|
2021-04-02 09:18:32, péntek
|
| |
| |
Hányszor kérlek, hogy torpanj meg, hogy egy percet elmerenghessek
miként is volt? Oly jó lenne csendben leülni, beledermedve a pillanatba
és csak nézni, ahogy tovasuhan mellettem minden érezni a semmi
nyugalmát, a lélek megtorpanását. Körbenéznék önmagamban, a múltban
sétálnék, megízlelném a régvolt érzések halvány lenyomatát, a fájdalmat,
örömet békét. Elmerengnék régi beszélgetések mélységén, egy szem
csillanásának jelentésén egy leírt szó visszhangján lelkemben, és közben
összevetném a mostani énemmel, miként láttam, akkor. Milyen voltam,
hogyan változtam azzá, aki most vagyok és miért? Miért lettem az aki?
Miért gondolom, hogy elvesztettem valamit, valami apró szikrát magamból,
ami régen emberibbé tett? Úgy érzem kifakult belőlem néhány jó az
érzékenység, a törődés, a kedvesség. Hideget érzek szívem mélyén,
ürességet és félek, hogy többé nem melegszik fel, soha többé. Miért
vesztettem el ezt a szikrát? Mit tettem, hogy így alakult? Kérdések mindig
újabbak szövődnek és félek, hogy csak úgy találhatom meg a válaszokat,
ha kitárom a bezárt kapukat, és elmerülök abban az örvényben, amiben
a lélek rejtegeti a magyarázatokat. Talán nem sodródom el. Hiszen, oly jó
lenne újra magamra találni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tükröződések 2. |
|
|
|
|
|
Offline
