|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2020-11-27 19:47:28, péntek
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet: Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-27 19:08:02, péntek
|
| |
| |
A reményről
Advent első vasárnapján..
A remény segít felfedezni a jót a történelemben, a társadalomban,és új távlatokat az ember számára
Mintha a jelen korban hiányozna. Oly sokan vannak, akik csüggedten kérdezik: ,,Miért vagyok? Ki vagyok? Mi lesz velem?"
Gyakran látunk idős embereket. Legtöbbjük nem dúskál anyagi javakban, olykor magányos, mégis lélekben derűs, egyszerű ember. Némelyikük átélte a borzalmakat, az elnyomást, elveszítette hozzátartozóit, mégis újrakezdett mindent. Dolgoztak, nevelték a gyerekeket, tették a dolgukat zokszó nélkül, mert élt bennük a szüleiktől átöröklött keresztény remény.
Ma is, az engedékeny nevelési elvek korában, az embert születése pillanatától számtalan veszteség éri. A vele járó fájdalom elviselését pedig, csakúgy, mint régen, manapság is tanulni kell. A gyerek már korán megtapasztalja, hogy vannak dolgok, amelyek nem pótolhatók. A játékok eltörnek, a virágok elhervadnak, az emberek meghalnak. Régebben ezekkel a hatásokkal nőttek fel a családi közösségben, megtanulták elviselni őket. Tudnunk kell, hogy a fájdalom a veszteség feldolgozásának szükséges eszköze. A gyerekeket tanítani kell arra, hogyan kell a nehézségeket legyőzni, hogyan kell reménykedve élni.
A keresztény ember életét áthatja a remény, felelősséggel tud szembenézni az élet nagy kérdéseivel. Olyan jövőben bízik, amely nemcsak az emberektől függ, hanem ott van az Isten tenyerén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-27 16:15:01, péntek
|
| |
| |
Ma még üres a jászol.
Az éjszaka átláthatatlanul sötét, rideg, és hangtalan. Nem különbek a ködös homályba burkolt nappalok,hol félelemmel telt bizonytalanság jár az utcákon. Ezen a télen a kályhákban pattogó tűzek lángnyelvei nem képesek felmelegíteni az elkeseredéstől fázó lelkeket. Valami hiányzik, több kell a meleg kályhánál. Valami ami ezelőtt is itt volt, de a rohanó hétköznapok, az önmagunkat egyre jobban előtérbe helyező jellemünk ezt eltakarta előlünk. A gőg , és nagyravágyás, a hamis ideológiáknak való megfeleléstől idegenné váltunk. Pedig tudjuk nem jó ez így.... valami hiányzik. Egy érzés, amit adhat egy mosoly, egy kézfogás, ölelés mely a leghidegebb időben is felmelegít. Vágyunk rá, mégsem látjuk, nem érezzük, elvették tőlünk.
Most igazán üres a jászol, de mi várunk, remélünk... Reméljük hogy valami történni fog, egy
ellenszérum, egy új gyógymód, talán egy csoda, és egy csapásra eltűnik minden rossz.
De most még üres a jászol...
És ki tudja meghalljuk-e majd a Glóriát, az angyal szavát, amit 2000 éve ismétel :- Ne féljetek emberek, nagy örömet hírdetek..
Felismerjük-e a közénk született Istengyermeket? Megértjük-e üzenetét, mely szerint nem kell más csak szeretet, hogy fényes jászollá változzék a világ.
Még üres a jászol, még üres...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-27 08:26:03, péntek
|
| |
| |
Az adventi időszak tehát különösen alkalmas arra, hogy megnyíljunk a szellemi világnak.
Elődeink azt tartották, hogy az advent négy hetében mintegy próbatételként négy különböző - mindannyiunkban ott rejlő, de a fény újjászületését megelőző ,,sötét" időszakban háttérbe szoruló - tulajdonságot kell megerősítenünk magunkban.
Ezek a következők: igazságosság, mértékletesség, bátorság és bölcsesség. Egyes nézetek szerint a szellemi világ ilyenkor kevésbé aktív - valószínűleg arra kívánnak ösztönözni bennünket, hogy vegyük a kezünkbe a sorsunkat.
Bárhogy legyen is, némi segítséget azonban ekkor is kérhetünk, mégpedig ,,célirányosan", ugyanis mind a négy tulajdonságnak megvan a maga angyala.
Advent első hete - igazságosság
Először is próbáljunk meg őszintének lenni saját magunkhoz. Másoknak csak olyasmit mondjunk, amit úgy is gondolunk. Minél inkább törekszünk az igazságosságra, annál tisztábban látunk majd a szó átvitt értelmében. Hívjuk az igazságosság angyalát, hogy segítsen összhangba hozni érzéseinket, gondolatainkat és cselekedeteinket.
Advent második hete - mértékletesség
Vizsgáljuk meg, életünk mely területén vagy területein borult fel az egyensúly, és mit tehetünk azért, hogy újra megteremthessük. Tartsunk mértéket minden megnyilvánulásunkban és tevékenységünkben - ahogy a buddhisták mondják, még a mértékletességben is. Forduljunk segítségért a mértékletesség angyalához.
Advent harmadik hete - bátorság
Nézzünk szembe önmagunkkal, különösen az árnyékainkkal és a félelmeinkkel, hiszen azok csak így oldódhatnak fel. Legyen merszünk felvállalni azt, amit valójában szeretnénk. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább. Mindehhez a bátorság angyalától kérhetünk erőt.
Advent negyedik hete - bölcsesség
Tudatosítsuk magunkban, hogy a valódi bölcsességet nem ,,kívülről" kapjuk, hanem bennünk rejlik - és meg is találjuk, ha nem csak a fejünket használjuk, hanem a szívünkre is hallgatunk. Kérjük ehhez a bölcsesség angyalának segítségét. Konkrét élethelyzetek kapcsán tanácsért is fordulhatunk hozzá. Miután ezt megtettük, többé ne foglalkozzunk az adott problémával - a válasz hamarosan meg fog érkezni, ha figyelünk a jelekre. Bármi történik, gondoljunk arra, hogy minden változás - akár pozitív, akár negatív - egyben lehetőség is a növekedésre.
A titok
A szeretet beáramlása előtt múltbeli sérelmeink elengedésével nyithatunk kaput. Ennek alapvető feltétele az elengedés és a megbocsátás. Kérjünk erőt a szellemi világ fényképviselőitől - az angyaloktól és az arkangyaloktól - ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és mindazoknak, akik valaha fájdalmat okoztak nekünk. Hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény, a szeretet és a boldogság. Csak kérnünk kell, és tapasztalni fogjuk, hogy rengeteg támogatást kapunk fentről. Egyre kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatva a pillanatnyi körülményeknek, ami rendkívül felszabadító. Minden olyan pillanatban, amikor megtapasztaljuk a kegyelem erejét, megkapjuk az advent, a karácsony ajándékát. Ezzel a lelki gazdagsággal pedig sokkal könnyebb lesz a fa alá beszerezni a meglepetéseket.
Szerző: Mezei Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2020. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
345 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4115
- e Hét: 9772
- e Hónap: 49384
- e Év: 278321
|
|
|
Offline
