|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 07:49:35, péntek
|
| |
| |
Vajúdó éjszakák
E lusta lábú lázas éjszakákon
a kínok kése vési tomporom,
tüzes zsibongás fut le combomon,
és hetek óta elkerül az álom.
E bénaságba húzó betegágyon
verejtékben vergődve, testemen
türelmemnek csak tövise terem,
s az enyhülést is, jaj, hiába várom.
Szívem mélyéből annyi bús könyörgés
tör fel, de számhoz érve csak nyöszörgés,
mert nem szűnik rajtam e rút csapás.
Mint hosszú télbe zárt tavasz-remény,
s beomlott bányák mélyéből a fény,
oly messze tűnt a meghallgattatás.
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 07:41:24, péntek
|
| |
| |
Vajúdó változatok
Vajúdva fetrengek kegyetlen kínban,
mit ritkán tagol rövid enyhülés.
Értelmet adj, Uram, bús gyötrelmemnek,
hogy új embert szüljön a szenvedés!
A kínok tűzkohója régen éget,
s már ennyivé aszott kérő szavam:
Legyen csöpp életem még így is érték,
s tiszta, mint tűzben megpróbált arany!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 07:32:36, péntek
|
| |
| |
Mérleg
Bár nem tudom még, hogy jövőm mit hozhat,
míg bennem kínnal jajgat a jelen.
Mérlegre tettem mind a jót s a rosszat,
mit sorsom eddig juttatott nekem.
Betegségem keserve arra késztet,
hogy felnagyítsak minden bánatot,
és elfelejtsek minden jót és szépet,
mit jó Atyám oly gazdagon adott.
De könnybe' fürdő éber éjszakákon
fény gyullad: áldó égi értelem,
s ilyenkor mélyen megalázva látom:
milyen hálátlan volt az életem!
Hisz annyi drága kincsével megáldott,
hogy felsorolni sem lehetne mind,
s mikor vétkeztem, újra megbocsátott,
hogy hű lehessek és hálás megint.
Több jót adott Ő, mint amennyi rosszat,
s utólag még a rossz is jóra vált.
Most már tudom, hogy jövőm bármit hozhat,
el nem némítja hálám himnuszát!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 07:20:31, péntek
|
| |
| |
Alku - fölfelé
Előbb a gyógyulásomért kerestem
szánó szíved, irgalmas Istenem.
De napról napra csak rosszabbul lettem,
s el-elhomályosult már hitszemem.
Később csak annyit kértem tőled, Isten,
hogy állni tudjak: így szolgáljalak.
De, hogy titkos tetted tovább is intsen,
nem adtad meg, s én mégis áldalak.
Aztán csak annyi volt forró fohászom:
hetenként egy-egy órát adj nekem,
hogy ülni tudjak, ne fájjon a lábam,
míg népednek igédet hirdetem.
De számomra még ezt is soknak láttad,
és elvetted a drága hivatást.
Velőmbe vág, mégsem kiáltok vádat,
megadhatsz így Te bölcsen annyi mást.
Kínok helyett a gyér fájdalmú fekvést
- ezért is hála Néked, jó Atyám -,
a testi-lelki változó vezeklést,
éltem delén már, nemcsak alkonyán:
a belső békét és a külső csendet,
sok szolgatárs, sok ember vigaszát...
Még egy kis termő életért esengek,
s ha ez se megy: adj üdvöt odaát!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 07:07:48, péntek
|
| |
| |
A lábmosás
Urunk, utolsó étkezése közben
láb-törlőnek kendőt kötött magára,
kérdőn figyelte minden tanítványa,
amint kezétől víz csobog a csöndben,
s Ő egy lavór mellé térdelve mossa
mindannyiuknak fáradt lábait már.
Péter felugrik: "Ugyan mi lesz itt már?!
Az én lábam te nem mosod meg soha!"
"Nem érted ezt, de majd egyszer megérted.
Hadd moslak meg, különben nincsen semmi
közöd hozzám! Engedd magad szeretni!"
- kérlelte Jézus. Erre Péter ébred:
"Ne csak lábam: kezem, fejem is mosd meg!"
"Azt nem! - mondta Urunk. - A keresztségben
tiszták vagytok, csak ott kell mosni éppen,
hol újra érhet szennye még a bűnnek.
Ha én ilyen példát adtam ma néktek
önzetlenül, bár én vagyok a Mester:
ti se szóval szolgáljatok, de tettel,
egymásnak is, mert nincs egyéni érdek!
Példát adtam: amint én cselekedtem
mindenben ti is azt és úgy tegyétek!
Az én igém nem lehet csak elmélet,
nem nagyobb a tanítvány, mint a Mester!"
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-19 06:46:06, péntek
|
| |
| |
Karácsonyi valóság
Ím, láthatóvá lett a Láthatatlan,
és érthetővé Az, Ki érthetetlen,
Valósággá, Ki szinte képzeletben
élt csak, mert megjelent emberalakban.
S történelemmé lett az Ige lassan,
felfoghatóvá véges értelemmel.
Kiléphet az Időből már az ember,
mert Ő belépett, Ő, a halhatatlan!
A halált most már nem nevezzük végnek.
Ily megbecsülést itt az ember-létnek
s ily távlatot ki ad az emberségnek?
Kár, hogy az ember mindig elfelejti,
mily nagy dicsőség hát embernek lenni!
Nincs ehhez fogható a földön semmi!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
232 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8234
- e Hét: 19945
- e Hónap: 49257
- e Év: 237059
|
|
|
Offline
