Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Egy nagy kaland az élet I.
  2020-11-16 19:00:30, hétfő
 
 













EGY NAGY KALAND AZ ÉLET I.




RÁKOSI JÁNOS 1911 - 1987




A magyar könnyűzene legjobb dalszöveg irói közül kiemelkedik Rákosi János, akinek dalait már Kalmár Pál, Karády Katalin, Putnoki Gábor, majd később Németh Lehel, Vámosi János, Ákos Stefi, Hollós Ilona, Sárosi Katalin, Mikes Éva, Kovács Erzsi, Ambrus Kyri, Szécsi Pál, Zalatnay Sarolta, Korda György és persze folytathatnám a sort még sokáig. Dalszövegeiben kóstolót kapunk az akkori bohókás, könnyed zenei repertoárból. Érdemes a szövegét figyelni, ,,nagy" dolgokról nem beszélnek: szerelem, boldogság, valódi mindennapok, igazán egyszerű történetek, ettől lesz még nagyszerűbb a dolog, az ember könnyen befogadja a sztorit, akár át is élt hasonlókat. Sokukat ma is képesek elvarázsolni.

A szakma szerint egy rossz dalszöveg elronthatja a jó zenét, de akár jobbá is tehet egy közepes dalt, ha tényleg nagyon jó az a szöveg.

Rákosi János fantasztikus, a mai napig is nagyon népszerű szövegeket írt. Az élet nagy dolgait nagy érzéssel, átéléssel vetette papírra.


Link



I. RÉSZ












A HARCOT FELADOM (Apostol)




A harcot feladom, nem megy tovább,
csak jártam egyedül és vártam rád.
Vártam, hogy eljöjj, hogy átölelj;
a percek gyorsan tűntek el.

Volt bennem türelem sok éven át,
voltam hű szerető és jó barát.
Hazudtál nékem, rájöttem én,
és összedőlt egy szép remény.

Most már látom azt, hogy tőled mennyit várhatok,
hogy csak játékod vagyok, többre nem számíthatok.
Néha már az arcomon a szégyen pírja ég,
s azt kiáltom én feléd, hogy ebből nékem már elég.

A harcot feladom, vesztettem én,
kérlek, hogy ezután ne jöjj felém.
Kicsordul egyszer a telt pohár,
jobb lesz, ha vége, vége már.







A HOLD (Hollós Ilona)


A Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt.
Két árnyék suhant
a vén utcák során,
és egy csókra megállt,
hogyha elbújt a Hold.
Ilyen éjszaka még tán sohase volt,
karod belém karolt.
Két bolond szerelmes szív az éjszakát
így bolyongta át.
Úgy égett az ajkam,
mint augusztusban tűző napsugár.
Láng volt, melyről tudtam,
hogy nem alszik el soha már,
mert a Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt,
és ezen az éjszakán
a boldogság ránk talált.

A Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt,
és ezen az éjszakán
a boldogság ránk talált.







A KETTŐNK ÉLETÉT (Karády Katalin)


A kettőnk életét úgy féltem én
Száz felhő tornyosult kettőnk egén
Túl sok az ismerős jó barát ki mindenbe belelát
És mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság
És új szívet meglátod akkor senki sem ád
Egymásnak élhetünk szép csendesen
És boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős jó barát ki mindenbe belelát
Szívünk jobb tanácsot ád.

Oly furcsán bánsz velem szívem
Mi van veled nem értem
Nem mosolyog rám a szemed és idegen a szád
Tudom már drágám mi bajod: valamit mondtak én rám
És te persze mindent elhiszel nékem ez fáj.







A KÖRÚTON BOLYONGTAM (Lantos Olivér)


A körúton bolyongtam tegnap este,
egy pillanatig rád gondoltam én:
Hogy hol járhatsz most, ki tudja, merre,
hisz oly régen nem jössz felém.

S a gondolatok, hogy valóra válnak,
megálltam, nagyot dobbant a szívem,
mert megláttam kék csíkos ruhádat,
egy pillanat, te szembejössz velem.

A fény elsötétült felettem,
mással mentél ott tovább.
Egy perc és elsuhantál előttem,
az emberek között eltűnt a kék ruhád.

A Körúton egy villamos csilingelt,
az élet ment, mint rendesen, tovább,
és nem tudta senki azt, hogy bennem
most összedőlt egy egész világ.

A Körúton egy villamos csilingelt,
az élet ment, mint rendesen, tovább,
és nem tudta senki azt, hogy bennem
most összedőlt egy egész világ.







A KŐSZIKLA (Zsolnai Hédi)


Sok-sok éve történt egy nyári délután,
hogy sétálgattak ketten, egy fiú és egy lány.
A kislány nagyon szép volt, de gőgös és rideg,
és akárcsak egy jéghegy, a szíve oly hideg.
A fiúban őszinte, nagy szerelem égett,
ezerszer elmondta: Szeretlek téged.
A lány ezen vidáman mulatott, kacagott,
a fiúban egyszer csak nagy harag lobogott.
Ha kőből van szíved, légy kőszikla, átkozott!
S a szívtelen kislány, jaj, kőszirtté változott.

Budán a csendes éjszakában
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Egy hang, ha száll felé a szélben,
ő visszaszól, ő felel rá kedvesen.
Egy kő, egy szikla künn az éjben,
szólj felé, ő válaszol halkan, csendesen.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Légy az enyém! (Légy az enyém, légy az enyém!)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva,
viharban, szélben a hegytetőn magába',
múlnak az évek, a hónapok, hiába.
Hiába várva a megmentő csodára.
Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen,
S tanuld meg, ne legyen senki szívtelen!
Budán a csendes éjszakában...
...S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
egy elvarázsolt leány e szürke kő,
ott áll a némaság honában,
s várja azt, hogy a szerelme visszajő.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)...







A LÁMPA ZÖLD (Várady Magda)


A lámpa zöld lehet,
Átmehet az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Egy-két nap, és kiheverem!
Ne higgye azt, hogy én búsulok!
A járda szélén fütyülök!
A kalapom kicsit megemelem:
Holnap meg se ismerem!
Mert én csak egyet füttyentek, és nyomomban negyven-ötven más szalad.
Így felvágni nem szabad!
Ha lemarad:
Ezer akad!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet!
Az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Holnap más akad nekem!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Egy-két nap, és kiheverem!
Ne higgye azt, hogy én búsulok!
A járda szélén fütyülök!
A kalapom kicsit megemelem:
Holnap meg se ismerem!
Mert én csak egyet füttyentek, és nyomomban negyven-ötven más szalad.
Így felvágni nem szabad!
Ha lemarad:
Ezer akad!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet!
Az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Holnap más akad nekem!







A SZÁJA MEGGYPIROS (Korda György)


A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Pajkos és szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Magamban forgószélnek hívom,
mosolygok mindenen.

Egy kicsit angyal is,
de közben ördög is,
a kedve oly hamis,
akár az április.
Egy kicsit szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Unalmas nem lesz soha, érzem,
vele az életem.

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!







A ZONGORÁN OTT ÁLL MÉG A KÉPED (Bodnár Piri )


A zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen furcsa is a sors:
Mikor ezt adtad nekem,
még nagyon boldog voltál énvelem.
Még megremegtünk minden egyes csóktól,
és ha hozzád értem, véred forrt.
Akkor még a zongorán
mindig vidám nóta szállt,
s a karod közben lágyan átkarolt.

Ma már sohasem szól a zongorám,
hisz nincs, akinek játszanék.
A por belepte már a húrokat,
de ott virrasztom át az éjszakáimat.

Mert zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen boldog voltam én,
mikor ezt adtad nekem,
és ez lett mégis a végzetem.







A ZSEBKENDŐRE KÖSS EGY CSOMÓT (Németh Lehel)


A zsebkendődre köss egy csomót,
kérlek! Ugye hogy megteszed?!
Azt mondtad, hogy engem szeretsz,
nehogy ezt valahogy elfeledd!
Naptáradba írd be nevem,
végig, az egész néven át!
Írd mellé hogy engem szeretsz,
ne jegyezz oda be senki mást!
Mostmár hiába minden, menekvés nincsen,
szeretlek téged én!
Több más e dalba nem fér, ezért a refrént
előlről kezdeném!
Zsebkendődre köss egy csomót,
kérlek! ugye hogy megteszed?!
Azt mondtad hogy engem szeretsz,
nehogy ezt valahogy elfeledd! (2x)

Nehogy ezt valahogy elfeledd!







ADD MEG KÉRLEK A TELEFONSZÁMOD (Németh József)


Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben,
ki hasonlít reám és holnap délután
már várhatnád, láthatnád és boldog lennél tán,
hogy hallgattál most rám.
Ó-ó, ó-ó!
Hogy jó voltál, s hallgattál ma rám.

Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
mondd meg még a neved is, kit kell kérnem,
hisz úgysem tágítok, míg el nem árulod.
Hát mondjad már, hát mondjad már,
vagy halkan suttogd el!
Én nem felejtem el.
Ó-ó, ó-ó!
Csak szólj már és boldoggá teszel.

Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben,
mondd meg még a neved is, kit kell kérnem,
Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben.







AZ A TÁNC (Putnoki Gábor)


Az a tánc, amit veled jártam én,
az a csók ott a parkett közepén,
az a tűz, az a dal, az a pohár ital,
ahogy két szemed villant felém.

Az a csillag az égbolt közepén,
az a vágy ott a szemed szögletén,
az a láz, az a hang, mint egy búgó galamb
ez a kép engem ma is kísér.

Messze távolban megkondult az esti harang,
szívünkben szólt giling-galang.
Mikor ajkad oly remegve a számra simult,
s fenn minden csillagfény kigyúlt.

Az a tánc, amit veled jártam én,
az a csók ott a parkett közepén,
az a tűz, az a dal, az a pohár ital,
ahogy két szemed villant felém.

Az a csillag az égbolt közepén,
az a vágy ott a szemed szögletén,
az a láz, az a hang, mint egy búgó galamb
ez a kép engem ma is kísér.

Messze távolban megkondult az esti harang,...
...ez a kép engem ma is kísér.







AHOL MI KETTEN EGYÜTT JÁRTUNK (Lorenz Kornélia)


Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
most fütyül a szél, vad nótát zenél,
és pereg a sok levél.

De furcsa így látni e tájat,
lombjuktól megkopasztott fákat,
s ha nem vagy velem, már el se hiszem,
hogy jártunk itt már, szívem.

Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.

Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.

Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.

Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.










ÁPRILISI NAPSUGÁR (Vámosi János)


Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
a tél után az első fény nekem.
Oly régen vágyódtam e napsugár után,
mert hosszú tél volt életem csupán.

Lassan olvad a hó a szívemben,
és kiderül fenn az ég.
Nyár tüze ég a szemedben,
nyár, amit vártam én rég.

A rétnek kell a fény, és éppúgy kell nekem
e boldogság, e tiszta szerelem.
Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
és ez a fény csak az enyém legyen.

Hosszú évek múltak el felettem,
amíg téged megismertelek.
Bevallom néked, hogy e perctől látom
ilyen szépnek én az életem.

A rétnek kell a fény, és éppúgy kell nekem
e boldogság, e tiszta szerelem.
Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
és ez a fény csak az enyém legyen.







AZ ELSŐ NYÁR ( Tánczene )


Az első nyár elmúlt, szívem,
az első nyár, hogy együtt voltál énvelem.
Sosem volt még ily kék az ég.
Úgy érzem, most kezdődött el csak az életem.
Holdfényes séták este kint a Szigeten.
Még most is hallom dobogni szíved szívemen.
A falevél sárgul ma már,
de bennünk mindörökre itt maradt a nyár.

Az utcát végigszántja már a hűvös őszi szél.
Egy boldog nyárról mond mesét a sok hulló levél.

Az első nyár elmúlt, szívem,...
...de bennünk mindörökre itt maradt a nyár.







AZT ÉRTEM MÉG, A GÓLYA (Bodnár Piri)


Azt értem még, a gólya
elbír egy kisfiút,
de hogy szállít szegény
egy elefánt legényt?
Ha megrendelnek nála
egy kétpúpú tevét,
a csőrében mit tart,
a púpját vagy fejét?
Ha útközben, mondjuk azt,
a gólya éhes lesz,
és pont akkor szállít ő
egy béka gyermeket.
Na, várhatják a békák,
a gólya érkezést,
már adhatják is át
az újabb rendelést.







BARACKNYÍLÁS IDEJÉN (Záray Márta - Vámosi János)


Halk szellő suhan fenn a lombok tetején.
Baracknyílás idején arra jártunk, te meg én.
Két fáradt pillangó pihent meg kezeden,
éreztem, hogy szíveden szerelem ég.

Ma már nincs más, csak jégvirág a barackfákon,
másra vársz a mámorító vágyak éjjelén.
De úgy tudom, s egyre szívdobogva várom,
visszatérsz majd újra baracknyílás idején.

Oly lassan ólomlábon járnak a napok.
Boldogságot akarok, boldogságot adhatok.
Jöjj vissza!, elfelejtek mindent, te neked.
Töröld le a könnyeket, égő szerelem!

Egy szó, s elolvad már a jégvirág a fákon,
és a szél a nárcisz illatát hozza felém.
Egy szó és újra boldogabb lesz minden ág,
úgy mint rég. Emlékszel?, baracknyílás idején.







BELEÜTÖM AZ ORROM (Ambrus Kyri)
Az eredeti címe: Pletykás kislány


Mindenbe beleütöm, örökké beleütöm a pici orrom
Bár ettől sok a bajom, csudára sok a bajom!
Szavamra mondom!
Mindig az eszem előtt a szám jár,
Mindenki megharagszik ezért rám
Ilyenkor megijedek s ígérem sose teszek
Olyat mi nem tartozik csak énrám....
Aztán alszom egyet, s másnap hogy felébredek
Bizony mindent el is felejtek

És újra!
Beleütöm, mindenbe beleütöm megint az orrom
És bármily sok a bajom, nem használ fogadalom!
Ezen a dolgon!
Kíváncsi természetem erősebb
Ez az mi engem mindig legyőzhet
A harcot fel is adom, hiszen én lefogadom
Hogy senki pletyka nélkül nem élhet

És újra!
Beleütöm, mindenbe beleütöm megint az orrom
És bármily sok a bajom, nem használ fogadalom!
Ezen a dolgon!
Kíváncsi természetem erősebb
Ez az mi engem mindig legyőzhet
A harcot fel is adom, hiszen én lefogadom
Hogy senki pletyka nélkül nem élhet







BIKINIBEN LÁTTAM MEG (Kispál és a Borz)


Bikinibe' láttam meg őt kint a strandon.
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész.
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Most már megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő







BOCSÁSD MEG NÉKEM (Kapitány Anni)


Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha volna benned szív, hát nem nevetnél ezen.
De néked semmiség, hogy én most temetem
az álmom, ami volt nekem.

Ma tudtam meg, hogy többé boldog sose leszek,
s egy kissé fáj, hogy néked mosolyog a szemed.
Most láttam meg csak azt, hogy mit jelent neked,
ha bárhogyan is szenvedek.

Menj, csak menj tovább, vár a nagyvilág,
én csak egy hű szívet adhatok.
Nincs más semmim, és néked ez kevés,
nem lehetünk így hát boldogok.

Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha jól esik neked, hát mosolyogj csak ezen.
Nevess ki, van miért, hiszen most temetem
az álmom, ami volt nekem.

Menj, csak menj tovább, vár a nagyvilág,
én csak egy hű szívet adhatok.
Nincs más semmim, és néked ez kevés,
nem lehetünk így hát boldogok.

Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha jól esik neked, hát mosolyogj csak ezen.
Nevess ki, van miért, hiszen most temetem
az álmom, ami volt nekem.







BOLYONGOK, MINT EGY ÁRVA (Németh Lehel)


Tudom, hogy vannak szebb folyók,
és vannak tán nagyobb hegyek.
Száz város van, mely fényesebb talán.
De ott jártam az iskolám,
ott élt apám, ott élt anyám,
ezer kis emlék vár ott még reám.

Bolyongok, mint egy árva
e széles nagyvilágba',
és nem találom a boldogságom én. Mm-mm.
Szeretnék megpihenni,
hazámba visszamenni,
hol minden ablak vidáman int felém.

Új hazába hiába vágyunk,
boldogságot nem találunk.
Mást, mindent adhat nekünk az élet,
hazát csak egyet, s ezt elfeledned
oly könnyen nem lehet.

Bolyongok, mint egy árva
e széles nagyvilágba',
de nem találom sehol a boldogságom,
csak oda vágyom, hol gyermek voltam én,
hol minden ablak vidáman int felém.
Vidáman int felém.







BRAZÍLIAI KARNEVÁL (Ákos Stefi)


Minden éjszaka rumba ritmusa
peng az ablakok alatt. (Olé!)
A zsongó karneválban
mindenütt Brazíliában
ilyenkor a csók is szabad. (Olé!)
(Annyi csók sehol nem terem,
amennyi itt a szép, vidám ünnepen.)
Az én hazámban szép a Karnevál.
(A Karnevál.)
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
csak ez a dallam száll.
Odafenn ragyog a gyönyörű napsugár,
idelenn dalol a sok gitár.
Idegen, öreg és ifjú pár igazi rumbát jár.
Három nap zeng-zúg a zene,
(ha itt a Karnevál.)
Három nap nem fáradt senki se,
(mindenki táncot jár.)
Tánc közben búcsút mond a józan ész,
(búcsút mond a józan ész.)
mert a donna rákacsint a donra,
és a szív azonnal máris kész.
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
tüzel a lobogó szerelem
dobogó szíveken,
mindenki boldogságra vágy.

Három nap zeng-zúg a zene,
(ha itt a Karnevál.)
Három nap nem fáradt senki se,
(mindenki táncot jár.)
Tánc közben búcsút mond a józan ész,
(búcsút mond a józan ész,)
mert a donna rákacsint a donra,
és a szív azonnal máris kész.
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
tüzel a lobogó szerelem
dobogó szíveken,
itt (meszel a józan ész,)
most (mindenki csókra kész,)
mindenki boldogságra vágy.







CSAK NE FÁJNA ÚGY (Fényes Kató)


Csak ne fájna úgy,
Hogy szíved mást is szeretett,
Csak ne fájna úgy,
Hogy első nem én lehetek.
Hogy volt már előttem más,
Ki téged szívdobogva várt,
És néha hazakísért,
Vagy utánad járt.
Csak ne törne rám
A bánat annyi éjszakán,
Mert szeretted őt
És boldog volt veled talán.
Te nem is tudod,
Hogy mennyit sírok én azért,
Mert szíved mást is szeretett,
Én szenvedek a múltadért.

Csak ne fájna úgy,...
...Én szenvedek a múltadért.

Tudom, szeretsz tán úgy,
Ahogy senkit se még,
Szívem titokban mégis fáj azért,
Mert volt már előttem valaki más,
ki várt úgy, mint én talán.

Csak ne fájna úgy,...
...Én szenvedek a múltadért







CSAK NEVETEK ÉN (G. Nagy Gabriella)


A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én.
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én.
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már.
Ha azt várnád, hogy én majd üzenjek,
csak nevetek én.
Hisz tudd meg, hogy már én sem szeretlek,
csak nevetek én.
Ha te meguntál, van aki rám vár,
engem nem érdekelsz már!

Nem köszönsz nekem, odavagyok, jaj!
Komolyan azt hiszed, hogy ez baj?
Holnapra már kiheverem
azt is, hogy élsz, elfeledem.

A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én.
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én.
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már!

Nem köszönsz nekem, odavagyok, jaj!
Komolyan azt hiszed, hogy ez baj?
Holnapra már kiheverem
azt is, hogy élsz, elfeledem.

A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én. (Ha-ha-ha.)
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én. (Ha-ha-ha.)
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már.
Egy könyvem van még nálad,
azt hozd el, még én várlak,
de engem nem érdekelsz már!







CSINIBABA - BIKINIBEN LÁTTAM MEG (Filmzenék)


Bikiniben láttam meg őt kint a strandon
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.

Rohan az idő, már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Most már megtanított ő
Hogy csak nyáron takarékos a nő!
Rohan az idő...







EGY KIS BIZTATÁS (Szenti Edit)


Vártam én magára rég,
a szívem oly vadul ég.
Érzem azt, maga a végzetem,
remélem én, elhiszi nekem.

Egy kis biztatás,
nem kell egyenlőre semmi más.
Nézzen úgy felém,
hogy abból tudjam én:
Van-e remény?

Ennyit megtehet,
kicsit bátorítsa szívemet!
Aztán bízza rám,
a többi megy talán,
remélem én.

Döntsön végre már,
higgye el, hogy jobbat nem talál.
Mindent megteszek
és milyen hű leszek
magához én.

Magam is elhiszem,
hát maga mért ne hinne énnekem?
Hisz nem kell egyenlőre semmi más,
csak egy kis biztatás, szívem.

Döntsön végre már,
higgye el, hogy jobbat nem talál.
Mindent megteszek
és milyen hű leszek
magához én.

Magam is elhiszem,
hát maga mért ne hinne énnekem?
Hisz nem kell egyenlőre semmi más,
csak egy kis biztatás, szívem.







EGY KÍVÁNCSI KACSA (Lagzi Lajcsi)


Becsípve mentem tegnap haza,
úgy fél kilenckor hajnaltájt.
És álmomban kilenc kis kacsa
dalolva ágyam mellém állt.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Úgy hápogott a sok kis kacsa,
hogy félni kezdtem tőlük már,
ki becsípve jár reggel haza,
az velem együtt mind így jár.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.







EGY NAGY KALAND AZ ÉLET (Szécsi Pál)


Egy nagy kaland az élet
Ezer kis izgalom
Úgy szaladnak az évek
Futószalagon

Egy nap se vesszen úgy el
Hogy semmit ne tegyél
Kár volna, hisz az ember
Csakis egyszer él

Most vagy szép, fiatal
Minden a tiéd
Elmúlik oly hamar
Ez a néhány év

Egy nagy kaland az élet
És mindig van virág
Hát szakítsd le a szépet
Ami vár terád

Egy nagy kaland az élet
Ezer kis izgalom
Úgy szaladnak az évek
Futószalagon

Egy nap se vesszen úgy el
Hogy semmit ne tegyél
Kár volna, hisz az ember
Csakis egyszer él

Most vagy szép, fiatal
Minden a tiéd
Elmúlik oly hamar
Ez a néhány év

Egy nagy kaland az élet
És mindig van virág
Hát szakítsd le a szépet
Ami vár terád







EGYÜTT ÉLNI ÁT (Záray Márta)


Együtt élni át, ezernyi nagy csodát
Hidd el, hogy szebb a földön semmi nem lehet
Nyári hajnalon, őszi alkonyon
Mindenhol együtt menni, mindig csak veled
Azt kívánom, hogy mindig így legyen
Egymásért éljünk egy hosszú életen
Majd egy délután, mikor már őszre jár
Hajadnak színezüstjét lágyan megcsókolom
Bevallom boldog voltam én, szívesen újra kezdeném,
Csak újra százszor és ezerszer Te légy enyém







ELÉG VOLT NÉKEM MAGÁBÓL (Karády Katalin)


Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Unalmas lett sok meséje,
Ezentúl másnak mesélje,
Hogy szíve hű, és örökké reám vár.

Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától.
Ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná,
Sehol nem találom.

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Unalmas lett sok meséje,
Ezentúl másnak mesélje,
Hogy szíve hű, és örökké reám vár.

Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától.
Ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná,
Sehol nem találom.

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom én már!
Szavamra mondom, nem is bánom én már!







ELFELEDLEK SZÉP LASSAN TÉGED ( Korda György )


Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Halványabb lett bennem a képed.
Az idő, látod, mindent eltemet.
Már csak emlék az, hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.

És az utcán, hogyha szembe jössz már
látom, rám mosolyogsz kedvesen.
Én is nézlek és csak annyit érzek,
hogy ma már nem dobog a szívem, hevesen.

Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Nem szerelem már, amit érzek,
csak egy őszinte, tiszta szeretet.
Már csak emlék, az hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.

Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Halványabb lett bennem a képed.
Az idő, látod, mindent eltemet.
Már csak emlék az, hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.







ÉN MEGKÖSZÖNÖM NEKED (Zsolnai Hédi)


Én megköszönöm neked,
hogy nékem adtad szíved.
És most, amikor visszakéred tőlem,
nem tudom, hogy mit is tegyek?
Míg enyém volt a szíved,
oly boldog voltam veled.
És nem gondoltam soha arra,
hogy majd egyszer visszakérheted.
Szeretnék beszélni erről veled.
Mást bármit kérhetsz,
csak ezt meg ne tedd!
És szólni mégse merek,
csak megköszönöm neked,
és letörölve könnyeim,
a szíved visszaadom teneked.

Állok szótlanul,
fájó könnyem hull.
Eljött hát a búcsú,
a nagy pillanat,
és holnapra már
csak emlék marad.

Én megköszönöm neked,
hogy nékem adtad szíved.
És most, amikor visszakéred tőlem,
nem tudom, hogy mit is tegyek?
Míg enyém volt a szíved,
oly boldog voltam veled.
És nem gondoltam soha arra,
hogy majd egyszer visszakérheted.
Szeretnék beszélni erről veled.
Mást bármit kérhetsz,
csak ezt meg ne tedd!
És szólni mégse merek,
csak megköszönöm neked,
és letörölve könnyeim,
a szíved visszaadom teneked.







ÉN NEM FOGOK UTÁNAD JÁRNI (Rózsa Annie)


Én nem fogok utánad járni
Belátom, nem érdemes
Csak megalázni szívem azért
Hogy te nevess

Én nem fogok utánad járni
Bennem is van büszkeség
Én nem könyörgöm többé soha
Szerelemért

Tudok én is vidáman nevetni
Amikor a szívem meghasad
Tudok én is kacagva búcsúzni
Bár titokban megsirattalak

Én nem fogok utánad járni
Belátom, nem érdemes
Csak megalázni az én bolond szívem
Azért, hogy te nevess







ÉRZEM, MOST HAZUDTÁL NÉKEM (Tánczenék)


Oly furcsán csillog a két szemed ma, drágám,
Nem tudom, hogy mi van veled.
Valamit titkolsz, vagy mondani akarsz,
Látom, hogy reszket a kezed.

Érzem, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden.
Elárult téged, ha nem is akarod,
Nem vagy boldog énvelem.
Szeretnék szólni, de félek,
Félek, hogy letagadod,
Vagy talán, ki tudja, attól félek én,
Hogy ezt nyíltan megmondod.
Tán jobb lesz, hogyha nem veszem észre,
Behúnyt szemmel megyek tovább,
S bár érzem, itt benn
majd megszakad a szívem,
A könnyeim közt mégis nevetek rád.
Tudom, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden,
De szólni nem merek, jobb lesz így nekem,
Hogyha észre sem veszem.







FEHÉR SIRÁLYOK (Barlay Kató)


Fehér sirályok merre szálltok
kinn a tengeren?
Mikor hozzátok vissza nékem
ifjú szerelmesem?
Oly gyorsan múlnak,
megfakulnak
szép emlékeink,
de majd ha újra visszatérsz,
boldog leszek megint.

Olajfa ágon mennyi szép virág,
küldöm néked minden illatát.
Zsongó, lágy zenével,
hangos esti széllel
vágyaimnak szárnyán hozzád.

Fehér sirályok merre szálltok
kinn a tengeren?
Mikor hozzátok vissza nékem
ifjú szerelmesem?
Oly gyorsan múlnak,
megfakulnak
szép emlékeink,
de majd ha újra visszatérsz,
boldog leszek megint.







FEKETE HAJÚ KIS GIMNAZISTA VOLTÁL (Mikes Éva, Szécsi Pál, Katona Klári, Solymos Tóni stb)


Fekete hajú gimnazista voltál,
Ott mentél át, a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
Amíg az első bálon, én megismertelek.

Most mellettem ülsz, sok év telt el azóta,
Jöttél velem, sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már, egy pár ezüst szál villan elő,
Kell már egy kis pihenő, ebéd után.

Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
Amíg csak élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.

Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket, vígan kacagtuk át.
Én úgy érzem hogy nem csalódtál, boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen, kedves öreg diák.

Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
Amíg csak élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.







FÉLTÉKENY VAGYOK (Vámosi János)


Én a boldogságom félthetem.
Ne haragudj rám, nem oly nagy vétek!
Én csak féltlek, nincs más fegyverem,
nem veszthetem el a szívedet.
Nincs egyebem, nem nagy szerelem, ez minden,
mert az enyém, hát őrködöm én e kincsen.
Én a boldogságért harcolok,
hát értsd meg azt, hogy féltékeny vagyok.

Én a boldogságért harcolok,
hát értsd meg azt, hogy féltékeny vagyok.










GITÁROM PENGETEM (Radics Béla & Horváth Vilmos)


Gitárom pengetem, barátom énnekem,
Van ebben sok jó vidám dal.
Utamon elkísér, ha bármi bánat ér,
Ő, aki engem vigasztal.
Ott van minden kalandban,
Velem érez, ha baj van.
Ilyenkor csendesen karomba fektetem,
És ő egy dallal vigasztal.

Rá se ránts, lám az élet ilyen,
Bánat és öröm karöltve jár.
A baj nagyobb ennél sose legyen,
Ezt dalolja a gitár.

Máris érzem én, hogy lassan visszatér
A régi jókedv szívembe.
A bánat messze száll, mert ez a vén betyár
Tud nótát minden esetre.
Itt maradtam magamra,
Nem is bánom, szavamra,
Vidáman dúdolok és máris indulok,
Gyerünk egy újabb kalandra!

Rá se ránts, lám az élet ilyen
Máris érzem én, hogy lassan visszatér

Gyerünk egy újabb kalandra!
Ha-ha-ha-ha! Ha-ha-ha-ha!
Gyerünk egy újabb kalandra!







GONDOLJ MAJD RÁM (Ákos Stefi)


Gondolj majd rám, ha ott bolyongsz a fák alatt.
Gondolj majd rá, hogy egyszer én ott vártalak.
Egymásra néztünk, néma csend borult le ránk,
és lassan összeért a szánk.

Egy percre állj meg ott, és hunyd be a szemed,
hol egyszer én oly boldog voltam teveled.
Érezned kell, hogy szívem sír a fák alatt,
hol mindig téged vártalak.

Tudom, hogy azon az úton
nem szívesen jársz, mert az emlék még úgy fáj.
Talán mégis majd a magány
odaűz majd, hogy pár percre nyugalmat találj.

Egy percre állj meg ott, és hunyd be a szemed,
hol egyszer én oly boldog voltam teveled.
Érezned kell, hogy szívem sír a fák alatt,
hol mindig téged vártalak.










GYERE ÜLJ KEDVES MELLÉM (Putnoki Gábor,Hollós,Sárosi,Mikes,Csákányi,Tolnay,Vámosi-Záray)


Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,
ennyi szép év után.
A sors ebbe is beleszólt és nékünk
válni kell, bárhogy fáj.

Gyere, ülj kedves mellém,
mielőtt még elmennél,
hogy még egyszer a szemembe nézz.
Ezek nem könnyű percek,
érzem, a szíved reszket,
de a válás az mindig nehéz.
No, csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad!
Mosolyogj, mintha nem fájna,
mosolyogj még egyszer úgy,
mint amikor megláttalak!
Látod, így és most menj el,
ilyen mosolygó szemmel,
mindig így fogok gondolni rád.
Hagyd a könnyeket másnak,
rád még szép percek várnak,
hát csak menj, kedves, jó éjszakát!










GYERTYAFÉNY-KERINGŐ (Auld Lang Syne) (Kelly Anna)


A hold benéz az ablakon,
a szobámban gyertya ég,
s a félhomályból néz felém
egy elsárgult, régi kép.

Fejem lehajtom csendesen,
hozzád száll sóhajom.
A boldogságom vitted el,
soha vissza nem kapom.

A város lassan elcsitul,
a világ pihenni tér.
Csak én virrasztok hajnalig
meg a sápadt gyertyafény.

Kelly Anna - Gyertyafény keringő - Videó

Link








HA AKAROD (Barlay Kató)


Ha akarod,
szeretlek én, ameddig élek,
ha akarod,
én másra többé sose nézek.
Neveddel alszom el,
és azzal ébredek fel.
Nem is kell semmi más,
csupán akarnod kell.

Ha akarod,
örökös napsugárban élek,
ha akarod,
én bármit megteszek teérted.
Mindennél többet ér
a két szemed, ha rám mosolyog,
ha akarod, csak a tiéd vagyok.

Ha akarod,
örökös napsugárban élek,
ha akarod,
én bármit megteszek teérted.
Mindennél többet ér
a két szemed, ha rám mosolyog,
ha akarod, csak a tiéd vagyok.
Ha akarod, ha akarod, ha akarod.







HA AKKOR ESTE VISSZANÉZEL (Várady György)


Ha akkor este visszanézel,
ha csak egy pillanatra tán,
akkor nem hagytam volna, hogy elmenj
soha-soha talán.
Én vártam azt, hogy hátranézzél,
azért hogy visszahívjalak,
de te mentél csak előre szótlan,
aztán eltűntél egy perc alatt.
És én ott maradtam egyedül,
hogy meddig, azt már nem tudom.
Egy könny megcsillant a szememen,
s végigfolyt az arcomon.
Ha akkor este visszanézel,
ha csak egy pillanatra tán,
akkor nem hagytam volna, hogy elmenj,
és ma boldog lennék még talán.

Akkor nem hagytam volna, hogy elmenj,
és ma boldog lennék még talán,
és ma boldog lennék még talán.







HA AZT KÉRDEZNÉ MOST VALAKI TŐLEM (Kovács Erzsi)


Elmentél tőlem kedves,
s én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
ki menni akar, hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
de mögé már senki se néz.
Játszani közömbös embert,
csak most látom, milyen nehéz.

Ha azt kérdezné most valaki tőlem,
mondjam meg, hogy mit jelentsz nekem?
Egy pillanatra tán zavarba jönnék,
és nem is tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám azt halkan:
Semmiség, egy elmúlt szerelem.
És nem is venné senki észre rajtam,
hogy titkon könnyes lett a két szemem.

Egy halk sóhaj, ez lenne minden,
s én mennék tovább.
A szív gyakran ámítja önmagát,
de mást lát a két szemem
messze túl a könnyeken,
hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha azt kérdezné most valaki tőlem,
mondjam meg, hogy mit jelentsz nekem,
tán büszkeségből azt felelném: Semmit,
már semmit, csak az egész életem.
Ha büszkeségből azt felelném: Semmit,
már semmit, csak az egész életem.







HA ISMERŐSÖK BESZÉLNEK RÓLAD (Nagykovácsi Ilona)


Ha ismerősök beszélnek rólad,
én elmerengve csak hallgatom,
s nem dobog szívem gyorsabban sosem,
hogy mi van veled, most megtudhatom.

Már közömbösen beszélek én is,
és nem lesz könnyes a két szemem,
A kettőnk útja elvált, s azóta,
szívemből elszállt a nagy szerelem.

Hogy mit beszélnek rólad,
azért mégis figyelem,
s hogy nincs senkid azóta,
kicsit jólesik nekem.
Az ismerősök elválnak tőlem,
még néhány percig rád gondolok,
de már a szívem meggyógyult, hiszem,
s az úton vidáman elindulok.

Mi lett a mi nagy szerelmünk?
Oly rég is láttalak már.
Néha-néha hallok pár szót rólad,
s milyen furcsa, már nem fáj.

Hogy mit beszélnek rólad,
azért mégis figyelem,
s hogy nincs senkid azóta,
kicsit jólesik nekem.
Az ismerősök elválnak tőlem,
még néhány percig rád gondolok,
de már a szívem meggyógyult, hiszem,
s az úton vidáman elindulok.







HA MINDEN BOLDOGSÁG (Putnoki Gábor)


Ha minden boldogság mely itt ég szívemen
Mint egy virágos ág kinyílna hirtelen
Elborítaná így a kéklő eget
Olyan boldogság minden percem szívem felett

Kinyílna a virág a messzi, kék hegyen
Ezer kis rózsaág úszna a tengeren
Boldogságom úgy érzem én, végtelen
És ezt a boldogságot te hoztad nekem

Nem tudom hogyan mondjam el ezt neked
Boldog vagyok nagyon veled
Elmondanám néked egy dalban
Ebből talán megértheted

Ha minden boldogság mely itt ég szívemen
Mint egy virágos ág kinyílna hirtelen
Elborítaná így a kéklő eget
Olyan boldogság minden percem szívem felett

Kinyílna a virág a messzi, kék hegyen
Ezer kis rózsaág úszna a tengeren
Boldogságom úgy érzem én, végtelen
És ezt a boldogságot te hoztad nekem







HA SZÓL A VEKKER (Kazal László)


Az egyik ember, ha szól a vekker,
az első csengetésre vígan ugrik fel.
A másik ember, ha szól a vekker,
kicsit még alszik, aztán zsörtölődve kel.

Az egyik ember mosolygó szemmel
elindul, munkájáról sose késik el.
A másik ember meg néha reggel
nevét a szégyentáblán olvashatja el.

Morogva néz körül, lekési minden dolgát,
munkáját ímmel-ámmal végzi ő csak el.
Dühösen nézi és nem érti azt a kollégát,
ki munka közben énekel.

S az lesz a végén, a munka végén
az egyik ember, mint a hal, vidáman él.
A másik lusta, felét se kapja,
így jár, ki egyre csak henyél,
ki alszik, míg a másik már dologra tér.

Reggel a szomszédomnál szól a vekker,
cseng-bong, aztán ijedten hallgat el.
Ketten, két jó barát van egy lakásban,
míg az egyik vígan énekel,
a másik addig még tovább hever.

Az egyik ember, ha szól a vekker,
az első csengetésre vígan ugrik fel.
A másik ember, ha szól a vekker,
kicsit még alszik, aztán zsörtölődve kel.

Az egyik ember mosolygó szemmel
elindul, munkájáról sose késik el.
A másik ember meg néha reggel
nevét a szégyentáblán olvashatja el.

Morogva néz körül, lekési minden dolgát,
munkáját ímmel-ámmal végzi ő csak el.
Dühösen nézi és nem érti azt a kollégát,
ki munka közben énekel.

S az lesz a végén, a munka végén
az egyik ember, mint a hal, vidáman él.
A másik lusta, felét se kapja,
így jár, ki egyre csak henyél,
ki alszik, míg a másik már dologra tér.







HA TE AKAROD (Lantos Olivér,Kapitány Anni, Kovács Erzsi, Pogány László,Payer András)


(Nekem az élet addig szép csak, míg veled vagyok.)
Bármerre járok, mindenütt (a két szemed ragyog.)

Ha te akarod, a legnagyobb boldogság vár rám.
Ha te akarod, én átsírom minden éjszakám.
Ha te akarod, meggyötörhetsz,
egy rossz szavaddal összetörhetsz,
s én nevetek mindenen,
ha te akarod, ha te akarod.

Ha haragszol rám,
csak könnyes lesz majd a két szemem,
ha mást is szeretsz,
én akkor is várok rád, szívem.
Ha te akarod, el is küldhetsz,
ha bármit kívánsz, minden úgy lesz.
Ha te akarod, összetörheted szívem,
még akkor is szeretlek én.

(Ha te akarod, meggyötörhetsz,
egy rossz szavaddal összetörhetsz,)
s én nevetek mindenen
(ha te akarod, ha te akarod.)
Ha haragszol rám,
csak könnyes lesz majd a két szemem,
(a két szemem)
ha mást is szeretsz,
én akkor is várok rád, szívem.
(várok szívem)
Ha te akarod, el is küldhetsz,
ha bármit kívánsz, minden úgy lesz.
Ha te akarod, összetörheted szívem,
még akkor is szeretlek én.
Ha te akarod, (ha te akarod,)
még akkor is szeretlek én.







HALLÓ, HA RÁÉR (Ákos Stefi)


(Halló, halló, ha ráér,
halló, halló, ha ráér.)
Halló, ha ráér, mennék magáért.
Nézzünk ma széjjel Budapesten éjjel!
Ez lesz a műsor: Színházba hétkor!
Zsebemben van már csuda két jó páholy.
Aztán egy halászlé Óbudán,
megnő a kedvünk is ezek után.
Éjfélre járva menjünk a bárba,
eljár egy mambót velem, drágám.
Így lesz-e, jöjjek-e már?
(Halló, halló, ha ráér,
halló, halló, ha ráér.
Halló, ha ráér, mennék magáért.
Nézzünk ma széjjel Budapesten éjjel!
Ez lesz a műsor: Színházba hétkor!
Zsebemben van már csuda két jó páholy.
Aztán egy halászlé Óbudán,
megnő a kedvünk is ezek után.
Éjfélre járva menjünk a bárba,
eljár egy mambót velem, drágám.
Így lesz-e, jöjjek-e már?)

Halló, ha ráér, mennék magáért...
...így lesz-e, jöjjek-e, (halló)
így lesz-e, jöjjek-e, (halló)
így lesz-e, jöjjek-e már?
(Halló, ha ráér, mennék magáért.)







HÁT IDE FIGYELJ, LAJOS (Kazal László)


Lent a Dankó Pista utcán szült anyám,
Iskoláztatott a drága jó apám.
Tánc és faiskolába jártam sokat én.
megtanultam muzsikálni rendesen,
Hetvenedik Rác Laci a mesterem,
Mégis, ma egy cigány lány így dalolt felém:

Hát kérlek ide figyelj, Lajos,
Azs a gé-húr kicsit magos,
Hát rossz a filhallásod már.
Hát kérlek húzd el nekem, Lajos,
Hogy a házunk előtt magos
de nagyon magos eperfa áll.
De húzd meg jól, hogy ne lógjon
A földig a lószőr a vonódon,
Hát kérlek, ide figyelj, Lajos,
Így muzsikálni bajos,
Mert rossz a filhallásod már.

Mert kontrázni egyik banda sem hagyott,
Gondoltam, hogy jazz zenésznek felcsapok.
Lássa hát a cigányság, játszom azért is.
Megzavartak engem ott a dúr-mollok.
Rámfogták, hogy a bandában durmolok.
Sajnos, ma így dícsér mind, a jazz zenész is:

Hát ide figyelj, Lajos,...
...Mert rossz a filhallásod már.







HOLNAP MAJD ÚJRA KEZDJED EL (Breitner János)


Egy kislánnyal, ha este kimégy a Népligetbe,
te csókolózni akarsz, de ő másról beszél,
és addig beszél, csak beszél, csak beszél,
hogy menten elszöknél.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Ha otthon egy szép napon beomlott rád a plafon,
az ember mit is tehet, a KIK-hez elszalad.
A KIK csak ígér, csak beszél, csak beszél
és minden úgy marad.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Ha sürgős dolgod akad, és jő egy taxi szabad,
vígan intesz neki, remélve, hogy megáll.
Ő int is neked, de fütyül csak terád,
és gyorsan messze jár.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Egy vendéglőbe bemégy, mert jólesne egy ebéd,
a pincér rád se tekint, te ülhetsz óraszám,
s a gyomrod korog, csak korog, csak korog,
s a pincér meg nem szán.

Az mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!







HOVA JUTOTTÁL? (Szécsi Pál)


Hova jutottál, hogy nem vagy már velem?
Milyen úton jársz, már elmondták nekem!
Nap, nap után éjszakázol. Léha vagy!
Hullámok dobálják sorsodat!

Hova jutottál?! Mondd, mi történt veled?
Nekem ez úgy fáj, hogy el sem képzeled!
Magam előtt mindörökre szégyellem
Azt is, hogy voltál nekem!

Letagadom, hogy téged ismertelek.
Ó, ha ez az élet neked jó - örökre Isten veled!
Én egy másik úton megyek!

Hova rohansz, mondd?! - ezt kiáltom feléd.
Hova jutottál?! Hát nem volt elég?!
Legyen erőd: add fel ezt az életet,
S én újra veled leszek!

Letagadom, hogy téged ismertelek.
Ó, ha ez az élet neked jó - örökre Isten veled!
Én egy másik úton megyek!

Hova rohansz, mondd?! - ezt kiáltom feléd.
Hova jutottál?! Hát nem volt elég?!
Legyen erőd: add fel ezt az életet,
S én újra veled leszek!







JOBB VOLNA NEM SZERETNI TÉGED (Kovács Erzsi)


Jobb volna nem szeretni téged,
hűvösen nézni rajtad át.
Jobb volna nem remegni érted,
s átaludni az éjszakát.
Ha nem törődnék olyan sokat,
lehetnék százszorta boldogabb.
Tudom én, hogy jóra úgy sem vezet,
ahogyan féltelek.

Jobb volna nem szeretni téged,
nekem fáj ez a boldogság.
Mert sokkal nehezebb az élet,
ha egy percet is várok rád.
Fel kéne ellened adnom a harcot,
hiszen így elemészt ez a láz,
és akkor felvillan az arcod,
s újra csak te vagy és semmi más.

Fel kéne ellened adnom a harcot,
hiszen így elemészt ez a láz,
és akkor felvillan az arcod,
s újra csak te vagy és semmi más.







JÖN A FEHÉR KARÁCSONY (Rácz Vali)


Drágám, én úgy szeretlek téged,
minden gondolatom csak tiéd.
Drágám, én minden jót és szépet
elküldenék tenéked,
hogy összefűzzem kettőnk életét.

Jön a fehér Karácsony.
Mit vegyek néked én?
Tán egy kis cigarettatárcát,
bevésve a nevem és mellé a szívem.
Majd hosszú évek múlva
fehér lesz már hajunk.
Nézzük a cigarettatárcát,
és boldogok leszünk,
hogy együtt lehetünk.

De lehet, hogy már nyáron
majd másnak nyitod fel,
s az megkérdezi tőled,
hogy mit jelent e jel?
Te mosolyogsz csak rajta,
és így szólsz csendesen:
Egy kis kaland volt,
nem jelentett semmit se nekem.

Ugye, nem így lesz, drágám,
ígérjed meg nekem!
Én ezt a cigarettatárcát
csak kettőnknek veszem,
s Karácsony éjszakán
a kis fa alá félve leteszem.







A KETTŐNK ÉLETÉT (Karády Katalin)


A kettőnk életét úgy féltem én
Száz felhő tornyosult kettőnk egén
Túl sok az ismerős jó barát ki mindenbe belelát
És mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság
És új szívet meglátod akkor senki sem ád
Egymásnak élhetünk szép csendesen
És boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős jó barát ki mindenbe belelát
Szívünk jobb tanácsot ád.

Oly furcsán bánsz velem szívem
Mi van veled nem értem
Nem mosolyog rám a szemed és idegen a szád
Tudom már drágám mi bajod: valamit mondtak én rám
És te persze mindent elhiszel nékem ez fáj.







KÉT SZÜRKE EMBER (Németh Lehel)


Járom az utcákat,
keresek egy elmúlt boldogságot.
Az őszi esőben
most is mindig, mindig csak rád várok.
Ezer kis emlék int mindenütt felém,
két embert látok, s már rád gondolok én.

Két szürke ember az utcán bolyong,
megfogják egymás kezét.
Őszi eső pereg, fájó emlék remeg
az én bolondos szívemen át.
Két szürke ember a sok száz között,
mennek csak, egyik se szól.
Ez a fiú és lány nem is tudják talán,
hogy ők egymással mily boldogok.
Rég volt, mikor még így bolyongtam
én is veled, nagyon rég.
Aztán elmúlt minden és új boldogságot
nem találtam sehol még.
Két szürke ember, egy fiú, egy lány
rám néznek, s mennek tovább.
Könnyes a két szemem, terád emlékezem.
Hová tűnt az a nagy boldogság?
S fájó szívemmel megyek tovább.







KI VOLT AZ ELSŐ (Németh Lehel)


Ki volt az első már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért mert az egész életem
tönkretette nekem.
Mindig a hűségről beszélt velem,
s amilyen bolond volt az én szívem,
elhittem azt, hogy egy életen
tart ez a szerelem.
S amikor érte mindent feláldoztam,
elhagyott.
Hiába kértem én, ő mindent, mindent
letagadott.
Ki volt az első, már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért, mert én már az életem
újra nem kezdhetem.

Ki volt az első már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért, mert én már az életem
újra nem kezdhetem,
úgy tönkretette nekem.







KINT A MARGITSZIGETEN (Csík János)


Künn a Margitszigeten
indult ez a szerelem.
Nyíltak már az orgonák,
és néztem én a kék Dunát.
Ketten ültünk a padon
szép vasárnap alkonyon,
és egy kislányt kergetett
az úton át egy rossz gyerek.
A kisleány ijedten karjaidba esett,
elkaptad őt, kicsit megsimogattad,
ránéztél, és ő már nevetett.
Olyan szép volt a szemed,
csupa meleg szeretet.
Bennem is kigyúlt a fény,
és tudtam már, szeretlek én,
s mentünk az úton,
mint két régi, régi jó barát,
így indult a szerelem
künn a Margitszigeten.

Künn a Margitszigeten
indult ez a szerelem...
...így indult a szerelem
künn a Margitszigeten.







KIS PAPÍRHAJÓ (Poór Péter, Harangozó Teri)


Állok a parton,
s kezemben tartom utolsó leveledet.
Egyetlen emlék,
amivel én még nem tudom, mit is tegyek.

El kéne tépnem, nincs erőm, érzem,
sajnálom, nem is teszem.
Legyen belőle papírhajó,
s útjára elengedem.

Kis papírhajó, lebeg a vízen,
forgatja a szél, viszi sebesen.
Sok hazugság, Isten veled,
vigye el a víz, hazug leveled.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.
S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,
elfelejtem én, a te nevedet.
Sok hazugság, Isten veled,
tovarohanó kis papírhajó.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.
S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,
s elfelejtem én, a te nevedet.
Sok hazugság, Isten veled,
tovarohanó kis papírhajó.

kis papírhajó, kis papírhajó.










KÖSZÖNÖM AZT (Lantos Olivér)


Köszönöm azt,
hogy mikor a másik árván hagyott,
én azt hittem, hogy belehalok,
őszinte szívvel jöttél énfelém.
Köszönöm azt,
hogy könnyeket láttam a szemeden,
mert az a másik rossz volt velem,
ezzel az életem te visszaadtad nekem.
Jobb nem volt még énhozzám senki,
a neved a mosolyt jelenti.
A másiké könnyet hoz nékem,
de mégis csak őt szeretem.
Hát köszönöm azt,
hogy amikor árván bolyongtam én,
őszinte szívvel jöttél felém.
Ezt nem felejtem el sohasem neked,
de boldoggá csak az a másik tehet.

Jobb nem volt még énhozzám senki,
a neved a mosolyt jelenti.
A másiké könnyet hoz nékem,
de mégis csak őt szeretem.
Hát köszönöm azt,
hogy amikor árván bolyongtam én,
őszinte szívvel jöttél felém.
Ezt nem felejtem el sohasem neked,
de boldoggá csak az a másik tehet.










KÜNN A MARGITSZIGETEN (Putnoki Gábor)


Kinn a Margitszigeten
indult ez a szerelem.
Nyíltak már az orgonák,
és néztem én a kék Dunát.
Egyedül egy kis padon,
szép vasárnap alkonyon
elfogott az unalom,
ma már talán bevallhatom.

A fák alól egyszer csak
arra jöttél, szívem.
Így szóltam én: Bocsánat,
azt hiszem, de valahonnan
én önt ismerem!

Elárult a két szemed,
ezt a tréfát ismered.
De te jó voltál nagyon,
azt mondtad rá: Az meglehet.
S mentünk az úton,
mint két régi-régi jó barát.
Így indult a szerelem,
kinn a Margitszigeten.

Elárult a két szemed,...
...kinn a Margitszigeten.







 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1527
  • e Hét: 7871
  • e Hónap: 34494
  • e Év: 171866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.