Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Parancs
  2021-06-08 16:30:05, kedd
 
  Isten parancsai nem csak hogy nem teljesíthetetlenek, de még csak nem is nehezek.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:28:31, kedd
 
  Isten útjai nehezek annak, aki fél, de könnyűek annak, aki szeret.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:27:07, kedd
 
  Nem parancsol az Isten lehetetlen dolgokat, hanem parancsaiban arra int, hogy tedd meg, amit tudsz, s legalább kívánd megtenni azt, amit megtenned nem lehet.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:24:55, kedd
 
  Bizonyos, hogyha akarjuk, megtarthatjuk a parancsokat.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:23:14, kedd
 
  Nem nyerheti el Isten ígéreteit, aki az égből kapott parancsokat nem akarja teljesíteni.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:21:18, kedd
 
  Önmagát teszi tönkre, aki az orvos utasításait nem akarja megtartani.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Parancs
  2021-06-08 16:19:26, kedd
 
  Aki szeret, annak könnyű lesz az, ami a parancsban nehéz.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Glória
  2021-06-08 15:15:43, kedd
 
  Glória

Van, ki népek vére, könnye árán
sütkérezik orzott dicsőségben
s e "dicsőség" gyalázattá torzul
a józanabb utókor szemében.

S volt, ki mások gyalázatát hordva
vállalt tövist, köpést, hamis vádat,
s fején, - amíg ember él a Földön -
glóriaként ragyog a "gyalázat".

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Keresgélek
  2021-06-08 14:31:19, kedd
 
  Keresgélek

Vadász-szemek kutatnak át,
mint ravasz madarász a fát,
s mint hajtók, felverik a berket,
hogy így talán lelkemből is
mint felriadt madársereg,
kiröppennek az alvó versek.
Ideje kelnem, énekelnem!
Már surrogások kelnek bennem,
kis mozgások, halk cirrenések:
szárnyát próbálja már a lélek,
de még várok, még keresgélek.

Úgy meglep ez az új világ, hogy
a hang a torkomon akadt
és nem találok szavakat.

Munka... Szédítő iramok,
új emberek és új dalok.
Isten is új arcát mutatja,
új világnak virradt a napja,
új a publikum, új a nép,
mely most a nézőtérre lép,
(s majdnem azt írom: új hegyek
új folyók, földek)... Hol vegyek
szavakat, hogy mind kidaloljam?
A szívekben újfajta szomj van,
új hang kell az új kor szívének
s én lázban égve keresgélek:

A szót, mely tiszta és kemény,
éles, világos, mint a fény,
mely kulcs lehet e kor szívéhez,
s benn mégis örök Igét érez,
a szót, mely pontosan talál,
vagy robbanva hat, mint a bomba
s népet borít virágba, lombba...

A hangot, mely merész, igaz,
(szokatlan bár sok ósdi fülnek)
miben ott zeng a föld s a menny,
erő zúg, lelkek hegedűlnek,
új, mégis tündéri zene,
mitől felujjong, aki hallja
mintha sugárban fürdene...

A helyemet is keresem:
az új világban hova álljak?
Még húz a múlt, de már tudom,
vége sok úri hazugságnak.
A költő mind előre érez,
s tudnia kell, hogy a jövő,
a győzelem a népeké lesz!...
Lesz-e helyem azok között,
kiket egy igaz cél hevít:
bekötni milliók sebét
s törölni népek könnyeit?

S Téged kereslek, Istenem,
a száguldó történelem
sodrában és hullámain.
Hol más kételkedik, tagad
hadd láttassam hatalmadat,
s hol teremtő kezed nyomot hagy,
rád mutathassak: itt vagy, ott vagy!
bizton, cáfolhatatlanul.
Hogy Tőled ered a Jelen,
s igazság ez és kegyelem!
Győzz velem Te, győzzön a hit,
s a népek zúgó tengere,
mely egyre harsog, nő, dagad,
meghódítva az egész Földet,
pihenjen lábaid alatt.

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tanú
  2021-06-08 11:32:11, kedd
 
  Tanú

Ne mondja senki: mind kevés
s mind semmi ez a szenvedés,
mely nyomott minket, mint a prés,
s ha még ma meg nem jobbulunk,
a jövőhöz nem lesz jogunk.
Ne mondja senki: nincs igaz,
egyetlen szívben sincs vigasz,
minden kézben kés, orgyílok
s ha ordítok, ha jajdulok,
elszáll hallatlan, mint a szél,
mert "mind gazember, aki él!"

Én mást tudok: a két szememmel
láttam, ember maradt az ember
a szörnyű vérözön után.
Kibújtunk csupaszon, sután
a rom alól, hullák alól.
Se zöld legelő, se akol.
Régi vackunk üresre dúlva,
élet alig, vagy elvadulva.

Jöttél, - hogy honnan, te tudod.
A lábad térdig elkopott.
Zugot kerestél, hol neked
hely jut, megbújhat gyermeked
s hol végre már kialhatod
a rengeteg iszonyatot.
S lásd, jutott hely nekem, neked,
lett föld, hol lábad megveted.
Sírtál, hallották. Kértél, adtak.
Holmijaid, (mik fönnakadtak
egy emberbokron) megmaradtak.
Volt kéz, a kézben jó falat.
Nem maradtál az ég alatt.

Tanú vagyok s tanú velem
az Isten s a történelem,
hogy e vad, sodoma-világ
szikláin is fakadt virág.
Szív melegét a szívnek adja
s elnyughat már az Úr haragja.

Roppant Próba magasztalunk.
Bár üres gyomrunk, asztalunk,
de álarcunkat összetörted.
Eggyé lettünk bajban, nyomorban,
tisztábbá, mint voltunk előtted:
emberré már-már állatsorban.

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2021.05 2021. Június 2021.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 164 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 30702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 78
  • e Hét: 2390
  • e Hónap: 36767
  • e Év: 302430
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.