Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Vegyes viccek
  2021-06-13 14:04:18, vasárnap
 
  Két ember beszélget:
- Elveszett a kutyám.
- Adj fel egy hirdetést!
- Minek?! Nem tud olvasni.
*
A rendőrség ügyeletén megcsörren a telefon.
Remegő női hang kér azonnali segítséget.
Bemondja a címet, és csak sikongat tovább.
Az ügyeletes tiszt megszólal:
- Küldjük a járőrkocsit, de előbb tessék elmondani
szép tagoltan, hogy ki, és miért fojtogatja.
*
- Mikor vette észre, hogy megcsalja a férje?
- Öt évvel ezelőtt.
- És megmondta neki?
- Nem.
- Miért?
- Azért, mert azóta még nem jött haza...
*
A pap éjféli mise közben belemelegszik a beszédbe
és egy kérdést intéz a hívekhez:
- Van köztetek olyan, testvéreim, aki még sosem
esett bűnbe?
Néma csend, senki sem áll fel.
- És olyan van-e köztetek, akinek nincsen semmilyen
hibája?
Erre feláll egy vékonydongájú, aki vaskos felesége
mellett üldögél.
- Te teljesen tökéletes vagy?
- Nem atyám, én a a feleségem előző férjének
nevében álltam fel!
*
Három hapek fent a mennyben átment a kresz
vizsgákon igy közlekedési eszközt adnak nekik.
Az elsőtől megkérdezték, hogy hű volt-e lent a nejéhez?
- Igen, mondta határozottan!!.
Erre kapott egy új Mercit.
A másodikat is megkérdezték, mire ő mondta,
hogy egyszer vétkezett mert nem tudott ellenállni.
Ö már csak egy VW t kapott!.
A harmadik, az azt mondta, hogy ő nőkkel
dolgozott, és töbször kérték a segítségét,
igy hát kapott egy Trabantot.
Egyszer a három fickó összefut, de a Mercis
igen-igen le van törve. Kérdezik tőle, hogy mi a baj,
hiszen Mercivel jár?.
- Ez igaz, hogy Mercivel járok, de a feleségem
meg biciklivel.
*
Egy kisboltban dolgozom. A múltkor egy vevő a pulton
felejtette a mobilját. Megnéztem rajta a címlistát
és felhívtam a Mama felíratnál jelzett telefonszámot.
Elmondtam a hölgynek, hogy a fia telefonja nálunk van.
- Azonnal intézkedem. - válaszolt a Mama.
Kis idő múlva megcsörrent a mobil, felvettem:
- Halló?
- Kisfiam, a kisboltból telefonáltak, hogy náluk van
a mobilod, menj érte!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Közmondások
  2021-06-09 14:33:24, szerda
 
 
A piros alma is gyakran férges.
A retek reggel méreg, délben étek, este orvosság.
A szorgalmas ember nem vár holnapra.
A télnek nincs szeme.
A tilalmas alma mindenkor jobb ízű.
A tisztaság fél egészség.
A végén csattan az ostor.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.
Aki á-t mond, mondjon bé-t is
Aki tanul, halad, aki lusta, marad.
Alvó róka nem fog nyulat.
Az eb is bánja, ha az orrát verik.
Az nevet, aki utoljára nevet.
Bajban ismerjük meg a barátot
Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.
Egy rókáról két bőrt nem lehet lehúzni.
Egy virág nem hozza meg a tavaszt.
Elöl tűz, hátul víz.
Félhet a téltől, ki tavaszkor nem gyűjtött.
Hideg ellen nincs vitéz.
Ilyet még a király sem evett!
Jó a gyermeket jóra szoktatni.
Jobb adni, mint kapni.
Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni.
Későn érő alma tovább tart.
Kinek kocsija nincs, gyalog jár.
Minden csoda három napig tart.
Mindenütt jó, de legjobb otthon.
Ne igyál előre a medve bőrére!
Ne játsz a tűzzel!
Nem esik messze az alma a fájától.
Nem eszi meg a farkas a telet.
Nem halat kell adni az éhezőknek, hanem hálót.
Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Nincs oly szép rózsa, mely el nem hervad.
Nincsen rózsa tövis nélkül.
Őszi eső vizet áraszt.
Rókának róka a fia.
Sok fecske ősz jele.
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Szelíd almának van becsülete.
Tél után tavasz lesz, felhős után felderül.
Tévedni emberi dolog.
Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni.
Tűz próbálja meg a vasat.
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá.
Úgy kellett, káposztába hús kellett
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
Kitalálósak
  2021-06-09 14:31:42, szerda
 
  Orra is van, nem szagol,
nyelve is van, nem beszél.
(cipő)
Nappal tele, éjjel üres.
(cipő)
Egy lyukon be, kettőn ki,
aztán amikor kinn van,
akkor bent van.
(nadrág)
Tíz testvért akarok,
télen igen hasznos vagyok.
(kesztyű)
Nincs keze, nincs lába,
csak tenyere, meg öt ujja.
(kesztyű)
Orra van, de nem szusszan,
nem hall, pedig füle van,
sarkantyút hord, s nem huszár,
nincs lába, mégis jár.
(csizma)
Egy lyukon bebújsz,
két lyukon kibújsz,
amikor bebújtál,
már ki is bújtál.
(nadrág)
Ha a hideg a húsodba vág,
úgy ölel át,, mint egy hű barát.
De ha a nap felragyog,
hű barátod elhagyod.
(kabát)
Rajta is van, rajtad is van,
rajta néha virág is van.
Néha pörge, néha lapos,
rá ne ülj és rá ne taposs.
Ha valaki közeledik,
egyszeribe emelkedik.
(kalap)
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
Ismeretlen szerző: Tündérszikla
  2021-06-09 13:53:09, szerda
 
  Messze-messze a Kárpátok havas bércei közt van egy különös csúcs. Nem is igen mondható csúcsnak, hiszen a magas hegy teteje, mintha le lenne vágva, kis fennsíkot alkot, rajta egy különös szikla: egy fekvő lányalakra ráborulva egy férfi. Tündérsziklának hívja azt a nép, s a szikla tövében nyíló halványkékbe játszó fehér virágot a Hold Leányának. S mindenki tudja a Tündérszikla történetét is.
Réges-régen ez a hegy nem volt ilyen kopár, hanem rengeteg fenyves borította, mint a környező hegyeket. Csúcsa, csakúgy mint a többi hegyé, az eget verdeste. A rengeteg fenyves között volt egy kis tisztás, rajta kis falucska bújt meg.
A fenyvesben pedig boldogan élt az erdő tündére.
Édesanyja a Hold volt, édesapja az Északi Szél. Gyönyörű volt a Tündér, szeme fényesebben ragyogott, mint édesanyja, a Hold. Légies alakját sokszor látták az erdőben elsuhanni az éjszakai vándorok, könnyű, fehér fátyolruhája kékes színben villant meg a fák között. De mindig csak éjszaka. Ilyenkor járta körbe erdejét: megsimogatta a vén fenyők törzsét, akik megfiatalodva, délcegen mosolyogtak le rá, harmattal szórta be a kis tisztások gyönge virágait, álomport hintett a mókusok és nyuszik szemébe. És minden éjjel elsiratta azokat a fákat, melyeket a falu népe vágott ki.
Sokszor ellátogatott az erdő szélére, oda, ahol a kis falucska temetője volt. Szerette ezt a helyet: csöndes volt, nyugodt, kicsit szomorú is. A mohos fakeresztek itt-ott megdőltek, de mindig voltak újak is, és a Tündér az embereket is elsiratta, azokat az embereket, akik kedves fáit ölték meg.
Egy este új keresztet vett észre, de vissza is rettent, mert egy emberi alakot látott a sírra borulva. Egy legény volt az, virágot szorongatott kezében, és egyre csak zokogott, zokogott. Összeszorult a Tündér szíve, elfelejtkezett anyja, apja tiltásáról, és odalépett a legényhez. Hűs virágkezével végigsimított a homlokán, álomport szórt a szemébe, s mikor elaludt, ölébe vonta a fejét, dajkálta, kedves dalokat dúdolt neki, édes szavakat sugdosott a fülébe. Elfelejtkezett mindenről és mindenkiről egészen addig, amíg az Északi Szél meg nem suhogtatta a lombokat: édesapja figyelmeztette a hajnal közeledtére. Megrettent a Tündér, óvatosan lefektette a legényt a puha mohára, és elsuhant a fái közé.
A legény hajnalban meglepetten ébredt, nem tudta, mi történt vele, de valami nagyon édeset érzett a szívében. Másnap este is kijött, a Tündér már ott leselkedett a fák között. S minden úgy történt, ahogy az előző nap.
Harmadnap a Tündér hiába várta a legényt, az nem jött. Leült a sírhoz, és végtelen szomorúságot érzett a szívében. Rémülten jött rá, hogy szerelmes lett a legénybe. Hiába tiltotta anyja, hiába tiltotta apja.
Egyszercsak valaki átölelte a derekát:
- Hopp, megfogtalak, szép Tündér!
A legény volt az. A Tündér megpróbált kiszabadulni a karjaiból, de fogva tartója nagyon erős volt. Végül feladta, és megkérdezte:
- Mit akarsz tőlem?
A legény belenézett holdsugarú szemébe, és azt válaszolta:
- Nem tudtam, ki volt az, aki megvigasztalt bánatomban. Ki volt az egyetlen, aki megsajnált édesanyám halálakor. Mert az emberek olyan kegyetlenek. Olyanok, mintha nem lenne édesanyjuk. Neked van édesanyád, szép Tündér?
A Tündér bólintott.
- Van - felelte halkan. - A Hold az édesanyám.
- A Hold? Akkor te nagyon boldog lehetsz. Édesanyád örökké él.
Akkor már nem kellett a Tündért erősen fogni, egymás mellett ültek, s csak nézték egymást. Hetekig mást sem csináltak, mint ültek éjszakánként a kis kereszt mellett, nézték egymást, és meséltek.
A legény mesélt édesanyjáról, a szegény özvegyről, aki hamar elvesztette urát. s látástól-vakulásig dolgozott, hogy egyetlen fiát fölnevelje. Elviselt minden megaláztatást, csakhogy fia ne nélkülözzön. De bizony a sok megpróbáltatás megtörte, s legyengült. Fia, aki közben felnőtt, hiába hozott kevés megtakarított pénzén mindenféle csodagyógyszereket: édesanyja meghalt.
A Tündér is mesélt. Mesélt anyjáról, a Holdról, apjáról, az Északi Szélről. Elvitte legényt éjszakai útjaira, megmutatta az erdő csodavilágát, együtt simogatták az erdő fáit, becézgették az újszülött őzikéket, együtt öntözték harmattal a virágokat.
A fiú egy napon megkérdezte:
- Hozzám jössz feleségül?
A tündér megrettent.
- Azt ... azt nem lehet - hebegte.
- Dehát miért nem? - kérdezte a legény. - Hiszen szeretjük egymást.
- A szüleim azt mondták, hogy nem szerethetek meg földi embert.
A legény a szemébe nézett:
- És nem szeretsz?
A Tündér lesütötte a szemét.
- De szeretlek, de...
- Akkor meg mi a baj? Hiszen a szüleid is tudják, hogy szeretsz. És szóltak egy rossz szót is? Kérdezd meg őket, kérlek! - mondta a fiú esdeklőn.
Másnap a legény remegve ült a temető keresztjénél.
- Biztos nem jön el. Biztos megtiltották neki a házasságot. Miért is vetettem fel ezt az ötletet? Talán nem voltunk boldogok?
Fölnézett a Holdra. Úgy tűnt neki, mintha szomorúan mosolyogna le rá.
A következő pillanatban aztán kivirult, kifényesedett minden, s a Tündér a nyakába borult:
- A feleséged lehetek! Nézd, mit kaptam anyámtól! - Egy ezüst virágkoszorút mutatott. - Ez volt az ő mennyasszonyi koszorúja is.
Nem volt pap, aki a sehonnan jött leányt hozzáadja a szegény fiúhoz, így a fenyvesek között esküdtek meg, Isten szabad ege alatt. A lakodalomra nem jött el a falu, de ott volt az erdő népe. S este a Hold bevonta sugaraival a legény kis viskóját: ezüst palotában töltötték nászéjszakájukat. Az Északi Szél megzengette a fenyveseket: orgonazúgással köszöntötte az újdonsült házaspárt.
A falu népe kerülte a házasok viskóját, de nem is hiányoztak nekik. A fiú nappal fát vágott a többiekkel, de este, ha hazament egy más világ várta.
Nem tartott sokáig a boldogságuk. Az országot ellenség fenyegette, s a férfiaknak be kellett vonulni. Egyedül maradt a Tündér, és várta, várta haza urát. Sorra jöttek haza a férfiak: sérülten, fáradtan, bénán, de a legény nem volt köztük. Ha a hazatért katonákat kérdezte uráról, csak legyintettek:
- A háborút elvesztettük, sokan odavesztek, nem láttuk őt, lehet, hogy ő is meghalt.
Aztán már nem jöttek többé katonák. A Tündér ráeszmélt: szerelmese elesett.
És a Tündér elkezdett fogyni, halványodni. Már nem járt ki az erdőbe, a vén fenyvesek megdőltek, a tisztások virágai kiszáradtak, a mókusok, nyulak, őzek elköltöztek más erdőkbe. A Tündér csak feküdt a kis viskóban, nem látogatta más, csak a Hold és az Északi Szél. A falu népe messziről elkerülte a szerencsétlen asszonyt. Nem jöttek vigasztalni, gyógyítani.
- Látod, leányom - mondta szomorúan az Északi Szél -, ezért óvtunk az emberektől. A tündér halhatatlan, de csak addig, amíg az emberek össze nem törik a szívét.
Egyszer aztán kihunyt a Tündér szeméből a holdsugár, meghalt. A Hold fekete felhőkkel fátyolozta el arcát. Az Északi Szél pedig fölkapta leánya pillekönnyű testét, gyöngéden a felhők közé emelte, majd rettentő dühvel leomlasztotta a hegy tejetét. Recsegve-ropogva dőltek ki a kiszáradt fenyők, a faluból pedig nem maradt semmi, csak kövek és sziklák. A hegy tetején aztán lerakta leánya holttestét, s a Hold sugaraival lassan kőburkot vont köré.
Évekkel később egy rokkant koldus járt arra. Nem lehetett nagyon öreg, de a sok nehézség erősen megviselte: teste összegörnyedt, arca ráncos volt, fél karja és fél lába hiányzott. A falut kereste. Már az úton mondták neki, hogy nem létezik, de nem hitte. Ott ült a sziklák és kőtörmelékek között, ahol faluját sejtette, és zokogott késő estig. Aztán már csak ült kiszáradt szemmel, és nézett maga elé. Végül föltekintett a Holdra:
- Az nem lehet, hogy nem él! - kiáltotta. - Hová rejtetted a lányod?
Hangja ismét zokogásba fúlt:
- Hová rejtetted a feleségem?
A Hold hűs sugarával végigsimított a homlokán, és egy fénynyalábot küldött elé. A koldus követte a sugarat egészen a hegy tetejéig, ahol megtalálta feleségét. Ráborult a sziklára, és zokogni kezdett újból.
A Hold sugaraival pedig lassan kőburkot vont köré.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A veszedelmes igazság
  2021-06-09 10:48:49, szerda
 
  Veszedelmes, ha igazunk van olyan dolgokban, amelyekben tekintélyes embereknek nincs igazuk. /Voltaire1694-1778/  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Várni és remélni
  2021-06-08 17:17:31, kedd
 
  "Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba:
Várni és remélni!"
/Alexandre Dumas/
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Egy asszony érzelme
  2021-06-05 12:01:35, szombat
 
  A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével. /Voltaire1694-1778/  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A Kék madár
  2021-06-03 16:08:22, csütörtök
 
  "A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív."
(Maurice Maeterlinck)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2021.05 2021. Június 2021.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 76 db bejegyzés
Összes: 7334 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 65
  • e Hét: 995
  • e Hónap: 4376
  • e Év: 192488
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.