|
2020-11-03 08:54:11, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna
Fáj ez a hervadás, ami sorvasztja a testem,
s az-az én tudat is, hogy így megöregedtem,
mert bizony a tűnő idő engem sem kímélt,
elvette hajamnak gesztenyeszínét.
S elvette arcomnak fiatalos báját,
selymes bőrömnek üde hamvasságát,
és elvette tőlem azt a féltett ifjúságot,
amire rárótt az élet sok-sok bánat-ráncot.
De hiába vette el ifjúságomat,
s hiába vont arcélemre bánatráncokat,
lelkemmel nem bírt el, az fiatal maradt,
akár az érzések, mik a szívben fogannak.
Így hát nem baj, ha elillant a rohanó idő,
s az sem baj, ha deres hajam ezüstöt fénylő,
mert a régen volt múlt is tisztán láttatja,
az ifjúság ott él még azokban
az ezüstösen fénylő, deres szálakba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
Offline
