|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 16:37:28, szombat
|
| |
| |
Link
Záray Márta - Vámosi János A gyöngyhalász
Istenek könnye - tengerek kincse
Mint a legértékesebb drágakövekről, így az igazgyöngyről is számos mítosz és hiedelem keletkezett az évezredek során. A hindu kultúrában például Krisna történeteiben fordul elő, amikor is Krisna az óceán mélyéről hozta fel az első igazgyöngyöt, amelyet lányának ajándékozott az esküvője alkalmából. A gyöngyök feladata volt a boldog házasság és hűség biztosítása, a szerelmi szálak megerősítése. A görögök és rómaiak is azt tartották, hogy az igazgyöngyök segítik a párok összetartozását, a házastársi harmóniát. Úgy hitték, hogy Vénusz, a szépség és szerelem istennője is egy kagylóból született, akárcsak egy igazgyöngy.
Más legendák szerint a gyöngyök az istenek, vagy éppen Ádám és Éva könnyei.
A gyöngyök ma is a szeretetet és tisztaságot jelképezik, gyakran viselik elsőbálozók és menyasszonyok, de hagyományosan az első házassági évforduló hivatalos ajándéka is.
A gyöngyök színe természetes előfordulásukban is sokféle árnyalatban pompázhat, a fehértől a barnáig, feketéig, de lehet rózsaszín vagy sárgás árnyalatú is attól függően, hogy a gyöngyház felső rétegeiben mennyi a szerves anyag. Ezt pedig nagyban befolyásolja a kagyló fajtája és a víz minősége. A legdrágább gyöngynek számít például a Tahiti partjainál fellelhető fekete igazgyöngy, de nagyon különlegesek az új-zélandi, sötétkék színű úgynevezett abalone gyöngyök is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 16:14:12, szombat
|
| |
| |
Link
Keserű ízű ébredés
Hideg az ágyam
Éget és úgy bánt
Hogy más ölel ma át
Még keresi néha két kezed
A szerelem és a képzelet
Amin át a szívem visszaránt
Legyen álmod szép
Hitem úgysem tépi szét
A távolság mi közben ránk talált
Ha volna még, ha volna még
Egy percem helyrehozni
Ha volna még, ha volna még
Egy végső vallomás
Arról írnék dalt
Hogy a szíved úgy szívembe mart
Soha nem gyógyít meg más
Valaki más, ki mást ígér
Lehet, hogy még ma
Átkísér az éj
Kihalt hídján, ne félj
De üresen áll a másik part
Idegen minden tér meg park
Odaát csak bánat várna rád
Legyen álmod szép
Hitem úgysem tépi szét
A távolság mi közben ránk talált
Ha volna még, ha volna még
Egy percem helyrehozni
Ha volna még, ha volna még
Egy végső vallomás
Arról írnék dalt
Hogy a szíved úgy szívembe mart
Soha nem gyógyít meg más
Nem gyógyít meg más
Ez egy végső vallomás
"Az életnek is vannak állomásai, mint a vasútnak. Csak épp hogy a vasúton tudjuk, melyik a végső állomás, ahol kiszállunk. Az élet nagy útján azonban mindig azt gondoljuk végső állomásnak, amelyik csak forduló. Kezünkben nincs sem az irányzó-kerék, sem a vészfék, mely a tébolyult vonatot megállíthatná."
Gárdonyi Géza
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 13:55:38, szombat
|
| |
| |
Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele.
Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot; hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek,
hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, sem a folyókról és a tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, de amiről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be az ég másik felét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban a másik oldalon útjára induljon a Nap.
A Nap pedig sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni a hidegét, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőktől, a földektől, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik. A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott neki, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott.
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott. Ezen az éjszakán a Hold megállt az égen, s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét a sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap szokásos időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni. A Hold szilárdan állt a helyén, az ég legmagasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, és igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Csak Amália tudja, mit álmából fölébredve megtudott, s amit rajta kívül nem is sejt senki más. Hogy ez volt a legszebb szerelem eddig a világon, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 13:51:40, szombat
|
| |
| |
Megkérdeztem egy gyereket:
- Mi a szerelem?
ezt válaszolta:
- Szerelem az, mikor egy kutya megnyalja az arcodat.....
Még akkor is, ha te egész napra egyedül hagytad! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 13:04:12, szombat
|
| |
| |
Boszorkányégetés Szegeden
Neve arra utal, hogy 1728. július 23-án, a Tisza-part ezen a szakaszán égettek meg elevenen hat férfit és hat nőt boszorkányság vádja miatt. Közöttük volt a város egykori bírája és leggazdagabb polgára, a 82 éves Rózsa Dániel, és az őt boszorkánysággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is. Három máglyát készítettek számukra, amelyeket a város hóhéra egyszerre gyújtott meg. Ez volt a legnagyobb boszorkányüldözés a magyar történelemben.
Érdekesség még, hogy a boszorkányokat koruktól függetlenül tűzre küldték, hiszen a 29 esztendőstől egészen a 82 eszetndős idős emberig is égettek. Nem volt kegyelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
219 db bejegyzés |
| e év: |
2716 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3311
- e Hét: 7711
- e Hónap: 21797
- e Év: 74355
|
|
|
Offline
