|
2021-07-08 17:33:26, csütörtök
|
| |
| |
Kohut Katalin: Örök-remény
Sosem feledtem szívből énekelni,
vigasz fájásban, terhes életemben.
Hová tűnt létem, igaz, fejedelmi,
melybe a mindent híven beletettem?
Hangom odalett, szépség már nem kísér,
kopár végtelen hitével nem kecsegtet,
nincsen megváltás, hazugságot ígér,
hozzá hatalmas, vaksötét keresztet.
Énekhang nélkül leltem vigasztalót,
szóban keresve fénylő csillagokat,
űzve magamtól a szív ellen csalót,
írtam, évekig, szárnyalt a gondolat.
Egyet kaptam a sorstól: örök-reményt,
emígy várok én az Idő hű őreként.
2021. július 8.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
