|
2020-12-01 11:04:02, kedd
|
| |
| |
Ma, amikor több ezren az életükért küzdenek, és vívnak hihetetlen harcot, Te, aki egészséges vagy, azt mondod semmit nem ér az élet. Ma, amikor emberek ezrei válnak egyik pillanatról a másikra hajléktalanná, Te, a meleg fedél alatt azt mondod, szar az élet. Ma, amikor anyák ezrei küzdenek a gyermekeik életéért, Te, aki az egészségeset átölelheted, azt mondod, nem bírod, nehéz az élet. Ma, amikor családokat szakít szét a tragédia, és rak a lelkükre feldolgozhatatlan terheket, azt mondod, másik család kellene, mert ami van, már szürke és egyhangú. Ma, amikor emberi sorsok, életek mennek vakvágányra, te azt kérdezed, minek örüljek? Örülj a napnak, hogy rád virradt. Örülj az útnak, amin járhatsz, a helynek, ahová betérve megpihensz. Örülj a karoknak, ami átölel és a mosolynak, ami csak neked szól.. Örülj az életnek, annak amit megkaptál és a tiéd, és örülj annak, amit sosem szán majd neked..mert megóvott tőle...(..) Sokszor természetesnek véljük az embereket, akik körbevesznek minket. Tesszük ezt mindaddig, amíg mellettünk vannak. Elfelejtjük megköszönni, hogy vannak, nekünk, velünk és mellettünk. Pedig nem természetes, ajándékok ők. Ajándék akkor is, ha borús a reggel, vagy szürkére festette az élet az estét. Ajándék akkor is, ha látszólag semmi nem történik. Hiszen a semmiben, abban az áldott semmiben bújik meg maga az élet. Az odaadás, kitartás, a hit és küzdelem ha kell. Sokszor természetesnek véljük, hogy van, aki átölel, aki hazavár, vagy aki éjjel szép álmokat kíván.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
