|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 17:47:40, szerda
|
| |
| |
Makovics János: Tavasz, falun
Március tombolja magát:
változékony éjek, nappalok,
de éledezik erdő - mező, és
falun látni igazán, tavasznak
zsongását, mely hívogat sokakat.
Nyílnak virágok, rügyeznek lassan
a fák, és hosszabodó nappalok
kerti munkára hívnak, megülve
padon napfényben fürödve.
Tavasz falun, még romantikus,
ha meglátjuk ezernyi szépségét.
Madárcsicsergés, melyet messze
vissz a felkavaró szél, mint oly
sok gondolat mely felhőket hajt,
tavaszi zsongásként, idelent.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 17:01:36, szerda
|
| |
| |
Juhász Gyula : Tavasz előtt
Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban
A felhőt nézem, mely violaszínben
Valami távol muzsikára ballag
Egy ismeretlen rétre, messze innen.
Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,
Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,
Most készül bársony és smaragd zekéje
S a barna föld ölén dús haja serked.
Már néha sóhajtása száll s nyomába
Fölneszel avar ágyáról az erdő
S a jegenye, a komoly, ősi strázsa
Már tiszteleg felé, ki eljövendő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 16:57:58, szerda
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke : A csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?
Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélegzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rainer Maria Rilke |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 16:53:03, szerda
|
| |
| |
Francois Villon: Apró képek balladája
Tudom, mi tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs, merre termett,
tudom mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazda, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselenek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom, mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higyjek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, hogy a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Ajánlás:
Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: François Villon |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 16:49:15, szerda
|
| |
| |
"...a régi álmok jó álmok voltak. Ugyan nem váltak valóra, de örülök, hogy voltak." (35:31)
William Butler Yeats: A vándor Aengus dala
Kimentem a mogyorósba
- Fejem lángolt a vad tűzben -
Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
Fehér lepkék keltek szárnyra,
Sok lepke csillag ragyogott,
Bogyóm, mit patakba dobtam,
Egy ezüst pisztrángot fogott.
Amikor a földre tettem,
És mentem tüzet szítani,
Valami megzörrent ott lenn,
S a nevem mondta valaki:
A hal egy fényes lányka lett,
Hajában egy almavirág,
A nevem mondta s elszaladt,
Eltűnt a tiszta légen át.
Bár öreg vagyok, s jártam én
Kietlen földön, s dombokon,
De megtudom, hogy merre ment,
Kézen fogom s megcsókolom.
Sétálok a tarka füvön,
S míg áll a világ és terem:
Holdnak ezüst, Napnak arany
Almáit én mind leszedem.
Fordította: Rácsai Róbert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-17 16:43:42, szerda
|
| |
| |
O, élet, mely hamar ez világbul kitünsz!
O, rövid élet, tülünk mely gyorsan röpülsz!
Mikor inkább kellenél, akkor te megszünsz,
És, mint harmat nap előtt, egyszersmind eltünsz.
Mint harmat nap előtt, mint hó az tüz előtt,
Mint álom előttünk, mint füst a szél előtt,
Vagy sebes forgószél mint hajtja az fölyhőt,
Ugy tünsz el előttünk s kivánságunk előtt.
/Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, 7. ének, 39-40. vsz./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1971
- e Hét: 5787
- e Hónap: 15373
- e Év: 84293
|
|
|
Offline
