|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:30:05, kedd
|
| |
| |
Isten parancsai nem csak hogy nem teljesíthetetlenek, de még csak nem is nehezek.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:28:31, kedd
|
| |
| |
Isten útjai nehezek annak, aki fél, de könnyűek annak, aki szeret.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:27:07, kedd
|
| |
| |
Nem parancsol az Isten lehetetlen dolgokat, hanem parancsaiban arra int, hogy tedd meg, amit tudsz, s legalább kívánd megtenni azt, amit megtenned nem lehet.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:24:55, kedd
|
| |
| |
Bizonyos, hogyha akarjuk, megtarthatjuk a parancsokat.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:23:14, kedd
|
| |
| |
Nem nyerheti el Isten ígéreteit, aki az égből kapott parancsokat nem akarja teljesíteni.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:21:18, kedd
|
| |
| |
Önmagát teszi tönkre, aki az orvos utasításait nem akarja megtartani.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 16:19:26, kedd
|
| |
| |
Aki szeret, annak könnyű lesz az, ami a parancsban nehéz.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 15:15:43, kedd
|
| |
| |
Glória
Van, ki népek vére, könnye árán
sütkérezik orzott dicsőségben
s e "dicsőség" gyalázattá torzul
a józanabb utókor szemében.
S volt, ki mások gyalázatát hordva
vállalt tövist, köpést, hamis vádat,
s fején, - amíg ember él a Földön -
glóriaként ragyog a "gyalázat".
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 14:31:19, kedd
|
| |
| |
Keresgélek
Vadász-szemek kutatnak át,
mint ravasz madarász a fát,
s mint hajtók, felverik a berket,
hogy így talán lelkemből is
mint felriadt madársereg,
kiröppennek az alvó versek.
Ideje kelnem, énekelnem!
Már surrogások kelnek bennem,
kis mozgások, halk cirrenések:
szárnyát próbálja már a lélek,
de még várok, még keresgélek.
Úgy meglep ez az új világ, hogy
a hang a torkomon akadt
és nem találok szavakat.
Munka... Szédítő iramok,
új emberek és új dalok.
Isten is új arcát mutatja,
új világnak virradt a napja,
új a publikum, új a nép,
mely most a nézőtérre lép,
(s majdnem azt írom: új hegyek
új folyók, földek)... Hol vegyek
szavakat, hogy mind kidaloljam?
A szívekben újfajta szomj van,
új hang kell az új kor szívének
s én lázban égve keresgélek:
A szót, mely tiszta és kemény,
éles, világos, mint a fény,
mely kulcs lehet e kor szívéhez,
s benn mégis örök Igét érez,
a szót, mely pontosan talál,
vagy robbanva hat, mint a bomba
s népet borít virágba, lombba...
A hangot, mely merész, igaz,
(szokatlan bár sok ósdi fülnek)
miben ott zeng a föld s a menny,
erő zúg, lelkek hegedűlnek,
új, mégis tündéri zene,
mitől felujjong, aki hallja
mintha sugárban fürdene...
A helyemet is keresem:
az új világban hova álljak?
Még húz a múlt, de már tudom,
vége sok úri hazugságnak.
A költő mind előre érez,
s tudnia kell, hogy a jövő,
a győzelem a népeké lesz!...
Lesz-e helyem azok között,
kiket egy igaz cél hevít:
bekötni milliók sebét
s törölni népek könnyeit?
S Téged kereslek, Istenem,
a száguldó történelem
sodrában és hullámain.
Hol más kételkedik, tagad
hadd láttassam hatalmadat,
s hol teremtő kezed nyomot hagy,
rád mutathassak: itt vagy, ott vagy!
bizton, cáfolhatatlanul.
Hogy Tőled ered a Jelen,
s igazság ez és kegyelem!
Győzz velem Te, győzzön a hit,
s a népek zúgó tengere,
mely egyre harsog, nő, dagad,
meghódítva az egész Földet,
pihenjen lábaid alatt.
Bódás János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 11:32:11, kedd
|
| |
| |
Tanú
Ne mondja senki: mind kevés
s mind semmi ez a szenvedés,
mely nyomott minket, mint a prés,
s ha még ma meg nem jobbulunk,
a jövőhöz nem lesz jogunk.
Ne mondja senki: nincs igaz,
egyetlen szívben sincs vigasz,
minden kézben kés, orgyílok
s ha ordítok, ha jajdulok,
elszáll hallatlan, mint a szél,
mert "mind gazember, aki él!"
Én mást tudok: a két szememmel
láttam, ember maradt az ember
a szörnyű vérözön után.
Kibújtunk csupaszon, sután
a rom alól, hullák alól.
Se zöld legelő, se akol.
Régi vackunk üresre dúlva,
élet alig, vagy elvadulva.
Jöttél, - hogy honnan, te tudod.
A lábad térdig elkopott.
Zugot kerestél, hol neked
hely jut, megbújhat gyermeked
s hol végre már kialhatod
a rengeteg iszonyatot.
S lásd, jutott hely nekem, neked,
lett föld, hol lábad megveted.
Sírtál, hallották. Kértél, adtak.
Holmijaid, (mik fönnakadtak
egy emberbokron) megmaradtak.
Volt kéz, a kézben jó falat.
Nem maradtál az ég alatt.
Tanú vagyok s tanú velem
az Isten s a történelem,
hogy e vad, sodoma-világ
szikláin is fakadt virág.
Szív melegét a szívnek adja
s elnyughat már az Úr haragja.
Roppant Próba magasztalunk.
Bár üres gyomrunk, asztalunk,
de álarcunkat összetörted.
Eggyé lettünk bajban, nyomorban,
tisztábbá, mint voltunk előtted:
emberré már-már állatsorban.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4553
- e Hét: 16264
- e Hónap: 45576
- e Év: 233378
|
|
|
Offline
