|
2021-09-06 20:30:39, hétfő
|
| |
| |
. . . 
ŐSZELŐ . . . . . . . . . . . . . . .
Az ősz sok színű - mint mi magunk!
Már másként esik a fény, de még Sütkérezhetünk benne, miközben körülöttünk lassan aranyló leveleket, kavar a szél. Talán kapaszkodnánk még a nyárba. de közben mosolyogva barátkozunk az avarillatú évszakkal. Mert a természet varázslatos szépsége magával ragad minket, a színes kavalkád a hangulatok kiapadhatatlan forrása is egyben. Ha megfigyeljük a vibráló színeket, mi magunk is bátran megidézhetjük! Az ősz sokszínű és különleges - mint mi magunk. A nyár szertelen kalandozásai után tökéletes időszak, hogy lelassuljunk egy kicsit, és magunkra figyeljünk.
Dalriada: ŐSZELŐ
Szél jött, eső hullott, víz cseppje megfakasztott
Égnek néztem, mert Nap-anyánk várt
Fény felé elindultam, ifjú és szabad voltam
Erdő fedte a látóhatárt
Lombjaim madár járta, átszínezte nap világa
Gyermekem szél hátán messzire szállt
Óvta a földnek mélye, teremtő hűs kezére
Életet adó csókjára várt
Földből a bölcsességet, ősi-örök regéket
Világ hajnalát hallgattam én
Égből a napnak fényét, lángból szőtt regéjét
Öregisten dalban mesélt
Erdőmbe emberek jöttek, halk szavamra figyeltek
Vélem szólt csendben világ dala
Hallgatták és fogadták, utódoknak továbbadták
Így múlott korok hajnala
Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
Fent és lent, örök és teljes
Kék folyó, nyíló virág 
Kint és bent, szabad és élő
Mélyből jő, égbe megy fel
Szétosztja kincseit lám ma
S holnapra újat nevel majd fel
Szépséges, ős-öreg fa áll a dombon egymagába'
Tágas erdeje emlék csupán
Vén szíve lassan mozdul, koronája őszbe fordul
Álom jő el nyár után
Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
Fent és lent, örök és teljes
Kék folyó, nyíló virág
Kint és bent, szabad és élő
Mélyből jő, égbe megy fel
Szétosztja kincseit lám ma
S holnapra újat nevel majd fel
Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
Fent és lent, örök és teljes
Kék folyó, nyíló virág
Kint és bent, szabad és élő
Mélyből jő, égbe megy fel
Szétosztja kincseit lám ma
S holnapra újat nevel majd fel
Forrás: Musixmatch
Demjén Ferenc: JÖJJ VISSZA VÁNDOR
Dalszerzők: Latzin Norbert
Elment a vándor
Elvitte zsákjában a nyár minden ízét
Erdők lombját és a rét tarka színét
Mindent eltakar az ősz
S mi várunk bűvös kábulatban
Elment a vándor
útján a fecskék darvak mind elkísérték
Elment messze, hol a fű zöld s az ég kék 
Hol nem tudják mi a hó
A nyár forró és mozdulatlan
Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél
A vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a tél
S újra visszatérnek a lángok a fények
Szívünkbe új remények mind visszatérnek
Régen elfelejtett emlékek égnek
Ha a tavasz közelít
Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél
A vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a tél
S újra visszatérnek a lángok a fények
Szívünkbe új remények mind visszatérnek
Régen elfelejtett emlékek égnek
Ha a tavasz közelít
Jöjj vissza vándor
Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét
Erdők lombját és a rét tarka színét
Hozd el szívünkbe a nyár melegét
Demjén Ferenc - Jöjj vissza vándor - Videó
Link
Ihász - Kovács Éva: ŐSZELŐ 
Harmadik X-szel tetoválva,
egyszerre a kortalanság lázaival,
s az öregedés cigarettavég-csöndjével
pórusaimban, elvegyülök a napok
hangyaboly-torgatagában.
Éhes vagyok a szerelemre
és szomjas a dalra.
A fényben tiszavirág-percek
lepik el a tájat; valahonnan idedobban
egy szív csillagnyi óraütése
és szénvázlata még idelátszik
egy felrajzolt balatoni találkozásnak.
Sirály-kedvű a szél,
vakító szikraeső zuhog
a nap gigászi hegesztőpisztolyából
s a lelkünkön ütött rést behegeszti.
A tó arcéle idevetődő tekinteted -
mélyébe vetem ezüstpikkelyes álmom ...
A partok mögül szeptember int, érkezőn,
maradó mozdulattal.
Juhász Gyula: ŐSZELŐ
Az elmúlás nem szomorú nekem már
És nem fájnak a hervadt levelek,
Az ősz, mint kedves nővér, már velem jár
S én vele vidám dalolón megyek. 
A temető pompáján eltünődöm,
Mint a jó gazda földjén széttekint,
Ölében rólam álmodik az ősöm
És magam is már föld leszek megint.
Kányádi Sándor: ŐSZELŐ
Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelődnek aztán
föl az őszi égre, 
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.
Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.
Mezei András: ŐSZELŐ 
Mint a lehelet lobogott
el a nyár - ez a nyár is
a sima szelekkel.
Már csak a víz, az öles-tó
háta dagad még, a szerelmet
új születésre kihordó
ős-anya-tenger domborodik,
s leng az a kékség:
hamar-álom, mély, feneketlen
merülő zuhanás...
A szemedbe fordul a túlsó part
s vonat indul, háttal a tájnak
a kontyod ürességben, s villódznak
a nyárfák... Lábunknál meg a nyárvég,
ez a döglött hal ring a sekélyben.
Kíntalanul fogadom be az őszt. 
a halált, hogy befogadjon a rend,
s már csikorognak a fékek ...
a fütty...
a beszállás... és az a kendő:
Lobog, ellobogott ez a nyár is,
mint a lehelet lobogott el
a sima szelekkel.
Pákolicz István: ŐSZELŐ
A dombtetőn már alig van pipacs,
hanem alább
még összesugdos halkan a katáng
s a szarkaláb.
A lombokon már itt-ott egy levél
sápadni kezd;
nevet az alma és pirosan int
a dús gerezd.
Botjára dőlve pípázgat éi csősz
és messze les,
a felhők vállán szétfolyik a nap,
már este lesz. '
Kigyúlt szívem dobogva fon körül
szép Kedvesem
és őszelői halk verset dúdol 
szerelmesen:
Tavaszunk régen messze, messze tűnt,
virágja hullt,
smaragddal ékes nyári koronánk
is megfakult,
De mégse múlik el már jeltelen
az életünk:
szíved alatt megáldott szent gyümölcs,
a gyermekünk.
Sík Sándor: ŐSZELŐ
Rozsdabarna őszi lombok
Hulló pelyhe közt bolyongok
És a hullást hallgatom.
Rozsdabarna bú a fákon,
Barna bánat, őszi mákony
Édessége ajkamon.
Régi módon andalogni:
El-elnézek egy maroknyi
Késve nyíló kankalint.
Zördül lelkem mély avarja,
Hogy az őszi szél fanyarja
Hűvösével megsuhint.
És a zörge rőt avarból
Fölkacsint egy elcsavargó
Elmaradt arany sugár.
S fák közül egy ritka vendég: 
El sem könnyezett növendék
Ifjú énem kandikál.
Nézem, nézem nedvesülő
Szemmel, mint egy ágon ülő
Szárnyalibbentő rigót.
Csak a már-már rebbenőnek
Súgom el, hogy őszelőmnek
Ez legelső könnye volt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
Offline
