Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nyári varázs
  2021-06-13 17:28:25, vasárnap
 
 


Csernus Valéria- Nyári varázs

Ma a nap is vidámabban ébredt
sugarai futkosnak az égen,
hajnali kék lágy lehelet kering
ebből a nép lendületet merít!

Az utolsó júniusi reggel
mámorító érzelmeket rezget,
harmatcseppek virágokon futnak
a kelyhekbe kikötőbe jutnak.

Csodálatos ez a nyári világ
rád mosolyog minden kicsi virág,
jó a kedved, mosolyog az ég is
és a tenger oly sötéten kéklik.

Egyik hullám másik után szalad
aztán együtt ütköznek a partnak,
a nyugalom ami ebből árad
ringatja a varázsát a nyárnak!
 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
A napfény
  2021-06-13 17:24:46, vasárnap
 
 


Osváth Erzsébet: A napfény

A napfény sugarától felszáll a harmat,
És meleg szeretettel öleli a kertet,
S bár mosolyog - de nem ad irgalmat,
Ám ez még közel sem biztos rejtek.

Majd aranyló sugara egyre feljebb halad,
Aztán sokáig nyaldossa a felleget,
Délre már a nevető egekig szalad,
S izzó, forró csókjával díszíti a kék eget.

Késő délután lassan elernyed már,
És fáradtan hívja a szürkülő alkonyt,
Felhők közt kúszva rá a sápadt hold vár,
S Ő a nap köré, bársonytakarót bont.

Vigyázza a sötét éjszaka az álmát,
Arcát simogatja hűs esti szellő,
Kis fénylő csillagok világítják ágyát.
Kényeztetik, óvják, míg a reggel eljő.
 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Soha ne becsüld alá
  2021-06-13 17:18:13, vasárnap
 
 


Soha ne becsüld alá azt az erőt, amellyel az anyatermészet segíteni tud minket.
Ha szomorúság vesz rajtad erőt, menj el otthonról, merítkezz meg egy bő vizű folyóban,
sétálj egy nagyot a mezőn, egy földúton, vagy a homokban. Érints meg néhány kagylót,
élvezd a napnyugtát, vagy a hold emelkedését, számláld meg a csillagokat,
engedd hogy a szél vagy az eső csapja arcodat. Meg kell érezned,
hogy a természet egyszerre kaotikus, semleges és rendkívül rendezett.
Tegyen boldoggá, hogy része lehetsz.

(Stephanie Dowrick)
 
 
0 komment , kategória:  Idézet özön   
Elejtetted a napot
  2021-06-13 17:15:29, vasárnap
 
 


Tóth Árpád. Elejtetted a napot

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szelíden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra,mikor -halk hajó
Titokzatos tengeren-
Fekvőszékem útra kél,
S lázam sodrán ring velem

Felelőtlen,gyönyörű
Fantázia -tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz,ami sohse lesz,
Mindaz,ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel,mint a holt,

Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat

Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,
Telin,forrón,hirtelen
Rád gondoltam s arra,hogy
Messze vagy és jaj nekem.

És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot,
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.
 
 
0 komment , kategória:   Tóth Árpád  
Társkereső hirdetés
  2021-06-13 17:09:56, vasárnap
 
 


Stiller Kriszta: Társkereső hirdetés

Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mondd
  2021-06-13 16:56:27, vasárnap
 
 


Takács Péter: Mondd

Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
s mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután,
kérdeztél már tudva azt,
nem felel senki sem,
vártad-e már halk reménnyel
Kívánta már arcod
zápor verését,
mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
 
 
0 komment , kategória:  Szerelem és szeretet  
Ki vigasztalja a vigasztalót?
  2021-06-13 16:51:45, vasárnap
 
 


Ki vigasztalja a vigasztalót?
Ki gyógyítja meg a gyógyítót?
Ki énekel a cinegének?
Ki ragyogja be fényével a napot?
Ki nevetteti meg a komédiást?
Ki vesz virágot a virágárus lánynak?
S téged, ki mindig csak másokat szeretsz,
Téged ki fog szeretni?

Lőrinczi Emese
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ki érti?
  2021-06-13 16:43:34, vasárnap
 
 


Dsida Jenő: Ki érti?

Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. -
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.

Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér. -
Szerettem volna menni
de nem volt: hová.

Szerettem volna halni,
de a Halál kitért. -
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Örülnünk kellene..
  2021-06-13 16:38:30, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva: Örülnünk kellene..

Örülnünk kellene minden percnek,
amelyet megadott az ég,
megcsodálni az erdőt, a rétet, s szeretni mindent,
ami szép.
A fodrozódó víz tükrében, mikor még szunnyad a világ,
hallgatni, ahogy suttog az erdő, mikor a szél muzsikál.
A patak vízben megmártózni, addig,
míg nyugalmat találsz,
s megpihenni, hogy érezd újra: mégis csak szép a világ.
Feledni mindent, ami bántott, temetni mindent, ami fáj,
s a legutolsó percig hinni, azt, hogy még száz csoda vár.
Örülni kellene minden percnek, s úgy szeretni a másikat,
tiszta szívből, hogy érezhesse:
Semmi sincs nála fontosabb.
A lassan pergő percet, mely a homokórán átszalad
megállítani, hogy szeressünk, amíg a hajnal éjbe fagy.
Önzetlen. Forrón. Tiszta szívből.
És legyen minden pillanat olyan szép, hogy bármi jöjjön,
a legszebb emlékünk marad.És ha szemünkre álomcsókot lehel az éj, hadd mondhassuk azt, hogy megérte.
S ha van ott álom, ezerszer átálmodjuk azt.


 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Omnia mea mecum porto
  2021-06-13 16:18:41, vasárnap
 
 


Remenyik Sándor: Omnia mea mecum porto

Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.

Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.


 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2021.05 2021. Június 2021.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 183 db bejegyzés
e év: 1209 db bejegyzés
Összes: 4287 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 333
  • e Hónap: 333
  • e Év: 90772
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.