|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 19:58:34, hétfő
|
| |
| |
A világ kíméletlen, durva hangja többnyire akkor szólal meg a leghevesebben, legerőszakosabban, amikor lelki harmóniánk a legemelkedettebbre van hangolva, s a titkon ható ellentét így váratlanul reánk támadva csak annál jobban kirí.
Goethe
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 19:46:24, hétfő
|
| |
| |
A múltnál nincsen kényesebb dolog;
mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá:
másképp tudomásodra hozná,
mily forró saját korod.
Johann Wolfgang von Goethe |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 17:18:45, hétfő
|
| |
| |
Március 15.
Mindennapi hősökké
MI:- mikor válunk?
Március tizenötödikén:
csak kiabálunk,
de valóban mit is teszünk
hazánkért?
Szívünk, s eszünk;
... csak ha ráért:
akkor gondoltunk Reá
ilyen összefüggésben...
Isten megáld,
de ha cselekszünk is éppen!
Szabadságharcaink
miatt vagyunk azok:- amik!
Janus-arcaink
felégetett álarca vakít,
de a forradalom lángja
alig hat a mai világra...!
Kokárdáink, és zászlóink:
ne csak emlékeztessenek!
Az emberek lelke ne legyen beteg!
Petőfi sorai;- a pár szó int:
az új nemzedék is legyen hazafi...!
A himnusszal győzni kell,
s nem csak hallgatni...!
Dr. Szluha Gyula Antal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 14:38:31, hétfő
|
| |
| |
"Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei."
Popper Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Popper Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 14:05:29, hétfő
|
| |
| |
Juhász Gyula
A MÁRCIUSI LÁZ
Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő márciusi láz.
Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.
Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.
A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár:
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 14:01:47, hétfő
|
| |
| |
Heltai Jenő:
SZABADSÁG
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 13:20:12, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
PETŐFI, 1846
1.
Úgy élt,
mint sebzett, üldözött vad:
bármerre járt,
fagy vert beléje kést,
s nem talált sehol enyhülést.
Pedig jó másfél éve már,
hogy megírta János vitézt.
Tél volt. Az ország hófúvásban állt,
s csak egy falusi kocsmazug
és néhány hű barát
teremtett köréje hazát.
A törpék azt mondták rá: törpe.
Őrá -- az óriásra.
Már csak egyetlen lap közölte,
a többi: megalázta.
Pedig jó másfél éve már,
hogy visszhangozta szép szívét
s homloka csillag-műhelyét
A helység kalapácsa.
2.
Fiatal volt még? Férfi volt már!
Jól látható és hallható,
népért kiáltó forradalmár,
éneklő tengeri hajó,--
mégis: hiába tépte szét
az átokverte lomha éjt,
s hiába zúgta, mint a szél:
"Sors! Nyiss nekem tért!" --
nem nyitott
előtte fényes kikötőt
a pesti gőg-vidék.
A GÚNY, a csönd, a némítók
halálra szánva őt,
úgy fojtogatták, mint a köd.
A zsarnokság? Még nem a trón
s nem a királyi nagyurak,
csak egy sereg aprócska gnóm,
tucatnyi szolgahad
esküdött össze ellene:
a szalonok!
Irigy, komisz kis pályatársak,
szerkesztőcskék, bértollnokok
hangolták ellene a hont.
Ám "Petőfi nem alkudott!"
De "ostort font -- napsugarakból".
HEJ, ORSZÁGUTAK, vén ivók:
Pest, Szalkszentmárton, Debrecen,
emlékeztek, mit lobogott
benne a harag és szerelem?
VAD TÉL, 46 tele volt:
48 messze még,
de őbenne már ott dobolt
a Dózsa-nép!
s mint a szabadság istene,
már ébresztgette nemzetét
viharzó szelleme...
A MÁBÓL is jól látom Őt,
a puszták forrongó fiát:
rámtekint mécsese fölött
s kortyolja keserű borát.
Egy ablaknál, asztalra dőlve,
Petőfi Sándor verset ír:
az indulat úgy süt belőle,
hogy szinte lángol a papír.
......
KINT hófúvás és farkasének,
bent pipafüst ölelte át:
bölcs vének és szilaj legények
szították csillag-homlokát.
Már csak egyetlen lap közölte,
tengette ifjú életét,
szívét országos láz gyötörte
s két örege is gondban élt,--
Ő
mégsem adta fel a harcát,
soha, egyetlen percre sem,
mert érezte lelke hatalmát
s tudta: élete végtelen.
Hol vannak már kis gáncstevői?
Elmerültek -- a Semmiben.
3.
1846 ÁRNYA
hideg-sötéten hull elém,
de őrtüzet gyújt ceruzámra
az Őt idéző szenvedély:
Jön az Időből énekelve
48 lángjai alatt,
s véres zászlóját felemelve
feltépett, szakadt
mellével úgy lép Segesváron át,
mint szabad garabonciás,
aki legyőzve a halált,
itt e földön és minden tájon
népére és honjára lelt,
s mindörökre hazatalált.
Ne csüggedj Atlasz című kötetből (1973)
www.csepeliszabo.hu
Petőfi Sándor festő Orlai Petrich Soma Mezőberény, 1822 - 1880, Budapest
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
68 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1378
- e Hét: 4393
- e Hónap: 7487
- e Év: 75252
|
|
|
Offline
