|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-08-05 20:56:46, csütörtök
|
| |
| |
"Az emberek egy jelentős része alapvető érzelmi hiányokat élt meg gyermekkorában, mert szüleik nem tudtak/akartak elégségesen rendelkezésükre állni. Az ilyen gyermek egyrészt mélységesen vágyik a szülő szeretetére, és maga is szeretni akarja őt, másrészt viszont tele van vele szemben haraggal, sőt, gyakran akár elfojtott gyűlölettel, amiért nem kaphatja meg tőle azt, amire elemi szüksége lenne. Két kézzel kapaszkodna belé, de nem tud benne bízni, nem érzi magát vele biztonságban. Ezeket a - gyakran tudattalan - indulatokat, frusztrációkat pedig később szükségszerűen rávetíti a mindenkori partnerére, mert számára magához a kötődéshez, az intimitáshoz fűződik az a mélységesen fájdalmas és félelmetes élmény, hogy a szeretett másik számára ő nem elég fontos, ezért az bármikor cserbenhagyhatja. Ebből fakad, hogy miközben az illető azt mondja, hogy vágyik a kapcsolatra, és egy csomó cselekedete is erre utal, mégis újra meg újra tesz valamit, amivel eltaszítja magától a társát. Őt ugyanis két ellentétes erő mozgatja: valóban nagyon szeretne kötődni, de retteg attól, hogy igazán közel kerüljön valakihez, és ezzel hatalmat adjon a másiknak arra, hogy olyan mély fájdalmat okozzon neki, mint amit gyermekkorában kellett átélnie. Retteg attól, hogy megint bántani fogják, ellökik - ezért inkább ő löki el a másikat, és teremti meg számára azt a gyötrelmes élményvilágot, amit ő maga már jól ismer. Ez a ,,húzd meg, ereszd meg" kapcsolatok lényege. Egy lépés előre, két lépés hátra. Néha egy-egy meleg, hívogató érzelmi gesztus, aztán gyors visszakozás, hátraarc. Mindez arról szól, hogy az illető időben ,,észbe kap", mielőtt még teljesen kiszolgáltatná magát a partnerének, és túlságosan sérülékennyé válna. A mélyebb kötődéstől az ilyen ember fél, mert az őt a már ismerős, veszélyes, meleg érzelmektől megfosztott függésbe taszítaná."
Dr. Almási Kitti
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-05 07:23:26, csütörtök
|
| |
| |
"Mindig az első lépés a legnehezebb mindenben.
Megfogalmazni, vagy kimondani valamit. Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani.
Változni, vagy változtatni.
Elengedni, vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki barátod vagy szerelmed legyen.
Mindig az első lépés a legnehezebb.
Talán mert nem szeretünk változni, vagy változtatni. Ha már valamit megszoktunk, az általában úgy is marad. Hiszen minden változás fájdalmas!
Mindig konfliktussal jár! Éppen ezért az ember szeret a kis biztonság zónájában maradni, ahol a jól ismert szokásokkal le lehet élni egy életet. A biztonsági zónánkból kilépni a legnehezebb ezen a világon. Megtenni az első lépést, otthagyni a biztosat, - még ha "rossz" is -, a bizonytalanért. Talán ennél csak az a nehezebb, amikor azt az első lépést nem azért kell megtenni, mert "rossz" helyen vagy, hanem azért, mert valaki ennél is jobbat tervezett Neked!
Könnyen hozzászoktunk ahhoz, hogy megbántunk, vagy megbántanak. Hogy megalázunk és megaláznak. Hogy kihasználunk és kihasználnak. Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni: fájdalmat, megaláztatást, közönyt, kitaszítottságot. Még sincs erőnk megtenni azt az első lépést, mert félünk az ismeretlentől. Szépen lassan fogyunk el: a türelmünk, az erőnk, időnk, a szeretetünk. Így lesz belőlünk a mai modern ember, távol mindentől és mindenkitől. Furcsa! Mert a megoldás mindig a közelünkben volt. Mondhatnám a lehető legközelebb volt Hozzád!"
Csak vedd észre és lépj!
Van HÍD a szakadék felett.
(Mátyás István)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
279 db bejegyzés |
| e év: |
3457 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4007
- e Hét: 16091
- e Hónap: 35064
- e Év: 264001
|
|
|
Offline
