|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 20:57:29, csütörtök
|
| |
| |
Egy keresztény közösségről alkotott álom
Aki a keresztény közösségről alkotott álmát jobban szereti, mint magát a keresztény közösséget - bármennyire is őszintén, komolyan és odaadóan gondolja azt személy szerint -, az rombolni fogja azt.
Az álmodozás büszkévé és követelőzővé teszi az embert, ezért Isten gyűlöli azt. Aki megálmodja magának egy közösség képét, az megköveteli Istentől, a másiktól és önmagától is, hogy álma valóra váljon. Az ilyen ember követelésekkel lép be a keresztények közösségébe, és saját törvényt alkot. Úgy tesz, mintha neki kellene először létrehoznia a keresztény közösséget, mintha az ő ábrándjainak kellene összekapcsolni az embereket. Ami nem az ő akarata szerint történik, azt kudarcnak tekinti. Amikor ábrándjai szertefoszlanak, a közösséget látja széthullani.
Mivel Isten már lefektette közösségünk egyetlen alapját, és ezzel Jézus Krisztusban már rég egy testté kapcsolt össze minket - jóval azelőtt, hogy más keresztényekkel közösségre léptünk -, ezért mi nem követelőzve, hanem hálát mondva és elfogadóan lépünk be a többi kereszténnyel való közös életbe. Hálát mondunk Istennek azért, amit tett velünk. Nem panaszkodunk amiatt, amit Isten nem ad meg nekünk, hanem megköszönjük neki azt, amit naponta kapunk tőle.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 17:00:43, csütörtök
|
| |
| |
Az Ige szép szavával
Most csendesség van,
elfojtott vihar.
De küszködünk még
az érzés hullámaival.
Hangosan sírni nem lehet,
mert azt hiszik,
valaki mondta, hogy sírjak.
Kérdezni semmit sem szabad,
mert azt hiszik,
valaki kérdésre biztat.
Némán múlik el az idő,
s milyen nehéz a fájdalom!
Biztató mosoly sincsen már
szegény meggyötört arcomon.
Pedig úgy szeretnék mondani
valami nagyon-nagyon szépet,
szeretnék a szemedbe nézni,
és kezet fogni tevéled.
Az Ige szép szavával szólni,
ha már felejtetted volna:
Az Isten mindig ugyanaz,
s bűneinket fel nem rója.
Miért bántjuk egymást mégis?
- Lehulló porszemek vagyunk.
E múló világ alkonyában
ki tudja meddig még az út?
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 16:09:20, csütörtök
|
| |
| |
Lámpásomba tölts olajat
Nekem már nem szabad várni.
Rövid az élet, napja fogy.
Nekem nem adatnak mindig
Felemelő pillanatok.
Nekem minden kell, vagy semmi!
Bennem az élet követel!
Hívó szavamra válaszolj!
Jön az alkony: sietni kell!
Hajamba görcsös két kezem
Beletúr: rémült éjszaka!
Gyújtanám a lámpásomat:
Lámpásomnak nincs olaja!
Árnyak suhannak a falon,
Véremben forró lüktetés.
Hol az olaj? Hol az olaj?
A szívem csupa kérdezés.
- Példázat jut az eszembe:
Ötnek lesz, és ötnek nem lesz.
Lábadhoz esem, Krisztusom:
Lámpásomat Te töltsed meg!
Én hiába töltögettem,
Idegen láng elemésztett.
Sok-sok próbák özönében
Az olaj mind-mind elégett.
Ezen a sötét éjszakán
Nincs lámpásomnak olaja!
Nem álltam az őrhelyemen:
Az ellenségem ellopta!
- Csak egy hajnalt adj még nekem,
csak egyetlen fénylő napot!
Lámpásomba tölts olajat,
Míg messze-fénylőn felragyog.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 15:21:35, csütörtök
|
| |
| |
Idővel minden megérik
Az élet engem úgy tanított:
ne sírjak, csak néha, okkal.
Ne lépten-nyomon midenféle
jövő-menő kis bánatokkal.
Ezek jönnek, mennek szüntelen.
Ilyen az élet, így van!
De az, aki Istenre talált:
örülni tud a bánatokban.
Mert csak a célt látja, a jövőt.
Meg azt, hogy rövid az életút.
S akárhogy megforgat, megbánt
hamar a végére jutunk.
- Az élet engem úgy tanított,
hogy idővel minden megérik.
Szó, cselekedet, gondolat:
S gyümölcseit majd számonkérik.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 14:44:36, csütörtök
|
| |
| |
A sánta
(Az ékes kapunál; ApCsel 3,6)
Mikor járni kezdett
ingott még a lába.
De bízva indult el
a született sánta.
Szemeit Péterre
úgy szegezte hittel,
mint ahogy érezte
izmai erővel
telnek meg, és jár-kel,
mint a többi ember.
Egy nevet mondtak, csak.
Őt kell megkeresni!
Volt nyomorúságát
lába elé tenni.
Aki feloldozta
egy élet kötelét:
Nyomorúságának
fájdalmas szégyenét.
- Mondták - Jézus Krisztus!
- Mondták - A Nevében!
Ő elhitte mindezt,
s meggyógyult egészen.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-01 14:38:59, csütörtök
|
| |
| |
A vén tolvaj
Ablakomon kopogtat az ősz.
Szóltam, ki az?
- Mondta - egy ismerős.
Tavaly is itt jártam
emlékszel rája?
Enyém lett mind
kerted virága.
- Óh, igen. Tudom már, tudom.
Te jöttél a hideg, szél-úton.
A leveleket összeloptad,
egy bokor tövén összeraktad,
majd szétszórtad,
odébb nem is messze,
más levelekkel keveredve.
Hogy mi a jó ebbe?
Nem tudom.
De csúnya játékod van
mondhatom.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
4 db bejegyzés |
| e hónap: |
72 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35922 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3041
- e Hét: 16615
- e Hónap: 28490
- e Év: 216292
|
|
|
Offline
