapest, 1956. október 26-27.







Márai Sándor:
Mennyből az angyal (Hungarian)


Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény lángol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, aki eladta,
Aki háromszor megtagadta,
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mi végre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik, mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik - mennyből az angyal.

New York, 1956.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 939 db bejegyzés
Összes: 12932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 832
  • e Hét: 4090
  • e Hónap: 25990
  • e Év: 115600
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.