|
2020-12-07 19:43:35, hétfő
|
| |
| |
,,Nem láttok szelet, nem láttok esőt, és e patak mégis megtelik vízzel, hogy igyatok mind ti, mind a nyájatok és az állataitok is. De ez még csekélység az Úr előtt, még Móábot is a kezetekbe adja" (2Kir 3,17-18).
Az emberi értelemnek mindaz, amit Isten ígért, egyszerűen lehetetlennek látszott, de neki semmi sem túl nehéz. Minden jel, vagy hang nélkül láthatatlan forrásokból vagy látszólag lehetetlen forrásokból a víz buzgott egész éjjel, és ,,reggel... íme, víz áradt..., és megtelt a környék vízzel... a nap feljött a víz fölött..., mintha... vörös lenne az a víz, mint a vér" (20., 22. vers).
Hitetlenségünk mindig kíván valamilyen külső jelet, és sok embernek a hite általában a szenzációra alapozódik. Nincsenek meggyőződve Isten ígéreteinek valóságáról valamilyen látható megnyilvánulás nélkül. De a legnagyobb győzelme az ember hitének ez: ,,Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11)
A hit legnagyobb győzelme az, hogy megáll az áthághatatlan Vörös-tenger partján, és hallja a Mester szavát: ,,Álljatok helyt! És meglátjátok az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek..." (2Móz 14,13), és ,,Induljanak el" (15. vers). Ha hitben kiállunk minden jel vagy hang nélkül is, megtéve első lépésünket a vízbe, meglátjuk a víz kettéválását. Haladva tovább, előre, meglátjuk az ösvény megnyílását a tengernek a közepében.
Amikor csak láttam Isten rendkívüli munkáját bizonyos csodás gyógyítási esetekben vagy valamilyen szokatlan megszabadulásokban az Ő gondviselése alapján - ami engem mindig a legjobban meghatott -, az abszolút nyugalomban ment végbe. Meghatott az is, hogy minden szenzációs és drámai elem távol maradt, és az én haszontalanságom érzete, amint a hatalmas Isten jelenlétében álltam, rádöbbentett, hogy milyen könnyű mindezt neki megtennie a legkisebb erőlködés nélkül, vagy anélkül, hogy a legcsekélyebb segítséget is elfogadná tőlem.
A hitnek a szerepe nem az, hogy megkérdőjelezzük Istent hanem az, hogy egyszerűen engedelmeskedjünk. A fönti szentírási történetben az embereket erre kérték: ,,Csináljatok sok gödröt e patak medrében!" (16. vers) Az emberek engedelmeskedtek, és erre ömleni kezdett a víz bizonyos természetfölötti forrásból, hogy megtöltse azokat. Milyen nagy lecke ez a mi hitünknek!
Óhajtasz-e valamilyen lelki áldást? Akkor ásd a gödröket, és Isten majd megtölti azokat. Azonban mindezt a legváratlanabb helyeken viszi véghez és a legváratlanabb módokon. Bárcsak az Úr megadná nekünk azt a fajta hitet, amely cselekszik ,,hitben..., nem látásban" (2Kor 5,7), és számítanánk arra, hogy Ő munkálkodik még akkor is, ha nem látunk sem szelet, sem esőt. (A. B. Simpson)
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
