|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-05-24 22:36:14, hétfő
|
| |
| |
Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelentetett meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt. (...)
Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó a teste, hanem hogy ki lakik benne! "
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-24 22:02:26, hétfő
|
| |
| |
Rácz Gyuláné Violka
Kezedben tartod -
elveszítheted - soha
nem, mit szívedben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-24 21:48:58, hétfő
|
| |
| |
Az évek múlásával megtapasztaljuk, hogy sokszor közelebb áll hozzánk egy elvesztett szerettünk - apánk, anyánk, barátunk - , mint az, aki a közelünkben él a jelenben. Az elvesztettel akár egy életen át beszélgetünk, visszaidézzük az emlékét, nem csak azért, hogy gyászoljuk, hanem hogy az élete tanulságaiból bátorítást, gondolatokat merítsünk a saját életünkre vonatkozóan. Alakja változik az emlékezetünkben, a hozzáfűződő kapcsolatunk elmélyül, és olyan dolgokra is felfigyelünk, amelyekre az életében addig még nem.
Jelenits István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-24 20:31:23, hétfő
|
| |
| |
István Bőr
Vihar készül
Hajnali égen ragyog le ránk a Nap,
táncot lejtenek csillámló sugarak.
Fényében fürdik a part menti világ,
a buján zöldellő tavaszi faág.
Oly szép, oly idilli ez az állapot:
de most egy felhő fedi el a Napot.
Megváltozik az ég, minden elszürkül,
a hajnali fény most hova menekül?
Zúgva száguld a szél át a fák között,
néhány bokor közt mily vadul körözött!
Sírnak a fák, a frissen nőtt levelek,
nem láthatták még ilyennek az eget.
Ott fent a felhők csatába indulnak,
egymással máris ádáz harcot vívnak.
Dühödt zajukat messzire hallani
villámot szórnak ők világítani.
Némelyik villám a földre leszalad
riogatva azt, aki arra halad.
Így készül az ég vihara kitörni,
ilyenkor mi él, igyekszik elbújni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-24 20:18:30, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
A TANÍTVÁNY
I.
...Állok, állok némán és nézek a tájba:
mezőkre, gyárakba jártam iskolába.
Jó tanítvány voltam. Áhítattal, hűen,
nemegyszer órákig térdepeltem a fűben.
Volt egy bölcs mesterem: egy parányi hangya.
Mint aranyló morzsát szívem Ő mozgatta.
Komor, szürke szikla volt a katedrája,
s én mély tisztelettel bámultam fel rája.
Éltem az életet tisztán, alázattal,
a Duna vizében együtt a halakkal, -
csak a madarakat, - őket irigyeltem! -
de azért fészküket soha le nem vertem.
Figyeltem az égre, a vén parti fákra;
ők tanítgattak a filozófiára.
Hamar megértettem a titkos igéket,
s vélük vallom ma is: legdrágább - az élet.
2.
Az Élet: Ő zúgott, Ő zúg ki belőlem,
Őérte kiáltok e zajló időben,
komorló lelkemet suhogva bejárja,
ezer síró erdő, tenger-búzatábla,
nagy, szőke hajnalok lobognak elébem,
faúsztatók dala nyújtózik a szélben,
napszítta parasztok, füstölgő kovácsok
csillagot gyöngyöző homlokára látok:
Élni! Élni akar fűszál, rigó, nyárfa,
sasok szárnya csapkod szívem parazsára,
kenyér-íz, csók-íz ég tűzcserepes számon,
minden igaz ember szerelmét kiáltom:
ÉLNI ! - zúgom egyre, - élni szenvedéllyel,
élni, szembeszállni viharral, veszéllyel, -
élni ! - az életért lázadozva, égve,
tántorogtam fel a világ peremére!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1033
- e Hét: 4048
- e Hónap: 7142
- e Év: 74907
|
|
|
Offline
