|
2021-04-16 21:48:24, péntek
|
| |
| |
Sándor Fövényi
Szívapály
hát testvér, költő annyi itt mint a tenger,
pedig a pályabér csupán sivár szívapály,
hogy ez milyen nem tudom, biztos elájul az ember
mikor bomló dögként dögönyözi a sok szódagály.
én nem voltam megáldva, se leköpve sehol,
pedig templomok helyett a kocsmákat jártam,
és ha kilökött az utcára a savanyú füstgomoly,
a legszebb szívű éjszakákkal háltam.
sosem érdekelt mit hoz e sorsnak nevezett élet,
mert ami esik az nem biztos, hogy puffan is,
ezért minden kurvát, gyönyörű angyalt nevén becézek,
ha szeretnek ma, szeressenek holnap is.
lehet, sírnom kellene a temetők mélyén testvér,
csak, úgy magunkért hullna a könnyem,
és betakarna, akár alkonyokat az esték,
mint szép szó a papírt, engem meg az Isten.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
