Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Párisban az Őszöm
  2020-11-02 12:20:54, hétfő
 
 


M. Kovács Roni - Párisban az Őszöm

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt"
Szépség volt, meztelen.

Már járt itt, s emlékét leterítve,
Szerelme selymén parázslott ágya,
Jött, hogy szívén szenderülhessen el,
Izzón édes vágya.

Arany haját széllel körbefonta,
Fölé emelt pír palástot fogott,
S a bíbor-tükrű Szajnába lépett,
Nem sírt, nem nyafogott.

Mikor utoljára láttam, láng volt,
Csak Én tudom, hogy hogyan, mi végett,
Szép szenvedéllyel bírt, az én Őszöm
Mi csendembe égett.

Folytassa pályázat - Az idézet Ady Endre: Párisban járt az Ősz című verséből való.


 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Ádám J. Csaba - Ősz
  2020-11-02 11:55:36, hétfő
 
 


Ádám J. Csaba - Ősz

Már csak emlék maradt
ama tavasz véled, bíbor
őszben vélem léted, ó jaj
nem éled.

Tán voltunk, mint levelek,
mik alá hullanak a fáról,
nem törődve a tegnappal,
elköszönve a rozsdás mától.

Bár elmúlt véled, már a
nyár, mégis szívemben csak
élve nősz, nem vagy már, s
fájdalmas lett nékem ez az
ősz.

Vagy csak balgán én
képzelgek, s nem is léteztél,
tavasztündeként létembe
nem is érkeztél?

Mégis lettél esővel őszi
könnyem, elveszett
múzsám, szomorú hölgyem.

Egy tavaszom voltál, nem
leszel már többé,
lényed-létemmel ez ősszel
válik párás köddé.

Eme ősz is eltelék téli
hideg hévvel, s nem
dicsekszék majd új tavaszom
édes szíved szerelmével.

Drága már látom, bűnös,
fáradt lelkemért, már nem-nem
jössz, maradjon hát tiéd
költőiségem, s véle minden
bíbor ősz.

Utolérnek...falevelek
szaladnak a szélben,
évszakok elmúltak, s
végződnek majd nélküled
hideg télben.

De minden őszben majd
várlak valahol várva, falevél
takarta tájba, hol eső
könnyeim rejté, de
lelkem-lelked el-eljövő
tavaszokkal soha sem felejté.

...Midőn idő hozott véled,
tőlem lopva-lopta el, szerető
szívem évszakait könnyezve
az ősz néked búcsúzva mondta
el, s reményeim a falevelekkel...
hordva-hordta el...

(Tincerton 2013.)
 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Szabó Magda: Ősz
  2020-11-02 11:49:53, hétfő
 
 


Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér,
meg az eső, mely bő kontyát kibontja,
ám apad a víz a rakpart kövén,
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak,
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott, keskeny,
hasít és hajlik, mint a penge,
a szenvedély nem tombol, csak morog,
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren,
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben,
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős,
mért volna ismerős a némaság?



 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Csokonai Vitéz Mihály - Az ősz
  2020-11-02 11:37:55, hétfő
 
 


Csokonai Vitéz Mihály - Az ősz

Már a víg szüretnek örül minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen biztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristálya
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
A szüretelőknek víg tábora örül.
Melybe hordogatja a megért szölőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örül, de ótól kurjongat,
Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
Mégis sok hordókat tölt édes mustjával,

S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Venia, a tőkék mellé van plántálva.

Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden unalmat űzzünk el
Az új boron vidám beszélgetésünkkel.


 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
A kis sün fájdalma
  2020-11-02 11:27:34, hétfő
 
 


Domonkos Jolán: A kis sün fájdalma

Szúrós seprőnek csúfolták
a kis sünt az iskolában,
mert falevél ragadt oda
minden reggel a hátára.

Szomorúan ballagott ő,
a fájdalmát nem mutatta,
hogy ez a sértés bántja őt,
senki azt meg nem tudhatta.

Úgy gondolta, ha titkolja,
egyszer majd csak abbahagyják,
ha bánatát magába fojtja,
a csúfolódást megunják.

Tévedett a süni nagyot,
mert vérszemet kap a gonosz,
ha a bántást, amit adott,
azt neki nem viszonozod.

Szócsatában visszaüthetsz,
ne sajnáld sohase magad,
te is tudsz olyat mondani,
amitől más sírva fakad...

A sünike egyet tudott,
ő mást bántani nem akart,
mielőtt iskolába ment,
jól elseperte az avart.
 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 217 db bejegyzés
e év: 1777 db bejegyzés
Összes: 10005 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 405
  • e Hét: 922
  • e Hónap: 4672
  • e Év: 73592
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.