|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:47:01, péntek
|
| |
| |
Mindent, amit magamról s a világról
tudtam,néki, csak néki mondtam el,
felszedtem volna lábnyomát a sárból,
s a holdat néki lomptam volna el...
(A testamentum - Villon)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: François Villon |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:42:41, péntek
|
| |
| |
Szécsi Margit: Március
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:38:33, péntek
|
| |
| |
Erdélyi József - Ibolyalevél
Kitelt a tél, árad az ér,
bomló rügyet ringáz a szél.
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
Bokrosodik az ibolya,
fesleni kezd a bimbója.
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
Csordul már a fából a lé,
hogyha szívet vágnak belé.
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
Ki vágott kést a szívembe,
hogy könny gyűl a két szemembe?
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
Tavaszi szél útat száraszt,
minden állat társat választ.
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
Mit is ér, hogy ember vagyok,
ha csóktalan elhervadok?
Sejhaj, ibolyalevél, -
bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:36:03, péntek
|
| |
| |
Juhász Ferenc : A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:31:44, péntek
|
| |
| |
Endrődi Sándor: Tavasz felé
Tavasz s tél küzdenek egymással.
Harczol a fagy és a napsugár,
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vigan fütyörész....
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
A nedves, földszagú barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább a lejtős erdőszélen
Labdáznak immár a fiúk;
Czikázva gabalyodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan;
Ahogy az úton fellebegnek
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze múltba röppen,
Szemem lassacskán könnybe vész...
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:29:29, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni: Száguldó idő
Azt mondják, hogy a szív égő
sebére
legjobb gyógyszer
a száguldó idő!
Én elhiszem,
de egyre
inkább érzem,
hogy az a sebhely
mind nagyobbra nő.
Talán azért,
mert nem tudok feledni,
nem is akarok,
hadd fájjon, ami fáj!
Csak
hulljon könnyem
a könnyek tengerébe,
s fölötte én
mint sikongó
sirály
keringjek, míg majd utolér a sorsom:
nyílvessző,
ólom,
bármi, ami öl...
s nem lesz többé,
mi fájni tudna bennem:
se
szív, sem emlék,
ami meggyötör,
ami összetör!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:26:06, péntek
|
| |
| |
Kányádi Sándor - Egyszerű öröm
Öröm már az is, ha a Nap
bőkezűbb, mint a tegnapi,
egy kis langymeleg, annyi csak,
hogy az eresz jégcsapjai
fölengedjenek egy kicsit,
s meghervadjon a jégvirág,
hogy elláthass a sarokig,
csak a sarokig legalább,
s máris meglegyint a remény,
véred is enged, csörgedez,
jeget-pengető hangot ad;
ennyi kell, egy kis enyhe fény,
és amíg csöpög az eresz,
indulót vacog a fogad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kányádi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:23:56, péntek
|
| |
| |
Álmodó magány - Kökény Éva
Kiszínezek mindent
álmodó magányban,
a színhez is színt keverek.
Mintha az ég nem lenne elég kék,
mintha álmom nem lenne így is szép.
Na és az ébrenlét?
Az szép csak igazán!
Dalolok hozzá színpompás szivárványt.
Színezem a színt, kékítem az eget,
így kergetek el gyülevész felleget.
Színezem a zenét, színezem az álmot,
olykor járok kábult, boldog táncot.
Színezem az amúgy is színes, szép világot,
így oldva mindazt, amit a magány hoz.
Miközben csendben, szelíden rejtegetlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:21:33, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula - Szavak
Szavak, csodálatos szavak.
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet,
följárnak, mint kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat,
görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek,
meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők,
gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak:
szavak, csodálatos szavak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2514
- e Hét: 6330
- e Hónap: 15916
- e Év: 84836
|
|
|
Offline
