|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 17:04:42, hétfő
|
| |
| |
Intelek téged...
Hallottam, testvér, panaszodat,
átkoztad nyomorult sorsodat,
mely jutott földi részedül.
Mondád: miért tűrni, szenvedni,
szegénységben nyögni, senyvedni,
míg más bő jóban részesül?
Vágytál több földi jót, jobb helyzetet,
élvezni csak édes kelyheket,
a keserűt ürítse más! -
Lépteid e vágyban születtek
s te nem kérdéd, hogy egy-egy tetted
sírt az erénynek nem-e ás?
Jaj, testvér, vigyázz, vigyázz nagyon,
ne szédítsen földi kincs, vagyon
a bűnfertőbe tégedet!
Nézd csak a Mestert, oh, nézzed Őt,
testvérem! állj meg a vész előtt
és fordítsd vissza léptedet!
Ne légy a mammon koldus rabja,
szebb, jobb sorsodat nem ez adja,
oh nem! Hidd; nem üdvadó ez!
mert nem sorsodnak, helyzetednek,
hanem néked kell jobbnak lenned
s meglásd testvér, minden jobb lesz!
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 16:57:07, hétfő
|
| |
| |
Célok
Hogy sír a gyermek, hogy kesereg,
lábát ha feltöri a rög,
nézzétek az unott lépteket,
szegény, pihenést könyörög.
Nem birja tovább, kedve sincsen,
az útközepen ül tehát
s hogy szemébe a szél port hintsen,
bénán tűri, rá mitsem ád.
De ím, egy tarkaszárnyú lepke,
repül el a feje fölött,
s ő ugrik is már, itt a kedve,
lepkét oly rég nem üldözött.
És fut utána. Lába birja,
bár sebző rögökön is jár,
arcát bevonja öröm pírja, -
hogy mije fáj, nem érzi már.
Ki hányódik, bolyong e létben
üres, céltalan kebellel,
jajszót ejt ajka minden lépten,
útja teljes gyötrelemmel.
Minden kis rög halálra sebzi
s útján ez óriási gát,
a küzdés, mely a lelkét edzi,
néki hoz csak gyötrő igát.
De ha útunk végén ott a cél,
mely fényét hinti létünkre,
míg minden parányunk érte él,
nem nézünk vérző sebünkre.
Csak törtetünk vágyón feléje,
életkedvünk nő a harcban
s boldogít örömünk reménye,
mit a célnál nyerünk majdan.
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 16:46:07, hétfő
|
| |
| |
Szólj, Uram!
Mint az ifju Sámuel egykor, régen
felserkent isteni szóra lelkesen,
midőn égi hang rezdült át a légen,
átadta magát Urának teljesen,
úgy állunk mi is most, ünnepi csendben,
minden szívet szent lelkesedés fon át
s minden ifjú ajakról ez ige rebben:
,,Szólj Uram... Szavadra mozdul táborunk,
e kicsiny, de lelkes és hívő sereg
s mindent, mi miénk, oltárodra hozunk,
mert ki Néked él, magáé nem lehet!
Tiéd a szívünk: Téged szeret hévvel,
Tiéd az erőnk: teérted síkraszáll,
Tiéd a lényünk, minden érzeménnyel.
Kincsünk s mindenünk szolgálatodba áll.
Szólj Uram... Puszta szavad világot szül
és formál édeni, csodaszép létet,
használj fe Urunk, minket is eszközül,
oly boldog lelkünk, ha szolgálhat Néked!
Építjük mi is, ott, hol a bűn tanyáz
a Te dicső-szép, isteni országod,
hogy szünjön a bűn, nyomor és fájó gyász
s hozzunk a földre mennyei világot!
Szólj Uram... Megyünk mi lelkesült szívvel
égi Mesterünk, Vezérünk utánad,
nem tétováz egy sem, kit szavad hív el
s kire dicső lényed ihlete árad.
Ajkunk Téged hív, a keblünk vágyva vár,
jöjj Urunk, jöjj!! Hasson át minket lényed,
óh, hiszen ki Téged a keblébe zár,
zengi boldogan: ,,Véled szép az élet!"
Szólj Uram... Lelkünk szavadat már hallja,
Te vársz reánk, tettre hívod seregünk,
ó nézd és halld: itt minden hű szív vallja:
,,Krisztusért harcolni mi mind elmegyünk!"
Óh nézd: szent tűz lángol ifjú szívünkben,
Te csak szólj nekünk s bármerre visz utunk,
Néked, érted élünk minden percünkben,
mert szeretünk Téged, drága Krisztusunk!
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 15:04:27, hétfő
|
| |
| |
A vulkán tanítása
Ős, vad erővel, forrva feszíti a földet a láva...
Szörnyű robajjal rúgja a szikladugót a magasba,
és iszonyú tömegét fel, az égre bocsátja sötéten,
ostroma tépi a fellegeket, beborítva a napfényt,
szétmorzsolja a bérceket is, megfojtja a földet,
perzsel, amint heve ömlik, a gránit is olvad e tűzben,
messzire terjed a föld remegése, a lég is oly izzó,
és a halál hamujával hinti be holnap a völgyet...
(Már ma az emberi ész is előkaparászta e lángot
földünk titkos öléből, azonban jaj, ha elejti!...)
Hol van az emberi gát, akarat, mely e rést betapasztja?
Vagy tud-e küzdeni ellene akkor, akárhogy akar már,
Visszaseperni a mélybe a vulkánt bírja-e az ember?
Vagy betemetni serényen a magmát, mely ha kihült, holt
szervetlen vegyületté válva üvölti az űrbe
majd a halál erejét.
Nos, érzed-e ember, e példa
azt bizonyítja, hogy oly korlátolt még a hatalmad!
Kérd az erőt, a tudást Istentől, hogy leigázzad
ősi parancsa szerint a világot egészen. Alázd meg
önmagad, és ne gúnyold a Teremtő égi hatalmát,
hisz sok esetben a természet vak erői is őrült
gúnykacagással emésztik a gőgöd örökre a sírba...
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 12:39:41, hétfő
|
| |
| |
Szilveszterkor
Ha végignézzük most e röpke évet,
amely ma éjjel már a múltba hull,
Urunk, bűnbánattal valljuk meg ma Néked,
hogy a gonosz sokszor ejtett rabul.
S eszünkbe jut, ha elmerengünk kissé:
szívünkben annyiszor kihunyt a láng,
de sokszor vált a boldogság tövissé,
mert elfeledtük szent igéd szavát!
Urunk, legyen számunkra szent kezed
örök vezérül, mint emlékezet:
ne tudjuk elfeledni azt, ami jó volt,
a rossz oszoljon el, miként a hab!
Tegyük hűségesen, mit Igéd mondott,
s új évünk így lesz biztos boldogabb!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 11:01:09, hétfő
|
| |
| |
Tavasz
,,Halljátok: Ímé a magvető kiment vetni... A
magvető az igét hinti... A jó földbe vetettek
pedig azok, akik hallják az igét és beveszik, és
gyümölcsöt teremnek..." ( Máté 4,3.14.20.)
Lágy sugarak szövevénye a kék ég,
őszi avar között új csira kél,
s bennem is újul a drága reménység,
míg rügyes ágakat ringat a szél.
Szántsd, Uram, új ugarod: szívem éled,
s hintsd bele igéd. Zöldüljön a szár!
Hadd legyen életem igaz ígéret,
dús aratásra, ha eljön a Nyár!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 07:40:21, hétfő
|
| |
| |
Aki hiszen...
Millió léleknek bús az élte itt,
kínzó sötétség burkolja lépteit.
Egyet lép... kettőt lép s nem tudja hová
s e gyötrő sorsot százszor elátkozá.
De aki hiszen, azt fény veszi körül,
sorsát nem átkozza, létének örül,
lábai isteni utakon járnak,
szemei dicső, szent célokat látnak.
Mennyi rémült kiáltás, millió jaj,
megtépett kebelből fakadó sóhaj
hallszik hitetlen ajkról e lét terén,
vész ijeszti őket éltük tengerén.
De aki hiszen, rémülten nem kiált,
Jézus van vele, aki óv, aki áld.
Vészes hullámban az ő szavát hallja,
bőszült tengerét csillapítja hangja.
Oly sok az üres, koldusszegény lélek,
kit a bűnfergeteg kopárrá tépett
s most a mámortól koldúlja örömét,
mely eltakarná nyomora özönét.
De aki hiszen, koldus az nem lehet,
örömforrása önlelkéből ered,
éltét a fergeteg meg nem tépheti,
a hit sziklája védelmet nyújt neki.
Oh, hányan vergődnek szennybe merülve,
bűn sorvasztja őket, újabb bűnt szülve,
húznak gyötrelmes, nyomasztó, bús igát,
boldog szabadságot nem tudják ki ád.
De aki hiszen, a magasban szárnyal,
szent erények útján örömmel járdal,
bilincse letört, szabad lett a lélek,
s zengi az ajk: ,,Jézus, óh milyen szép véled!"
Millió lélek poklok útját járja,
égeti lelkét kínzó lángok árja,
önnön maga gyújt tüzeket keblében,
de Istent, embert vádol gyötrelmében.
De aki hiszen, mennyet hord a keble,
útjában talál mindig jobbra, szebbre,
övé az élet, minden örömével
s Istent dicséri boldog életével!
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 07:32:52, hétfő
|
| |
| |
Uram tisztíts meg!...
És jött a beteg. Kínzó bélpoklosság
sorvasztá testét-lelkét bús-szegénynek,
elvesztette a léthez minden jussát,
messze riadtak tőle a remények.
De most új tűz csillan meg két szemében,
új vágytól dobban meg az elbágyadt szív
s a lemondás hideg kőkriptájából
halott reményeket új életre hív.
Térdreesett Előtte, Jézus előtt,
kitől gyógyító hatalom áradott,
esdekelt kérőn; ajkára szavakat
az újra fellobbant életvágy adott.
Térdreesett Előtte, Jézus előtt
s az élet, mit eddig gyászban tengetett,
új, boldog fényben csillant meg álmában,
midőn szólt: ,,Uram, tisztíts meg engemet!"
És nem álom, nem ábránd íme többé
minden jó, minden szép, mint eddig hitte,
sorvasztó betegség új reményeit
lemondás sírjába rabul már nem vitte.
Megtisztult. Jézus megtörte bilincsét,
az élet mosolyogva hívja, várja
és ő indul, megy, nézzétek, hogy ujjong!
Gyötrő bélpoklosság útját nem állja.
És jöttem én... A bűn bús nyomorékja,
kit emésztett, mart önön gonoszsága,
vad szenvedélyek tüzében hervadt el
éltem dísze, minden virágszála.
Rab voltam. Ifjú lelkem bilincsek közt
tespedett, halódott, bűn-iga alatt,
epedve vágyódott megváltás után,
hogy szabad lehessen, tiszta és szabad.
S térdreestem Előtte... Jézus előtt,
ott, a golgotai kereszt tövében,
hol irgalmát láttam, végtelen kegyét,
szánalom fénylett jóságos szemében.
Oh Uram! Jöttem én, a bűnös, nyomorult,
üldöz a bűn, ah, sorvadásba kerget,
Jézusom, könyörgök, óh tisztíts meg engem,
megváltást lelkem csak véredben nyerhet!...
...S aztán egy fénysugár
- Isteni hatalom -
Hatolt a szívembe
a bűn-éjen át
és megtisztult lelkem
szabadulást nyerten,
ujjongó örömmel
áldja orvosát!
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
232 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7659
- e Hét: 19370
- e Hónap: 48682
- e Év: 236484
|
|
|
Offline
