|
2021-03-02 19:53:51, kedd
|
| |
| |
A zöldellő mező csendjére vágytam ,
vonzott a csend , s a lebukni készülő
napsugár . Tavaszi friss illatok szálltak
a levegőben , sötét sziklagörgetegek
követték egymást a part túlsó oldalán .
Nagy volt a csend , lábujjhegyen jártam ,
halkan fülemben csengtek az ősi dallamok .
A harmatos fűben eltűnt a nyomom , a
szívemben a dallamok szárnyán , szinte
érzem , hogy magamat a múltról vallatom .
Vajon tudtam - e szeretni igazán , vagy
csak nehéz lett volna kimondanom ?
Hogy vágyaim rabjai lettem , s csókjaid
édes íze , most is itt ég az ajkamon .
S most mikor már úgy érzem túl kellene
lépnem a makacs harcomon , az évek oly
gyorsan elszálltak felettem , a simogató ,
jóságos kezed érintésére vágyakozom .
**********
 Bédné Marika : 2021 . 03 . 02 . 19 : 53 - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
