|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 12:24:07, péntek
|
| |
| |
Örökség az ősi Kínából: A járványok elleni arany recept
Az ókortól kezdve csapásokról és járványokról számolnak be, amelyek akkor léptek fel, amikor a társadalom erkölcse általánosan alacsony volt. Minden alkalommal volt közöttük néhány ember, aki ugyan ki volt téve a járványnak, de nem fertőződött meg. Hogyan volt ez lehetséges? Egy ősi történet az erényes magatartás erejéről és a gondolataink és tetteink befolyásáról segíthet rajtunk a nehéz időkben.
Az arany recept
Egyszer egy királyi szakács a visszavonulása után visszatért a szülővárosába. Mivel egész nap semmi tennivalója sem volt, úgy döntött, hogy felvesz néhány embert és nyit egy kocsmát.
Egy nap egy nagy járvány tört ki a környékben. Csak száz mérföld távolságra volt a fővárostól, és sok császári szakorvos érkezett a városba, hogy kezeléseket hajtson végre. De hosszú időn át nem tudták azonosítani a betegség okát, és a gyógyszerek semmilyen hatást sem mutattak. Amikor a járvány egyre súlyosabbá vált, és az emberek egymásután haltak meg, mindannyian félelemmel teltek el és pánikba estek.
Amikor az idős királyi szakács figyelemmel követte ezt a helyzetet, bezárta a kocsmáját, elzárta magát a külvilágtól és egész nap a házában rejtőzködött. Bár a házat gondosan leszigetelték, a betegség mégis behatolt a falakon keresztül és elérte őt.
Gyengélkedni kezdett, gyakran begörcsölt, szédülést érzett, hánynia kellett és a széklete véres volt.
A királyi szakács úgy érezte, hogy neki már nem sok ideje maradt. Felment a háza legfelső emeletére, és lenézett a városra. A múlt sietős és dolgos utcái most elhagyatottak voltak, miközben a járvány által sújtottak holttestei mindenütt az utcákon hevertek.
A férfi sírva sóhajtott fel: ,,Ó! Mit használ a hírnév és a nyereség? Ámbár híres királyi szakács vagyok, nem tudok ellenállni a járványnak. Tekintettel erre a bizonytalanságra ki tudja meghatározni a saját sorsát?"
A férfi arra gondolt, hogy valószínűleg hamarosan meghalna, és nem lenne értelme olyan sok pénzt, ruhát és ételt visszatartani. Jobb lenne, hogy a megfertőződött szegény embereknek adja a vagyontárgyait, és hozzásegítse őket egy jobb életminőséghez. Ezért elhatározta, hogy elajándékozza az összes vagyonát.
Az emberek őszinte gondolatait nem lehet arannyal ellensúlyozni
E gondolatoktól támogatva a királyi szakács úgy érezte, hogy a járványtól való félelme eltűnik. Az igazságosság érzése töltötte el a szívét, és egy belső erőt érzett. Újra kinyitotta a kocsmát, és bátor segítőivel minden nap kását főzetett a szegényeknek, és ruhákat osztogattatott a rászorulóknak. Azok számára is megtette a szükséges intézkedéseket, akik az utcán haltak meg és eltemettette őket.
Amikor sok más gazdag ember látta a királyi szakács jótetteit, felnéztek rá és példaképnek vették. Ők is felismerték, hogy esetleg meghalhatnának a járványtól, és jobb lenne értelmesebb módon kihasználni az időt. A járványtól való félelem eltűnt, és az elhagyatott utcák újra életre keltek.
Így segítették az emberek kölcsönösen egymást, és udvariasabbá és figyelmesebbé váltak. A város békésebbnek bizonyult, kevés erőszakkal vagy zaklatással. Egy hónappal később meglepetésére a királyi szakács megállapította, hogy a teste fokozatosan meggyógyult és a korábbi jó egészsége visszatért.
Egyik éjszaka álmában a királyi szakács egy taoistát látott egy darumadáron, aki feléje repült és azt mondta: ,,Itt egy értékes mennyei gyógyszer van. Az erényességed révén megszolgáltad azt. Vedd el, hogy megmenthesd a járvány áldozatait. Vedd el gyorsan!"
A gyógyszer megkapása után a királyi szakács azonnal felébredt az álmából. Amikor valóban meglátta a dobozt a gyógyírral a kezében, a királyi szakács megörült, és mély meghajlást végzett, hogy köszönetet mondjon a taoistának. A következő napon a mellékelt recept szerint feldolgozta a gyógyírt, és így elkészítette a halálos járvány ellenszerét. A hatás bámulatos volt és a betegek azonnal felépültek az ellenszer bevétele után.
A királyi konyhafőnök személyesen küldte el a gyógyírt a pekingi császári palotába. A hónapokon át tomboló járvány hamarosan véget ért a királyi szakács erénye révén. Miután a császár megtudta a gyógyszer eredetéről szóló történetet, megbánta a saját bűneit, és a halhatatlan taoista tiszteletére odaadással és tisztelettel öt írásjegyet írt, a következő jelentéssel:
,,A legértékesebb recept, amelyet nem lehet arannyal ellensúlyozni, az az erény."
Egy kínai népi bölcsesség szerint, amikor a Menny úgy dönt, hogy járványokat küld az emberi világba, öt járvány-hírnököt küldenek a Mennyből, hogy teljesítsék a kötelességüket. Bárhová is mennek, szenvedést okoznak.
Létezik egy kínai közmondás: Léteznek istenek, akik egy méterrel a fejünk fölött állnak; ha az ember gondol valamit, minden isten és gonosz szellem tudni fogja, mi ez a gondolat.
Csak ha visszatér az ember az erkölcshöz és a jósághoz, reménykedhet abban, hogy elkerüli a vészt és a jövő felé haladhat.
Forrás: Történetek az ősi Kínából
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 11:52:48, péntek
|
| |
| |
"Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.
Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül."
(Ara Rauch)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 11:47:10, péntek
|
| |
| |
Bánki Éva - ÜZSD!
Üsd a gyereket!
Üzsd! Üzsd! Üzsd!
János is verte Józsefet.
József is verte Károlyt.
Károly is verte Elemért.
Lám-lám! Elemér is verte Tamást.
Üzsd! Üzsd!
Nem a szerelem tesz emberré.
Hanem a pofon, a tiltás, az atyai.
Beszélnénk-e, ha nem volnának tiltott szavaink,
melyeket hebegve, nyökögve kell kerülgetni?
Emlékeznénk-e a Paradicsom fáira,
ha nem lett volna ott az az Egy,
melyet nem szabad érinteni?
Isten nem ver bottal, persze.
Se nadrágszíjjal, se pálcával, se husánggal,
se nyitott tenyérrel. Finoman érinti az ujjadat
életadó, gyönyörű kezével. Kiabálni? Ugyan!
Csak a döndülés, a becsapódó kapu hangja hallik.
Hogy tudnánk ezt a hangot a fülünkből kimosni?
Én büntetek, te büntetsz, ó büntet.
(Mi büntetünk, mondanánk - de ez téves.
Mintha léteznének ti-k, jóságos mások,
akik nem büntetnek.)
Hát csak üzsd, kiáltja Ádám a fiainak.
Üzsd! Üzsd! Üzsd! Ez a lényeg.
Facebookról hoztam a verset és egy hozzászólást is, mert igen figyelemre méltónak találtam. A hozzászóló nevét nem írhatom le. Ime:
ütős... mély és megrázó... s igaz... s tényleg: ez az oltási terv és ez a működési szabályzat és használati utasítás és... még az apróbetűs rész is... a házassági szerződés. és a megnemtámadási... a szentírás. ó és ójajjj...
Kép: Darwin borbolya |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
128 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1115
- e Hét: 4931
- e Hónap: 14517
- e Év: 83437
|
|
|
Offline
