|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2021-10-14 21:04:43, csütörtök
|
| |
| |
Nadányi Zoltán: Csöndes ének
Begyógyult már a fájó seb
Csöndesen.
Behegedt, már a helyét sem
Érezem.
Lassan, lassan, észrevétlen'
Elhagyott a fájdalom;
Elhagyott... épp csak egy kissé
Volt hűbb nálad, angyalom,
Édes, hűtlen angyalom.
Minden egyes könnycseppel, mit
Hullatunk,
Kevesebb lesz, folyton fogy a
Bánatunk;
S minden egyes szálló sóhaj
Visz belőle valamit...
- Hej, az idő, hej, az idő
Tűrni lassan megtanít,
Lassan-lassan megtanít...
Nem fáj már a szívem többé,
Nem sajog.
Megszüntek már a könnyek, a
Sóhajok.
Élek szépen, békességben,
Nem háborgat már a múlt;
Mint a tájra az éj fátyla,
A feledés ráborul,
Szép csöndesen ráborul...
Tulságosan nagynak hittem
A sebem,
Azt hittem, hogy mindhalálig
Viselem.
Az alvó is azt gondolja,
Hogy már hull a mélybe le,
Pedig csak a vánkosáról
Csuszott alá a feje,
Csak lecsúszott a feje...
Hogyha arcom néha mégis
Elborúl
És bús vagyok: már csak olyan
E ború,
Mintha hűvös eső után
Kint járunk a fák alatt
S ránkhull az a pár fagyos csepp
Mi a fákon megmaradt,
Pár csepp, ami megmaradt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-14 17:02:24, csütörtök
|
| |
| |
Csak figyelj
Míg fiatal voltál, rohantál a dolgod után.
Csak a következő feladatra gondoltál.
Észre sem vetted s elszáll az élet,
Most lassabban jársz, mert rá vagy kényszerítve.
De ne csak menj, figyelj is közbe,
Meglátod, mennyi szépség van körülötted.
Látod, ahogy a nap átsuhan az lombok között,
S megpihen arcodon, majd csendben köszön.
Az útszélen egy kis virág, feléd nyújtja szirmait,
Pedig most hideg van, s nem nyílik semmi.
Meghallod az ősz suttogó hívó szavát,
A tökéről neked adja, a szőlő zamatát.
S az ismerős zöld erdő, új ruhát öltött,
Színskálája széles, sárga, barna, vörös.
Majd leveti ezt is, s még nyújtózkodik egyet,
Hisz aludni tér, mert pihenni-e kell.
Ahogy ballagsz, hallod a madarak dalát,
Pedig oly sok elment már.
Mégis mi maradt, újra dalba fog,
Halkabban énekel, de az szívednek szól.
S kertedben a rózsa, még egy bimbót hoz,
Már nem nyílik ki, de üzeni: itt vagyok.
Nem mentél messzire, mégis mennyi élmény ért.
Ugye szép az élet, csak figyeljél.
Harpauer Márta. Martonvásár. 2021.10.12.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
249 db bejegyzés |
| e év: |
3457 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4333
- e Hét: 14538
- e Hónap: 54150
- e Év: 283087
|
|
|
Offline
