|
2021-03-10 06:59:20, szerda
|
| |
| |
Csöpp kis vármegye volt Moson vármegye István óta, s nyugodtan mondhatjuk, hogy német és magyar nyelvű. Tótot (így nevezték az 1910-es utolsó nagy népszámláláskor a szlovákot - hány földrajzi név őrzi ezt az ősi elnevezést), mutatóba sem lehetett találni.
Bécs és Pozsony volt a két számottevő város, ezek piacaira vitték az árút a vármegyéből. S békében élt a különféle ajkú nép, s hazájának Magyarországot tartotta.
Vármegyegyűlést tartottak Nezsiderben, Rajkán, csak a 19. század végén felépült magyaróvári vármegyeházán nem. Egyébként is Moson volt a módosabb, paraszti arcot mutató település, Magyaróvárral soha nem volt igazán jóban. Nem szerették a módos gazdák a szegény szomszéd nagyképűségét.
Persze a vármegyei rang kitermelte a tisztviselő réteget, az Akadémia a rangos tanárok kutatóhelyévé vált, egyfajta provinciális, de művelődő értelmiség kialakult a huszadik század elejére. Kávéházak, újságok, iskolák működtek, s kórház - s a piaristák 1739-ben vetették meg a lábukat, s működtettek megyei hatókörű iskolát Magyaróváron. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
