|
2021-06-16 12:45:21, szerda
|
| |
| |
Meghitt békés esték , mit soha
nem lehet feledni , Istenem ! , de
jó is , az elmúlt éveinkre
néha visszaemlékezni .
Lámpa fénye táncolt a frissen
meszelt kis szoba falán , s a
letűnt régi időkről hosszasan mesélt ,
drága jó nagyanyám .
Duruzsolt a falba rakott tűzhelyen
a fazékban a víz , pattogó
fahasábok lángjának fénye ,
minden apró zugot be - bevilágítva .
Nagyanyám hallgattam megszeppenve
csendben , keszkenőjét kissé
kioldotta , reszkető , munkában
megfáradt , ráncos kis kezében ,
a csatos fedelű öreg bibliát fogta .
Édes kis unokám , én a paraszti létet ,
soha nem restelltem , vetettem
arattam , szültem , gyermekeket neveltem ,
igazából soha nem kímélt az Élet .
De az én a számra káromló szót soha
nem vettem , új erőt gyűjtöttem , s
éreztem , s tudtam , hogy nem
vagyok egyedül : ott van velem Isten !
Így az Élet rabja soha nem is lettem ,
bár hasogatja sokszor csontjaimat
a keserű , fájdalmas nyavalya , de
teszem a dolgomat , nem figyelek oda .
S lám , úgy elfutott az idő , mind hogyha
minden tegnap történt volna ,
de minden messzi megközelít ,
s egy élet hull ismét majd a porba .
Ne feledd el soha , mit most tőled
kérek , ne lankadjál soha , bármily
nehéz is az Élet , mert van ki melletted
áll , s féltően megőriz majd téged .
**********
 Bédné Marika : 2021 . 06 . 16 . 12 : 44 - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2021 . 06 . 16 . 15 : 21 
