|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 22:10:04, szombat
|
| |
| |
Az ember vajon azért fél a létfenntartási ösztön megjelenésétől, mert felfedezi benne azokat az alávaló szükségleteket és bűnöket, amelyektől a társadalom minden erejével igyekszik visszatartani minket? Ez az ösztön elűzi az embert a fenyegetés forrásától, nem engedi észrevenni felebarátunk baját, lopni, ölni kényszerít... és az ember fut, nem veszi észre a bajt, lop és öl - mindezt a benne megbújó elvtelen lénynek a kedvéért, mely azt kiabálja neki: "Élj!" Csak miután megmentettük az irhánkat, jön a megbánás - s az embert mardosni kezdi a lelkiismeret.
Andrej Gyjakov
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrej Gyjakov |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 22:02:14, szombat
|
| |
| |
Nagy Imre
Egy mosoly!
Az egyik jön, a másik megy,
és van, aki Téged kinevet!
Amaz gúnyol, emez kiabál,
s van, ki az életedből kihátrál!
Van, ki látszatra mindig segít,
amíg komoly baj nem közeleg!
Van, ki "gúzsba kötve tehetetlen",
csak egy mosolyt tud küldeni neked!
De félsz, nem tudhatod, a másik
a mosoly mögött mit tartogat!
Megró, összeszid, kritizál,
vagy felemelni akarja arcodat?
Egy-egy mosoly mögött
akár több ezer gondolat!
Száz ki nem mondott szó
és meg nem tett mozdulat!
Így, ha valaki egy mosollyal
ajándékoz meg Tégedet!
Akkor Ő nem "minősít", hanem
a fél életét osztotta meg veled!
Rád néz, tekintetével támogat,
majd az útján továbblépeget!
Szó nélkül, csendben, hisz...
tán másképp nem is lehet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 21:40:37, szombat
|
| |
| |
Vágány József
Egy fakuló virág, egy ragasztott váza
ffEgy
hervadó szépség az életem,
egy fakuló virág a polcomon,
már sárguló levelét nézhetem,
vegetál fény nélkül, szárazon.
Még
pompában tehették fel oda,
dús szirmai csodásak voltak,
de gazdája keveset locsolta,
és színei egyre csak koptak.
Most
levelét hullajtja naponta,
egy lekonyult kóróként létezik,
már túl késő ajkamnak sóhaja,
hisz éltető fény nélkül elveszik,
mit
én sem locsoltam gyakorta,
és mások is példámat követték,
csak mindenki odébb pakolta,
míg egy napon vázástól leverték.
Régi
virágváza darabokra hullott,
szétterült részeit unottan tapossák,
csikorgó hangjából mindenkinek jutott,
ki volt a felelős, cinkosul tagadják.
Magam
is úgy váltam hervadó szépséggé,
mint a száraz virág fény nélkül a polcon,
amikor az életem nem óvtam eléggé,
hagytam, hogy mindenki ide-oda toljon.
Így
lett egy törékeny kóró az életem,
amit megtépett a sorsomnak vihara,
már csak törött vázák emlékét idézem,
kísért az elszáradt viráguk illata.
Ma
még egy száradó virágként létezem,
ragasztott életem felrakom a polcra,
hervadó szépségét naponta nézhetem,
amíg a Teremtő végleg odébb tolja.
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
9043 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2891
- e Hét: 6852
- e Hónap: 15874
- e Év: 83639
|
|
|
Online
