|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2021-02-20 17:21:04, szombat
|
| |
| |
A víz a legfontosabb tápanyag az emberi szervezet számára. Igen, tápanyag mivel sokkal fontosabb szerepe van, mint a szilárd táplálékoknak. Az emberi test mintegy 70 százaléka vízből áll és sok esetben amikor eszünk, nem is éhesek vagyunk, inkább szomjasak. Ezt könnyedén meg is tudjuk állapítani. Ha éhesnek érezzük magunkat, de egy pohár víz után megszűnik az éhségérzetünk, akkor csak szomjasak voltunk.
A víznek kitüntette szerepe van a vesék megfelelő működésében és más testi funkciók fenntartásában. A szervezetünknek nagyon nagy szüksége van az ivóvízre, mint ahogyan a bőrünknek is. Minél kevesebb vizet fogyasztunk, annál gyorsabban öregszünk. De nemcsak kívülről látszik ez az öregedés, azaz nemcsak ráncosodni fogunk, hanem a belső szerveink is gyorsabban megöregedhetnek.
Az ivóvíznek számtalan előnye létezik az emberi egészségre nézve. Lássuk is, melyek ezek!
A víznek kiemelkedő szerepe van az ízületek kenésében. A kevés vízfogyasztás, a dehidratáció, nem adja meg a megfelelő kenőanyagot az ízületek számára, így a mozgás fájdalmassá válhat.
Minél több vizet iszunk, annál több nyál termelődik a szájüregben. A nyál segítséget nyújt az ételek emésztésében. A víz támogatja a szájüreg tisztaságát, emellett csökkenti a fogszuvasodás mértékét is. Persze azért az alapos fogápolást még az ivóvíz sem pótolja.
A vérnek is több mint 90 százaléka víz. Ezért is fontos, hogy elegendő vizet fogyasszunk, mert a vér oxigént szállít a szervekhez, szövetekhez, sejtekhez.
A dehidratáció a bőrt is szárazzá teszi, ami nemcsak bőrbetegségek kialakulásához vezethet, hanem az öregedési folyamatokat felgyorsítva, korai ráncosodáshoz is.
Az, hogy naponta mennyi vizet fogyasztunk, nagyban meghatározza az agy szerkezetét és a működését. Ha kevés folyadékot iszunk a nap során, ne csodálkozzunk, hogy nehezebben működik az agyunk, romlik a memóriánk és a kreativitásunk, sőt még a fejünk is megfájdulhat.
Az emésztéshez is szükségünk van vízre. Ha nem iszunk eleget, emésztési problémák és székrekedés is keletkezhet. Az elégtelen vízfogyasztás vesekövet és egyéb veseproblémákat is generálhat.
A folyadék azért is fontos, mert ez segíti az izzadás folyamatát. Lehet, hogy nem szeretjük az izzadást, pedig fontos szerepe van abban, hogy a szervezetünkből eltávozzanak azok a bizonyos méreganyagok.
Ha elegendő vizet iszunk, akkor ezzel is biztosíthatjuk, hogy a vérnyomásunk a normál tartományban maradjon.
A légutakat sem árt nedvesen tartani. A torokba kerülő vírusok és baktériumok gyakran a kiszáradás, a dehidratáció miatt tudnak szaporodni és fertőzést okozni.
A bőséges folyadékfogyasztás segíthet a fogyásban is, hiszen könnyen teltségérzetet okoz, így kevesebb kalóriát veszünk magunkhoz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-20 08:34:05, szombat
|
| |
| |
Ajándékozd a hiányodat annak,
Aki nem tudja értékelni a jelenlétedet.
/Oscar Wilde/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-20 07:59:50, szombat
|
| |
| |
Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen,
hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned
érte, hogy más legyen.
Radnóti Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A mi Földünk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-20 07:16:27, szombat
|
| |
| |
,,Amikor én kislány voltam, még másképp ünnepelték a karácsonyt. Nem volt még ez a nagy hacacáré!"
- emlékezett vissza Keresztesi Zoltánné Lőrinczi Julianna. A Napló februárban százegyedik születésnapja alkalmából látogatta meg a nénit, most pedig megkértük, meséljen egy kicsit megannyi átélt karácsonyáról. - Ajándékok? Nem-nem! Ajándékozás, az nem volt. Szerényen éltünk. Hatéves voltam, amikor édesanyám meghalt, akkor kerültem az anyai nagyszüleimhez, ott nevelkedtem - mondja, közben kávéval kínál. - Szegények voltunk, igen. De hát, a gyerekkor, az mindig jó! - és látom, hogy elmosolyodik, hiába takarja maszk az arcát, a szemei elárulják.
Tisztán emlékszik
- Minálunk nem volt karácsonyfa, amikor kicsi voltam. A húszas évek végén, a harmincas évek elején nekünk csak egy kis fenyőág függött a lakásban, az volt az ünnep szimbóluma. Meg volt rajta egy pár szem cukor - idézte fel a múltat Julianna néni. - Onnan tudtuk, hogy karácsony van, hogy a nagynénik egy hatalmas teknőben dagasztották a tésztát a kalácsnak, meg készítették a bejglit, és aztán azt átvittük a szomszédba. Ott volt kemence, abban sült ki a sok finomság. Máskor nem volt tészta, esetleg elvétve, néhány vasárnap - bólogat, közben nézi az asztal közepére állított apró műfenyőt. Azt mondja, akkoriban azt ették, ami volt, ha csak a kenyér haja jutott, akkor azt is boldogan rágcsálták. De a kiskertben azért megtermett a sok finom zöldség, gyümölcs és az udvaron mindig szaladgált pár baromfi. - A bejglisütés csínját-bínját a nagymamámtól tanultam, és a nagynénéimtől. Jaj, de sok mindent tanítottak nekem a nagynénik! - merengve elnéz a vállam fölött.
,,Számomra akkor lett igazán ünnepi hangulata a karácsonynak, amikor már saját családom volt. 1941-ben esküdtem, és bár a férjem bevonult katonának, szerencsére sosem került a frontvonalra"
- részletezi, és közben arról is szó esik, hogy akkoriban az árva fenyőágat már leváltotta a kis lakásban ácsorgó, szerény karácsonyfa. És bár sosem volt fényűzés és pompa, mégis meghitt hangulatban teltek az ünnep napjai. - És bolondítottuk a gyerekeket! Bizony! Akkoriban még pucolták a cipőjüket becsülettel, mert különben nem hozott semmit a Mikulás. És hát, a karácsonyi ajándékokat is a Jézuska hagyta a fa alatt.
Változnak az idők
- Mostanában már más. Én egyedül élek a Luca cicával. De gyakran látogat az unokám, aki Debrecenben lakik, és sokszor látom a dédunokáimat. A közös vasárnapi ebédeket nagyon szeretem, majdnem minden hétvégén velük vagyok - mondja büszkén Julianna néni, közben megsimogat néhány díszt a kis műfenyőn. Azt mondja, neki már ez való. Kicsi és praktikus is, amikor itt az ideje, feldíszíti, és utána elrakja a dobozba; aztán következő évben újra előveszi. Mint megtudtuk, az ünnepekkor sem hagyják magára. - Karácsonykor sem vagyok egyedül. Dehogy! Megyek az unokámékhoz ebédelni szenteste napján. Az mindig nagyon jó. Óriási karácsonyfa van náluk! - és egekbe emeli a kezét, mutatja, mekkora. Arra is kitért, a hatalmas fenyő alatt mindig felcsendülnek az énekek, a gyönyörűen megterített ünnepi asztalnál pedig jó étvággyal falatozik a család. - Hogy a Luca cica jön-e velem? Jaj, nem jön az, csillagom! Nem volt ő még kint sosem! Amikor szenteste hazaérek, megint itt vagyunk, kettecskén - mondja nevetve, és közben hátrabiccent a fejével a szobában szuszogó szőrmókra.
Julianna néni idén a százegyedik karácsonyát töltötte. Reméljük, szeretetben és békében teltek az ünnep napjai, mi pedig alig várjuk, hogy februárban elmesélje a részleteket, amikor névnapján és a százkettedik születésnapján köszöntheti őt a Napló.
Berecz Dorina
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-20 06:20:12, szombat
|
| |
| |
Hozzávalók:
10 púpozott evőkanál liszt
(vagyis 20 dkg - 1 púpos evőkanál az kb 2 dkg)
2 tojás
3 dl tej
2 dl szódavíz (sima csapvíz még jobb, puhább lesz a palacsinta!)
1 csipetnyi só
3/4 dl olaj
Elkészítés:
A hozzávalókat alaposan kikeverem. Az első palacsinta sütése előtt
a forró serpenyőbe egy kevés olajat öntök, a következő palacsintáknál
már nem kell, bőven elég, ami kisül a tésztából.
Dupla adag palacsintához:
4 tojás,
6 dl tej,
4-5 dl (szóda)víz,
1 csipet só,
7 evőkanál étolaj,
40 dkg liszt.
A kikevert tésztát 1/2 óráig állni hagyom, az olajat majd csak a sütés előtt
keverem bele. A fenti recept szerint csak az elején kenem ki olajjal a
serpenyőt, utána már nem kell.
Könnyű és biztosan nem tapadt oda!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Finomságok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
91 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4857
- e Hét: 12428
- e Hónap: 34695
- e Év: 167249
|
|
|
Offline
