|
2021-03-24 21:47:51, szerda
|
| |
| |
Sándor Fövényi
Azt mondja az Isten
Vörös járólap van a konyhában,
ezért meghallom, ha az asszony valamit leejt,
én mindig bent vagyok a szobában,
mert az ember így magában jobban felejt.
Miattam sokszor vág poharat a földhöz,
"költözz már el te lusta dög"
lófrálsz itt, kávéfoltos rajtad a köntös,
nyelve tépett szárnyú bogárként pörög.
Gúnyosan mondja, azt hiszed költő vagy,
de sosem voltál, és sosem leszel,
mert túl sok a szívedben a fagy,
és rakott tányér előtt is éhezel.
Kevesed van, azt is szerteszét szórod,
pedig nincs szegényebb nálad,
nekem tartogatod keserű csókod,
közben vonyítasz a kíntól mint a meglőtt vadállat.
Túl gőgös, és hiú a szemed,
fényével csábítasz akár a légypapír,
közben nyálad méz helyett mint az ecet,
hiszed nézésed különleges, pedig tucat zafír.
Látjátok így élek napról napra,
a percekkel vívok magánháborút,
és nem gondolok arra a pillanatra,
ha véletlen kifogyna lábam alól az út.
Ezt a verset még valahogy megírom,
aztán szorgosan munkát keresek,
bár megtaláltam ezen a papíron,
mert azt mondta Isten, itt vele lehetek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
