|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 11:17:07, szombat
|
| |
| |
Fésűs Éva: Vidám nyárutó
Augusztusban már a nyár
kissé őszben sántikál,
ábrándozik, nem nevet,
falevelet, festeget.
Körte pottyan, totyakos,
már a sün is pocakos,
folton- folt a káposzta,
kofa viszi városba.
Dinnye feje szép kerek,
olyan okos, szétreped!
Nyuszi füle nagyra nőtt,
ha leül is, látni őt.
Szóló szőlő, kilenc tő,
őrzi madárijesztő,
széna, szalma, félkalap,
aki látja, elszalad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 11:12:11, szombat
|
| |
| |
Csukás István: Nyárutó
Lassan véget ér a nyár.
Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot
növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik
a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve
visszadereng: örök hófalról az örökös napfény.
Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé
nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl,
de már hibátlanul együtt, mint a szél és a lomb.
Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban, édes, édes ősz jön,
felhangolt idegeket zsongató, érett ízeket kortyoltató.
Szemedből visszatükröződik az arcom, szívedből visszatükröződöm,
így teljesedek be, szelíden megérve immár az örömre,
ámulva és önfeledten reszketek a mosolyodban;
hát köszönöm, hogy vagy, hogy lélegzel, hogy jársz-kelsz,
hogy ajtót nyitsz, hogy öltözöl, hogy vetkezel,
hogy megfelezed minden percem, szívverésünkkel bedobogjuk az időt,
s vígan megszökünk belőle egy-egy kielégült órára,
visszarepülünk kamaszkorunkba angyalizmokkal,
s boldogan érkezünk meg újra s újra magunkhoz az ismerős úton.
És köszönöm, hogyha kell, csak úgy vagy, mint fehér falon
visszaderengő napfény, hogy ne féljek nagyon a papírra hajolva,
önkéntes, divatjamúlt őrszem, meg ne pucoljak s el ne vaduljak,
pofámon sörtét növesztve ne vicsorogjak, higgyem a nagyobb erőt,
a nagyobb hatalmat, a szelíden mosolygó ikonon a nyár végi aranyglóriát.
Alacsonyabban jár a nap, óriásira nagyítja az árnyékunkat,
s kivetíti, hová, milyen falra, milyen bohóckodó ugrabugra lesz
egyszerű mozdulatainkból, milyen hörgés lélegzésünkből,
milyen zuhanás ölelkezésünkből - kifordít önmagunkból ez a szörnyű
távlatú árnyjáték, hát köszönöm, hogy úgy élünk, mintha nem vennénk észre,
és hogy életünk mégis a miénk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 11:05:58, szombat
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső - Nyárutó
Mint egy szegény, sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan,
s csorogni kezd a vére bíbora.
Olyan alélt, hogy semmit se akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok-sok vitézségi érem,
rég kialudt, halott szivet takar.
Egy kőre dől, s már-már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,
szivében kínok és fájdalmak üszke,
s még hallja, amint fujja-fujja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.
1907
Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 11:02:12, szombat
|
| |
| |
Boncsér Árpád szobrászművész alkotása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szobrok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 11:00:40, szombat
|
| |
| |
Boncsér Árpád szobrászművész alkotása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szobrok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 10:57:55, szombat
|
| |
| |
Felírat:
A gazember sokszor kiváló ember, de nem leli helyét az előítéleteink között."
(Léautrand)
Boncsér Árpád szobrászművész alkotása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szobrok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
181 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 684
- e Hét: 2829
- e Hónap: 12415
- e Év: 81335
|
|
|
Offline
