|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 20:35:59, kedd
|
| |
| |
Múlik egy év
Múlik egy év.
Valami felkavar!
Már egyre nő bennem a zűrzavar.
Mi lehet, ami nem hagy
percnyi nyugtomat?
Nagyítóval nézem
a napokat. A perceket:
amik elmúltak mind!
Ez hát ez a fájás,
ez adja a kínt!
Lelkem ráfeszült
e szörnyű keresztre,
amit az Idő már temetne,
ha volna temetője a dolgoknak:
amik nincsenek elrendezve.
Nincs temető!
A dolgok visszafájnak.
Ezer szállal kötöznek a szálak
a hiányhoz, mely
bennem méretik.
Ugyanúgy van ez Benned is!
- Így van jól.
Kell, hogy így legyen!
Egy belső hang mondja:
Felelj nekem!
- Összhangban van
a belső és a kint?
Vagy ráhibázol
százszor és megint?
- Nő a számla!
Törleszteni tudod?
Vajon ma nem az
utolsó napod futod?
- Ki tudja?
És ez is így van jól,
hogy ne tudjuk,
melyik az utolsó.
Így készülni az útra,
a végsőre fel.
Nagy dolog...
Ilyet csak ember kaphatott:
A drága ember!
Akit a Lélek sugara átszőtt,
sorsában kapott:
Istenhez űző gyötrelemmel.
Hogy ne legyen itt nyugvása néki,
míg a titkok mélységét megérti:
Megtanulja: miért és hogyan
kell dolgozni, élni boldogan.
És úgy áldja a lemenő napot,
mintha nem kapna már holnapot.
- Temetett év sírja felett megáll,
nem gyászolva, és nem tétován.
Múltat, jövőt hittel
Isten kezébe rak:
mert a hit mindennek értelmet ad.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 14:53:12, kedd
|
| |
| |
Egy a biztos
A két karom kitárom most neked.
Bekötözöm a vérző szívedet.
Ez a világ hazudik és becsap,
Mindent elvesz: helyette könnyet ad.
Ne higgy neki, hamis a csillogás.
Olyan, mint az eltűnő délibáb.
Mindent ígér és végül cserbenhagy,
Egy a biztos: amit az Isten ad.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 14:23:26, kedd
|
| |
| |
Szeretném, ha szeretnénk egymást
Ha bánatosan száll alá az este,
mert bánatot talált a szívedbe,
és rád teríti sötét fátyolát:
Szeretném, ha szeretnénk egymást.
Szeretném a kezed simogatni,
vigasztaló szókat mondogatni,
visszaadni arcod mosolyát:
Szeretném, ha szeretnénk egymást.
Ha életedben minden úgy esett,
hogy utadon kaptál sok sebet,
csillapítanám szíved nagy fájdalmát:
Szeretném, ha szeretnénk egymást.
Elmondanám, hogy egyszer, nagyon régen,
vénült olajfák mohos tövében,
Isten Fia azért mondott imát
könnyezve, hogy: Szeressük egymást.
És utána meglátnám, sírsz-e még?
Ha sírsz, megkérdezném, hogy miért?
Nem érdemli a könnyet, aki bánt:
Azért sírj, hogy szeressük egymást.
Világot ölelne két karom
Égen, földön és minden csillagon
kiáltanám a mindenségen át:
Szeretném, ha szeretnénk egymást!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 13:26:59, kedd
|
| |
| |
Csend legyen az ára
Csend legyen az ára, ha beszélni akarsz.
Tanulj meg hallgatni, és elűzni a zajt.
Tanulj gondolkozni mielőtt szólanál:
A szó kevés legyen, épp amennyi muszáj.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 10:47:10, kedd
|
| |
| |
Az tudja
Csak az tudja milyen mély a bánat,
aki megjárta az útjait.
A felszínen nem lehet érezni
a mélységek sodró örvényeit.
Csak az tudja, hogy pusztít a vihar,
aki virágos kertet megcsodált.
S vihar után visszatérve oda:
nem látott mást, csak virág-halált.
Csak az tudja mit jelent a zord tél,
akinek szépség volt a kikelet.
Csak az tudja, milyen nehéz a csend,
kinek kérdésére nem jön felelet.
Az tudja a felhők szép útjait,
aki szállni tud a fény felé.
Becsülni a suhanó perceket:
mik hullnak a homokórán lefelé.
Az tud Isten előtt könnyezve megállni,
aki nem tud nélküle élni már.
Nem tartozik senkinek semmivel:
- Istené az élet, Istené a halál.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 10:38:08, kedd
|
| |
| |
Halvány vonal
Kinyújtott kezem fogadd búcsúzóra,
míg lábamról verem az út porát.
Arcomra visszaröppen egy mosoly:
halvány vonalát viszem tovább.
Viszem őszülő emlékét a múltnak,
mint rám hullt fátylat puhán, selymesen.
Körém fonódtak, bennem élnek
mint az emlékek szoktak - rejtelmesen.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 09:33:26, kedd
|
| |
| |
Keserű a Mára vize
(2Móz 15,22-27)
Lázongott és követelt a nép.
Égetett a homok és forró volt a lég.
A hangulat is robbanásig feszült:
- Már három nap óta nincsen vizünk!
Mint erdő, ha zúg, olyan a népharag,
megremeg a puszta, ha kiáltanak.
Mózes imádkozott halkan, csöndesen:
- Mondd, Uram!
Mit csináljak? Mi legyen?
- Fáradt vagyok már...
- Nincsen irgalom?
Hallgatok: Bár én is szomjazom!
És a válasz olyan egyszerű,
mint a szívéből jött imádságos szavak:
- Nézd, Mózes!
Ott nem messze tőled,
ott van a megoldás:
Egy fadarab!
- És a víz édes lett!
És csönd lett és béke.
Édes kegyelem folyt
a Mára vizébe.
- Ha a mi utunk is
a pusztaságba téved,
és a Mára vize
keserű, nem édes;
indulatot kerget
lelkünk fájó szele:
Lázadó a miért,
és nem nyugszunk bele!
- Nem látunk előre,
és nem nézünk vissza:
Pedig kezünkben van
az édes víz titka.
S míg homokját szórja
a sivatagi szél:
Nem látjuk Jézust,
nem értjük mit beszél.
Fárasztó utakon ránk hullnak az árnyak,
eltakarják fényét a megváltó fának.
- Ő szól újra, megint.
Szüntelenül keres:
Ott, nem messze tőled
van egy fa: Fakereszt!
Ha keserűséged általfolyik rajta,
megédesül a könny,
szíved nagy fájdalma.
- Megédesül a víz,
a keserű Mára.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 09:26:02, kedd
|
| |
| |
Valamikor régen
Valamikor régen,
múltak idejében
aranyborjút követelt a nép.
- Valamikor régen,
kétezer év táján:
Egy keresztet követelt a nép.
- Most e napok láttán
háborog a lelkem,
nem követel semmit,
csöndben van a nép.
- Most nincs Mózes
negyven napig távol:
és nincsen Pilátus,
ki nem véd és nem vádol.
De az aranyborjúk
készülnek szerteszét!
- És a szíveinkből
szavak nélkül, csendben
ellopja a Sátán
Jézusunk keresztjét.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-15 07:21:12, kedd
|
| |
| |
Balga utak
Isten a szeretet (János első levele 4,16). Ez többé már nem általános életbölcsesség vagy oktalanság, hanem ez a reális és egyetlen szétrombolhatatlan alap, amelyre egy egész élet épül. Ez igazság és valóság. Az egyház rendeltetéséhez tartozik, hogy olyan dolgokat kell mondania az embereknek, amelyeket azok vagy jó szándékú frázisnak, vagy valótlanságnak, vagy akár magától értetődőnek kell, hogy érezzenek. Az ige, hogy Isten a szeretet, teljességgel ki van téve ennek a veszélynek. Nagyon kézenfekvő, hogy jó szándékú túlzásnak, egyházi ünnepek célját szolgáló frázisnak tartsuk, és így mint valótlanságot alapvetően elutasítsuk és megfosszuk komolyságától. De ugyanúgy ezen ige komolyságát teszi tönkre, ha kegyes, magától értetődő dolognak tartjuk. Nem, amikor Isten szeretetéről van szó, akkor az a leginkább magától nem értetődő, valószínűtlen, sőt hihetetlen. És ez a leginkább valószínűtlen, mégis igaz, olyannyira igaz, hogy az embernek egész életét erre kell építenie... Aki megmarad a szeretetben, az nem a kiválóság előírt útját járja a világban, hanem saját, gyakran érthetetlennek, gyakran balgának tűnő utakat. Hiányzik belőle a világi okosság végső összetevője, melyet önzésnek neveznek. De ezeken a balga, csodálatos utakon annak számára, akinek van szeme a látásra, valami felragyog magának Istennek a dicsőségéből.
Dietrich Bonhoeffer
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35893 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1053
- e Hét: 5897
- e Hónap: 17772
- e Év: 205574
|
|
|
Offline
