Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
További kellemes időtöltést
  2021-06-02 12:44:38, szerda
 
 


"Fürdik lelkem az illatos
Tavasz sugarában...
Kerestem a békességet -
Végre megtaláltam."

Minden TVN lakónak további kellemes napot kívánok.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tóth Árpád: Harangvirág
  2021-06-02 12:39:32, szerda
 
 


Tóth Árpád: Harangvirág

Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap,
És kék szépséged áhítata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.

 
 
0 komment , kategória:   Tóth Árpád  
Devecseri Gábor: Őszibarackvirág
  2021-06-02 12:25:54, szerda
 
 


Devecseri Gábor: Őszibarackvirág

Őszibarackvirág
püspökszínű szirma
mintha álmaimra
szentbeszédet írna,
földi szentbeszédet,
eget nem hazudva,
sem égre, sem földre,
csak azt mondva újra
szép kenetes hangon,
hogy ami van, az van,
legyek áhítatos
minden pillanatban,
tiszteljem a létet,
élvezzem a szépet,
érezzek már minden
szóban szentbeszédet
s az eső zajában,
s a fűben, s a fában,
madarak tavaszi
barbár imájában
és az ő ünnepi
szirom-lilájában.


 
 
0 komment , kategória:   Devecseri Gábor és D. László  
Vers a tépelődő virágtépőről...
  2021-06-02 12:18:05, szerda
 
 


Anette von Droste-Hülshoff: Gyerekjáték

Mily zöldek az ujjaim,
pár szál virágot téptem:
halálba hulltak ím,
kik élni vágytak értem.
Félénk és szűzi pillaként
lágyan arcomba verődtek,
elmerengve nem ügyeltem én,
magamhoz húztam őket,
s a gyenge-lenge főket
letörtem gondtalan.
Vérük kifolyt alant,
és minden ujjam zöld lett.
Nem sírtak ők, nem nyögtek ők,
meghaltak szótlanul,
csak arcuk lett sötét előbb,
mint mikor alkonyul.
Ha meg tudtam volna kímélni,
bizonnyal megteszik:
kezdek magamtól félni:
kábán mit tettem itt?
Ó, balga gyermekjáték,
vérontás, bűntelenül!
Az élet nem megy másképp,
szemembe félelem ül,
mert ami megtörtént, megtörtént,
és a jövő sötét örvény.

/Ford.: Sárközi György/
 
 
0 komment , kategória:  TAVASZ  
Csukás István: Virágmondóka
  2021-06-02 12:11:33, szerda
 
 


Csukás István: Virágmondóka

Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.


 
 
0 komment , kategória:   Csukás István  
Ne tépd le, ne vidd haza!
  2021-06-02 12:07:32, szerda
 
 


Elmennek kirándulni, aztán tépik, marják a természetet. Törik a bogyós ágat, tépik a védett virágokat és rohannak haza vele. Pedig minden a természetes helyén a legszebb.
Lakóhelyemhez közel fedeztem fel egy egész kis árvalányhaj szigetet. Soha nem mondtam el senkinek, remélve, hogy nem találják meg és nem szedik le, így még esélyes terjeszkedésre.
Óvjuk, védjük a természetet.
 
 
0 komment , kategória:  TAVASZ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2021.05 2021. Június 2021.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 183 db bejegyzés
e év: 1209 db bejegyzés
Összes: 4287 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 326
  • e Hónap: 326
  • e Év: 90765
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.