|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 18:38:17, vasárnap
|
| |
| |
... A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
- Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!
Lelketeket készítsétek,
- a világ újjá születhet.
Szóljon szívből belső ének,
- nyissátok meg szeretetnek!
Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk, mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.
Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot...
Aranyosi Ervin - Advent második gyertya
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 17:20:10, vasárnap
|
| |
| |
Hazajáró Advent..
Ezüst dér szitál az ősi vár falára,
ölén a templom zord időkkel dacol,
"egy az Isten", hirdeti harangja,
s várja híveit advent vasárnapon.
Öreg házak kopott faláról
pereg lassan a régi vakolat,
de csodát ígérő karácsonyokról
reményt csobogva szalad a patak.
A vén vashíd megtört derékkal,
sóhajtva, nyögve hordja terheit,
mégis viseli sorsát rendületlen,
féltve őrizve apáink lépteit.
Halkan felsóhajt az erdő,
zimankós ködlepel alatt
takargatva avar paplanába
a reménység élet-magvakat.
Te földi vándor, aki valahol
a nagyvilágban keresed honod,
nézz fel az égre ilyenkor,
hogy jusson eszedbe Otthonod,
simogasd meg gondolatban
az emlékeidben felsejlő falut,
s repülj a fényes csillag útján,
látod, már tárják a kaput...
Hazavisz az isteni kegyelem,
a Jászol hív, s a csoda-varázs,
mire Karácsony szent éjjele leszáll,
téged már régen Otthon talál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 09:37:59, vasárnap
|
| |
| |
GONDOLATOK ADVENT 2. VASÁRNAPJÁRA
Olyan furcsa ez az egész világ. Annyira zaklatottnak tűnik most mindenki. Nincs sehol egy biztos pont. Szeretnénk látni az út végét. A sötétségből szeretnénk valóban a fényre jutni. Halálos fenyegetettségben élünk, szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy az élet erősebb, mint a halál.
Izaiás prófétánál olvassuk a bíztatást, bátorítást: ,,Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak. Emeld föl hangodat. Ne félj! Hirdesd Júda városainak: Íme a ti Istenetek! Isten, az Úr, íme eljön hatalommal!" (Iz 40,9-10)
Előtte azonban útegyengetésre volna szükség. Utat készíteni az Úrnak a pusztaságban...
Érdekes korképet lehetne készíteni. Úgy gondoltuk, urai vagyunk a világnak, tőlünk függ minden, kitágul számunkra a világegyetem, meghódítanánk a holdat, a bolygókat... hatalmas pénzhegyeket fordít a világ arra, hogy kiszakadva a földünk vonzásköréből, eljusson... s itt elakadok, mert nem tudom, hová is akarunk eljutni. Eljutni a csillagokra?
Előtte meg kellene tanulnunk emberként élni itt a földön. De mennyire távol van tőlünk, emberektől az igaz emberség. Az igazi testvériség. Az emberibb élet.
Mire vársz? - szoktuk föltenni a kérdést. Ami fogható valóság, az a jelen, amiben élünk. A múlt már elmúlt, történészek írhatnak róla. S amit az előttünk járó nemzedékek fölhalmoztak tudást, azt felhasználhatjuk. Hogy mi lesz, azt senki nem tudja, bár mindenki szeretné, ha kiszámítható lenne jövő. Ugyanakkor a jövő most dől el. Attól, ahogyan most élünk. Feléljük-e a jövőt, vagy képesek vagyunk arra, hogy végtelen vágyainkat magunk korlátozzuk? Éppen a jövő érdekében. Most. Azért, hogy a ,,majd" valóban elkövetkezhessen.
Sokat beszélnek a ,,sapiens"-ről, az emberről, aki képes arra, hogy gondolkodjon, hogy tervezzen. Beszélnek, írnak az ,,istenné" válni akaró emberről, a ,,homo deus"-ról, aki valamiféle rendkívüli lénnyé válik, aki fölött azonban az általa létrehozott technika átveszi az uralmat, és többet fog tudni majd róla, mint ő maga. Vannak, akik már a liberalizmusnak, az önző emberi szabadságnak végóráit látják. Ezt olvasom valahol: ,,A 3. évezred elején a liberalizmust nem csak a 'nem létezik szabad én' filozófiai eszméje fenyegeti, hanem kézzelfogható technológiák is. Olyan elképesztően hasznos szerkezetek, eszközök és struktúrák áradatára kell felkészülnünk, amelyek nem engednek teret az egyén szabad akaratának." S hozzáfűzi a kérdést: ,,Vajon a demokrácia, a szabadpiac és az emberi jogok túlélik ezt az áradatot?" (Harari: Homo deus, 263.o.)
S egyik napról a másikra jön egy elképesztő kijózanodás. Jön egy vírus, ki tudja, honnan - és térdre kényszeríti az egész emberiséget. Sötétségbe borítja az egész világot. S félve-remegve várja mindenki - nem a Messiást, hanem az ellenszert a vírusra, - a vakcinát.
Vannak ugyan még mindig, akik humbugnak, tudatosan gerjesztett hisztériának tartják mindazt, ami körülöttünk történik. De amikor alig múlik el nap, hogy ne kapnék hírt jó ismerős, barát, régi diák haláláról, akkor engem is hatalmába kerít valami megfoghatatlan félelem. Tudnia kell mindenkinek, hogy aki megszületett, az meg is fog halni, - de hát ennyire? Ennyire veszélyes az élet? És itt van a vész, lehet, hogy én is sorra kerülök?
Amikor a kényszerhelyzetben a maszk mögött arctalanná válik a másik ember, és lehetetlenné válik, hogy szájról olvassak, - akarom, nem akarom, ki kell jelentenünk, hogy valami nagyon nincs rendben ebben a világban. Ha ennyire világos, hogy bármelyik pillanatban elsodorhat a vész, akkor minek is gyűjtöttem? Minek van értelme? Annyira értelmetlenné tud válni minden, az egész létezésem...
Pedig ha itt találtuk magunkat ebben az életben, akkor vagy a vak végzettel próbálunk keservesen és hiába szembenézni, vagy rádöbbenünk arra, hogy valaki akaratából vagyunk ezen a világon.
Készítsétek az Úr útját! - kiáltja János ma is, nekünk is, ebben a nagyon is sivárrá vált világban. Mert utánam jön, aki nagyobb nálam!
Aki eljövendő, már eljött a történelemben. Számunkra. Mindenki számára. Az én számomra is.
Tolsztoj nagyszerű regényében, a Feltámadás-ban olvasom, az utolsó oldalakon:
,,Ha ide küldettünk, akkor valaki akaratából és valami végre vagyunk itt. Mi pedig úgy képzeljük, hogy csak a magunk örömére élünk, és világos, hogy közben éppoly rosszul érezzük magunkat, mint az a munkás, aki nem teljesíti gazdája akaratát.
,,Keressétek Isten országát és az ő igazságát, és a többi megadatik néktek. Mi pedig a többit keressük és nyilvánvalóan nem találjuk.
Itt van tehát az élete feladata..."
Értelmet találni a sötétségben. Várni, hogy felragyogjon a fényesség. Embertelen világunkban felragyogjon az emberség. A testvériség. Mert hiába lelsz meg a vakcina a vírusra, ha nincs gyógyszer az embertelenségre. A gyűlöletre. A békétlenségre. Az egymás eltiprására. Ha továbbra is csak a magunk örömére akarunk élni, sötétségben maradunk. Végzetesen.
El kell jönnie a Megváltónak. Annak, aki már egyszer eljött. El kell, hogy jöjjön ma is, a mi életünkbe. Látszik a fény az embertelenség alagútjának végén. Csak be kell fogadnom azt, aki nagyobb nálunk. Őt, Akiben az Isten szól bele az életünkbe. Ő az, aki békét hagyott ránk. Az ő békéjét. Szemben minden embertelenséggel.
Keresnünk kellene először az Isten Országát. Az igazságosság, a béke országát. S akkor értelmet találunk az életünknek.
Jöjj el, Uram, Jézus!
Korzenszky Richárd
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 09:16:54, vasárnap
|
| |
| |
2020. December 6 ADVENT 2
Féltem . Igen , nagyon féltem . Éreztem évek óta , hogy az amitől rettegek közelít . Változik a világunk . Kint és bent . Átrendeződnek a kapcsolataink ahogy a hétköznapjaink nehezebbé váltak . Eltűnnek az életünkből olyan személyek , akikről azt hittem- hittük , hogy biztos pont mellettünk . Társ, szülő, gyermek , barát : mindegy milyen minőségben említem őket.
Az ismeretlen helyzet kényelmetlen , fájdalmas , valószínűleg uralni sem tudom , megrémisztett, az összeomlás határára sodort .
Ekkor megengedtem , hogy legyen , ami lenni akar . Már nem akartam erős lenni , harcolni, ellenállni.
Sokan kérdezitek tőlem , hogy miként lehet elengedni ilyen sok mindent ? Így : az elengedés előtt megengedem , hogy megtörténjen .
Hogy merre vesz utat az életem? Tudom ,hogy arra haladok amerre dolgom van . És ez békével - nyugalommal tölt el . Mert azt is tudom , hogy megérkezem.
Kívánom így adventben , hogy legyen bátorságod a megengedés - elfogadás-elengedés-megérkezés négyeséhez . Változik a világunk kint és bent . És ez így jó .
Igaz , hogy sokan ellenállnak ennek az átalakulásnak .Lehet , hogy egy számomra- számodra fontos személy .Ez az ő döntése . Az enyém csak annyi lehet , hogy megengedem , hogy megélje a saját tapasztalatát , bármennyire fáj nekem .
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
400 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3366
- e Hét: 15450
- e Hónap: 34423
- e Év: 263360
|
|
|
Offline
