|
2021-05-25 21:57:28, kedd
|
| |
| |
MILLEI LAJOS
Háromszor...
Háromszor láttam én anyámat meghalni,
hogy osztódjon bennem a maró fájdalom:
először, mikor tudta, győz a gyilkos kór,
és visszavágni már nem lesz több alkalom.
Másodszor, amikor az étel visszajött,
a rákkal megtelt gyomor nem kér vacsorát,
és ő széttárt kézzel és könnyező szemmel
Szenvedte az életet, s várta a halált.
Harmadszor pedig csak tágra nyíló vággyal
nézte szerényen az utolsó villanást.
Szelíd szeretettel a tekintetében
feltérképezte éppen a végállomást.
Háromszor kellene nekem megszületni,
hogy tudjak annyit adni, mennyit Ő adott,
három élet talán elég lenne arra,
hogy kibeszéljem azt, mit Ő elhallgatott.
Háromszor kellene a világra jönnöm,
hogy eljussak oda, ahová Ő jutott,
háromszor kellene a halált ölelnem,
hogy megtudjam, Ő mennyi szenvedést kapott.
Három élet terhét magamban hordozva
tán lehetne a hitem hasonló kemény.
Három világ terhét magamra felvéve
tán lenne szívemben fele annyi remény.
Szeppent fiúkra hagyva pillangó-időt,
így múlik a világ: anyáink meghalnak.
Megváltó szándékkal majd új anyák jönnek,
és új világoknak, új fiúkat adnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
